Kedves András!
A zsidó vallás tanítása szerint, a bűn megbánásának, a megtérésnek, vagy pontosabban a jó útra való visszatérésnek a lényege nem a személy által elmondott szöveg, hanem maga az elhatározás, hogy nem fog többet a rossz úton járni. Ez két részből áll: 1. a bűn súlyának felismerése 2. az elhatározás, hogy többet nem tér a rossz útra. Erről részletesebben érdemes megnézni Maimonidesz írását: https://zsido.com/konyvek/misne_tora___a_zsido_jogtar/94/1486 .
Ezzel együtt természetesen van egy bűnbánó ima,a melynek rövidebb változatát minden nap elmondjuk, hosszabb változatát pedig különleges alkalmakkor, így pl. (ha lehet) halál előtt, illetve Jom Kipur engesztelő napján mondjuk el.
Íme a 2 változat:
Táchánun – Könyörgés bűnbocsánatért (hétköznapi)
Istenünk, őseink Istene, járuljon eléd imádságunk, ne zárkózz el könyörgésünk elől, hisz nem vagyunk oly arcátlanok és makacsok, hogy azt mondanánk előtted, Örök Istenünk, őseink Istene: „Igazak vagyunk, nem vétkeztünk” – bizony vétkeztünk mi is, őseink is.
(Itt minden véteknél jelképesen a szívünkre verünk) Vétkeztünk,* árulók voltunk, raboltunk, rágalmaztunk, ron-tottunk, igazságtalanul viselkedtünk, önhittek voltunk, erőszakoskodtunk, hazugságot koholtunk; rosszat tanácsoltunk, hazudtunk, gúnyolódtunk, lázadoztunk, káromoltunk, félreléptünk, vétettünk, bűnöztünk, gyűlölködtünk, nyakasak voltunk; gonoszkodtunk, romlottak lettünk, elvetemedtünk, megtévedtünk és tévútra vezettünk.
Eltértünk rendeleteidtől és jó törvényeidtől, bár nem volt érdemes. Te pedig igazságosan jártál el mindenben, ami velünk történt, mert igazul cselekedtél, s mi voltunk a rosszak.
Hosszan tűrő Isten vagy Te, Irgalmasnak hívnak, Te mutattál rá a megtérés útjára. Emlékezz ma és mindennap kedveltjeid ivadékai iránti nagy irgalmadra és kegyelmedre! Fordulj felénk irgalommal, mert Te vagy az irgalom kútfője! Könyörgéssel és imával fogadunk Téged, mint annak idején kihirdetted szerény szolgád előtt. Csillapítsd haragod hevét, mint tanodban meg van írva, s akkor védőszárnyad alatt találunk otthont és menedéket, mint aznap, mikor „felhőben szállt alá az Örökkévaló”! Nézd el a bűnt, töröld el a vádat, mint „aznap, mikor odaállott (Mózes) mellé”! Hallgasd meg jajszavunkat, figyelj fel szavainkra, mint aznap, mikor „Nevén hívta az Örökkévalót”!
(2Mózes 34:5.)
A következő bekezdést ülve, fejünket jobb karunkra hajtva mondjuk:
Dávid azt mondta Gádnak: Nagy bajban vagyok, de inkább essünk az Örökkévaló kezébe, mert nagy az irgalma, s ne essek ember kezébe.
(2Sámuel 24:14.)
Irgalmas, kegyelmes, bűnöztem előtted, irgalommal teli Örökkévaló, szánj meg, és fogadd szívesen könyörgésemet!
Örökkévaló, ne feddj meg haragodban, ne fenyíts meg indulatodban! Szánj meg, mert boldogtalan vagyok, gyógyíts meg, Örökkévaló, mert reszketnek csontjaim, lelkem is csupa ijedség, meddig (késel) még, Örökkévaló? Fordulj felém, Örökkévaló, szabadítsd ki lelkemet, segíts meg szereteted kedvéért, mert a halál után nem említenek, az alvilágban ki tud hálálkodni neked! Belefáradtam már a sóhajtozásba, könnyekkel áztatom egész éjjel ágyamat, könnyeimmel árasztom el fekvőhelyemet. Szemem elhomályosodott a bánattól, eltompult sok szorongatóm miatt. Távolodjatok el tőlem mind, ti gonosztevők, hiszen az Örökkévaló meghallotta sírásom hangját! Az Örökkévaló meghallgatta könyörgésemet, elfogadja imámat az Örökkévaló. Szégyenkezik és nagyon reszket majd minden ellenségem, meghátrálnak és megszégyenülnek egy pillanat alatt.
