A rabbi válaszol

Szombati és ünnepi pihenés

A Tízparancsolatban¹ szerepel, hogy szombaton pihenni kell, mert az Örökkévaló is pihent aznap. Emellett azonban vannak más na­pok is, melyre pihenést ír elő a Bib­-
lia. Ezek a jom tovok, az ünnepna­pok: három zarándokünnep (Peszách, Szukkot, Sávuot), Ros hásáná valamint Jom kipur². A Tóra különbséget tesz ezek között: míg Jom kipur olyan, mint a sábesz, addig a többi jom tov kapcsán ezt olvassuk³: „…semmiféle munkát ne végezzetek azokon, csak ami eledelre való mindenkinek, az egyedül készíttessék el nálatok”.

Valójában a Bibliában van még egy „kód”, amit észrevehetünk, ha figyelmesen olvasunk. Míg a sábeszt és a Jom kipurt sábát sábátonnak, a pihenés pihenésének, vagyis teljes pihenésnek nevezi a Tóra⁴, addig a többi ünnepre csak azt írja⁵: sábáton, pihenés. A különbség oka bölcseink szerint⁶ éppen abban rejlik, hogy ünnepnapon az ételkészítés megengedett. A Talmud⁷ hangsúlyozza, hogy a kettő csak az ételkészítés szempontjából különbözik, minden más tevékenység, ami tilos szombaton, az ugyanúgy ti­los jom tovokon is. (És ahogy sá­beszkor csak kivételes esetben szabad nem-zsidó embert megkérni a zsidók számára tiltott munkák elvégzésére⁸, ugyanez áll a jom tovra is⁹.)

A jom tovkor megengedett munkák

Mivel a Tórában nem „főzés” szerepel, hanem „ételkészítés” így a talmudi bölcsek úgy rendelkeztek, hogy minden ételkészítéssel kapcsolatos munka megengedett, nem csak a főzés. Ebből a szempontból a szombaton tiltott 39 munka¹⁰ há­rom részre oszlik. Vannak, melyek nem az ételkészítésre vonatkoznak pl. (építés, varrás, írás stb.), ezek ti­losak jom tovkor éppúgy, mint sá­beszkor¹¹. Vannak az ételkészítés­hez kapcsolódó munkák: bojrér (válogatás), tájchén (őrlés), lás (gyúrás és dagasztás), ojfe (sütés-főzés), goj­zéz (állat nyírása, pl. kopasztás), soj­chet (állat levágásá), máfsit (bőr le­nyúzása), mojléách (bőr feldolgozása), möchábe (tűz eloltása), mávir (tűz gyújtása), hocáá (hozni-vinni közterületre, közterületről, közterületen). Ezek a munkák az étel készítéséhez és szállításához¹² kapcsolódnak, ezért jom tovkor megengedettek¹³. A harmadik csoportban vannak azok a munkák, melyek ugyan tartozhatnának az ételkészítéshez, de mégis tilosak (egyesek szerint¹⁴ Bibliai tilalommal), mivel ezeket általában nagy mennyiségben készítik, nem csak az adott napra, és nagyon lefoglalják az embert¹⁵. Ezek az aratás, betakarítás, cséplés, szelelés, szitálás, állat csapdába ejtése.

Azok a munkák, amik nem kellenek a fõzéshez

A Talmud¹⁶ idézi Bét Hilél véleményét, miszerint azok a munkák, amik főzés céljából megengedettek, azok más céllal is megengedettek. Fontos kiemelni, hogy ez csak a valamilyen ünnepi céllal végzett tevékenységekre, és általánosan elterjedt igényekre vonatkozik¹⁷. Talmudi¹⁸ példával élve: füstölőszert tenni a tűzre, hogy jó illat legyen – ez csak a „gazdag és elkényeztett ember” igénye, nem egy általános emberi szükséglet, ezért jom tovkor nem szabad.

Ugyanakkor a szemetet, ha zavaró a szaga a lakásban, ki szabad vinni a kukába¹⁹. Zsinagógába menet ennek alapján elvihetjük a tálitot vagy az imakönyvet magunkkal, ha arra a templomban szükségünk van, de ha otthon nem fogjuk már használni, akkor nem vihetjük haza (hacsak nem azért nem hagyja ott, mert fél, hogy el fog tűnni)²⁰. Ugyanígy fontos, hogy csak azokat a kulcsokat vigyük magunkkal ünnepnapon, amikre szükségünk van, ne az egész kulcscsomót²¹.

Amit ünnep elõtt el lehet készíteni

Fontos alapelv, hogy amit előre el lehet készíteni, azt jom tov előtt kell elkészíteni. A Sulchán áruch²² azt írja, az ételt aznap szabad elkészíteni, mert különben megromlik. A hűtőszekrények megjelenésével felmerült, hogy ha már tudjuk biztonságosan tárolni az ennivalót több napig is, akkor el kell-e ünnep előtt késziteni az ételt. Ám konszenzus van a rabbik között²³ abban, hogy még így is a teljesen friss étel finomabb, mint az előző napi, ezért szabad továbbra is főzni ünnepkor. Ha azonban van időnk olyan ételt előkészíteni, aminek mindegy, hogy mikor készült (pl. kompót) azt az ünnep előtt el kell készíteni²⁴.