(Zsoltárok 6:2–11.)
Itt felállunk:
Nem tudjuk, mit tegyünk, rajtad függ tekintetünk. Emlékezz, Örökkévaló, öröktől való irgalmadra és kegyedre! Úgy lebegjen fölöttünk kegyed, Örökkévaló, amint mi benned reménykedünk! Ne emlékezz elődeink bűneire, hamar közeledjen felénk irgalmad, mert nagyon megfogytunk! Kegyelmezz, Örökkévaló, kegyelmezz nekünk, hisz annyi gyalázatot kellett eltűrnünk! Ha haragszol is, gondolj az irgalomra!
Ő ismeri ösztöneinket, s nem feledi, hogy csak porból vagyunk. Segíts meg, szabadulásunk Istene, Neved dicsősége kedvéért, ments meg minket, bocsásd meg bűneinket Neved kedvéért!
VIDUJ – BŰNVALLOMÁS*
Minden bűn említésénél jobb öklünkkel ráütünk mellünkre a szívünk táján.
Istenünk, őseink Istene!
Kérünk járuljon eléd imádságunk, ne zárkózz el könyörgésünk elől, hisz nem vagyunk oly arcátlanok és makaŹcsok, hogy azt mondanánk előtted, Örök Istenünk, őseink IsteŹne: „Igazak vagyunk, és nem vétkeztünk” – bizony vétkeztünk mi is, őseink is.
Vétkeztünk, árulók voltunk, raboltunk, rágalmaztunk, rontottunk, igazságtalanul viselkedtünk, önhittek voltunk, erőszakoskodtunk, hazugságot koholtunk, rosszat tanácsoltunk, hazudtunk, gúnyolódtunk, lázadoztunk, káromoltunk, félreléptünk, vétettünk, bűnöztünk, gyűlölködtünk, nyakasak voltunk, gonoszkodtunk, romlottak lettünk, elvetemedtünk, megtévedtünk és tévútra vezettünk.
Eltértünk rendeleteidtől és jó törvényeidtől, bár nem volt érdemes. Te pedig igazságosan jártál el mindenben, ami velünk történt, mert igazul cselekedtél, s mi voltunk a rosszak.
Mivel állhatunk elébed, ki a magasban trónolsz, mit mondhatunk Neked, ki az egekben lakozol, hisz a nyilvánvaló és a rejtett dolgokat egyaránt ismered.
Ismered a világ rejtelmeit, minden élő leplezett titkait. Betekintesz bensőnk rejtett zugaiba, kivizsgálod szívünk legbelső gondolatait. Semmit sem lehet elrejteni előled, eltitkolni szemed elől. Ezért legyen az az akaratod, Örök Istenünk, őseink Istene, hogy eltörlöd minden bűnünket, elnézed összes vétkünket, megbocsátod minden gaztettünket!
A bűnt, amit kényszerből* vagy szándékosan követtünk el ellened,
és a bűnt, amit makacsságból* követtünk el ellened,
a bűnt, amit tudtunk nélkül* követtünk el ellened,
és a bűnt, amit meggondolatlan szavakkal* követtünk el
ellened,
a bűnt, amit vérfertőzéssel* követtünk el ellened,
és a bűnt, amit akár nyíltan, akár titokban* követtünk el
ellened,
a bűnt, amit tudatos csalás* formájában követtünk el ellened,
és a bűnt, amit beszéd formájában* követtünk el ellened,
a bűnt, amit embertársaink rászedésével* követtünk
el ellened,
és a bűnt, amit bűnös gondolatokkal* követtünk el ellened,
a bűnt, amit erkölcstelen társaságban* követtünk el ellened,
és a bűnt, amit színlelt bűnvallomással* követtünk el ellened,
a bűnt, amit szüleink és tanítóink lenézésével* követtünk el
ellened,
és a bűnt, amit szándékosan vagy vétlenül* követtünk el
ellened,
a bűnt, amit erőszakoskodással követtünk el ellened,
és a bűnt, amit a Név megszentségtelenítésével* követtünk
el ellened,
a bűnt, amit tisztátalan beszéddel* követtünk el ellened,
és a bűnt, amit ostoba beszéddel* követtünk el ellened,
a bűnt, amit a rossz ösztönnek engedve* követtünk el ellened,
és a bűnt, amit mások tudtával vagy anélkül* követtünk el
ellened.
Bűnbocsánat Istene,* mindezt bocsásd meg nekünk, nézd el nekünk, engedd el nekünk!
A bűnt, amit tagadással, hazugsággal* követtünk el ellened,
és a bűnt, amit megvesztegetéssel* követtünk el ellened,
a bűnt, amit gúnyolódással* követtünk el ellened,
és a bűnt, amit megszólással* követtünk el ellened,
a bűnt, amit adásvétel* által követtünk el ellened,
és a bűnt, amit evés-ivás közben* követtünk el ellened,
a bűnt, amit uzsorával, kamatszedéssel* követtünk el ellened,
és a bűnt, amit gőgösséggel* követtünk el ellened,
a bűnt, amit üres beszéddel* követtünk el ellened,
és a bűnt, amit kacér szemekkel* követtünk el ellened,
a bűnt, amit kevély tekintet* által követtünk el ellened,
és a bűnt, amit arcátlansággal* követtünk el ellened.
Bűnbocsánat Istene, mindezt bocsásd meg nekünk, nézd el nekünk, engedd el nekünk!
A bűnt, amit a [tórai] járom lerázásával* követtünk el ellened,
és a bűnt, amit bíráskodás révén* követtünk el ellened,
a bűnt, amit embertársunk tőrbecsalásával* követtünk el
ellened,
és a bűnt, amit irigykedéssel* követtünk el ellened,
a bűnt, amit könnyelműséggel* követtünk el ellened,
és a bűnt, amit nyakassággal* követtünk el ellened,
a bűnt, amit a rossz iránti fogékonysággal* követtünk el
ellened,
és a bűnt, amit rágalmazással* követtünk el ellened,
a bűnt, amit hamis eskü* által követtünk el ellened,
és a bűnt, amit alaptalan gyűlölködéssel* követtünk el
ellened,
a bűnt, amit a ránk bízott javak eltulajdonításával* követtünk
el ellened,
és a bűnt, amit szívünk kételkedésével* követtünk el ellened.
Bűnbocsánat Istene, mindezt bocsásd meg nekünk, nézd el nekünk, engedd el nekünk!
A bűnöket, amikért égőáldozattal* tartozunk,
és a bűnöket, amikért vétekáldozattal tartozunk,
és a bűnöket, amikért a lehetőségeinkhez igazodó áldozattal*
tartozunk,
és a bűnöket, amikért megszabott vagy kiszabandó bűnáldo-
zattal tartozunk,
és a bűnöket, amikért testi fenyítés járna,
és a bűnöket, amikért negyven botütés járna,
és a bűnöket, amikért az égből jövő halál járna,
és a bűnöket, amikért kipusztulás és magtalanság járna,
és a bűnöket, amikért a törvényes négy halálnem egyike járna: megkövezés, elégetés, lefejezés vagy megfojtás, akár tevőleges, akár tiltó parancsolatok megszegésével követtük el azokat; akár helyrehozhatók, akár nem; akár tudomásunk van róluk, akár nem. Amiről tudunk, azt már bevallottuk előtted, amiről meg nincs tudomásunk, azt Te tudod és ismered, amint az Írás is mondja: „A rejtett dolgok az Örökkévaló kezében vannak, de a nyilvánvalók a miénkben és gyermekeinkében, hogy teljesítsük e Tóra minden szavát.” (5Mózes 29:28.) Mert Te nemzedékről nemzedékre elnéző vagy Izrael iránt Jesurun törzseinek megbocsátója, s rajtad kívül nincs nekünk megbocsátó és elnéző Királyunk, csak Te!
Istenem, míg meg nem születtem,* nem értem semmit, s most, hogy megszülettem, mintha meg se születtem volna! Por vagyok életemben, hát még holtom után! Úgy állok előtted, mint a szégyennel és gyalázattal teli edény. Legyen az az akaratod, Örök Istenem, őseim Istene, hogy ne vétkezzem többé, s amit már vétettem ellened, töröld el végtelen irgalmadban, de ne szenvedés és súlyos betegség által!
Szóval ennyi lenne
üdvözlettel
Köves Slomó rabbi