Tûzgyújtás és eloltása fõzés céljából

Ahhoz, hogy főzni, vagy ételt melegíteni tudjunk, tüzet kell gyújtani. Új tüzet azonban nem szabad létrehozni (például gyufával meggyújtani²⁵), mert az egy új dolog alkotása lenne²⁶, de szabad a meglevő lángról átvéve tüzet gyújtani. Vagyis pl. egy gáztűzhely egyik rózsájáról a másikat meg lehet gyújtani, de elektromos szikraadóval nem lehet új tüzet gyújtani. Csak olyan tűzhely használható, amin nincs ilyen, vagy kikapcsolható²⁷. A tüzet lehet növelni, vagyis magasabb fokra tekerhetjük a gáztűzhelyen a lángot²⁸.

Mivel az új tűz gyújtása maga csak rabbinikus tilalom alá esik²⁹, ha jom tovi étkezéshez van szükségünk a tűzre, és nincs előre meggyújtott lángunk, akkor megengedett megkérni egy nem-zsidó embert, hogy gyújtson új tüzet³⁰. Sokan a biztonság kedvéért égve hagynak egy 24 vagy 48 órán át égő mécsest az ünnep idejére.

A Sulchán áruch³¹ szerint azonban a tűz eloltása, amit a tűz kisebbre vételével egyenértékűnek tekint³², az a kivételes munka, amit csak főzés kapcsán lehet végezni, más célból nem szabad. Ezért, ha kisebb lángra van szükség, jobb, ha van rá lehetőség, egy új, kisebb tüzet gyújtani a már égő lángról³³. Ha erre nincs lehetőség, és az étel a nagy lángon tönkremenne, teljesen odaégne, akkor szabad kisebbre venni a tüzet³⁴. Ennek alapja az a háláchá³⁵, hogy szabad húst sütni parázson, noha a parázs ereje gyengül, ha rátesszük a húst.

A többségi véleménnyel szemben Mose Feinstein rabbi (1895–1986) úgy véli³⁶, új tüzet gyújtani mindenképpen nagyobb munka, mint mérsékelni a meglevő lángot, ezért inkább vegyük kisebbre³⁷. Grünwlad Lévi Jichák (1893–1980) németkeresztúri rabbi más szempontból megengedi³⁸. Szerinte a gáz lejjebb vétele nem egyenlő a tűz eloltásával, hisz a lejjebb vételével nem olt el semmit, csak annyit tesz, hogy kevesseb új gáz érkezzen a tűzhöz, ezért megengedett. Az én családomban nem szokás lejjebb venni a gázt, mert mesterem, Grünwald József (1905–1984) pápai rabbi a tiltó véle­ményt fogadta el, és nem engedte a láng kisebbre vételét³⁹.

Fõzés elektromos tûzhelyen

Bekapcsolt elektromos tűzhelyen – mivel a főzés ab ovo megengedett – mindenképpen szabad főzni⁴⁰. Bekapcsolni természetesen nem sza­bad, ám kérdés, hogy szabad-e magasabbra állítani a hőfokot. (Sok tűzhelyen problémát jelent az is, hogy kijelzi a hőfokot, vagy bekapcsol egy kis lámpa, ha magasabbra vesszük. Ilyen esetben semmiképp nem lehet a hőfokon állítani.) Ennek megválaszolásához ismernünk kell a tűzhelyek hőfokszabályozásának mechanikáját⁴¹. Ez kétféleképpen történhet. Az egyik esetben új szál gyullad be, másik esetben azt a hőfokot emeli meg a rendszer, ahol kikapcsol a lap. Az első eset tiltott, mivel új tűz gyújtását jelenti⁴². Azonban mivel nem lehet mindig biztosan tudni, milyen technológiát alkalmaz egy tűzhely, nem találtam olyan rabbit, aki megengedte volna az elektromos tűzhely hőfokának a magasabbra vételét. Ugyanez áll a kerámialapos tűzhelyre. (Indukciós tűzhelyet csak olyan fém lappal lehet használni, ami biztosítja a folyamatos bekapcsolt állapotot.)

Fõzés az ünnep elsõ napjáról a másik napjára

Ünnepnapon csak az ünnepi étkezésre szabad főzni, hétköznapra vagy más célból nem⁴³. Még az ünnep első napján is csak az arra a napra való ételt lehet megfőzni, nem szabad előre főzni a második napra való ételt⁴⁴. Ennek oka, hogy a gálutban tartott második napok rabbinikus előírás miatt vannak⁴⁵, nem bibliai ünnepek. Ugyancsak tilos Ros hásáná egyik napjáról a másikra főzni⁴⁶.

Megengedett az első napon olyan sokat főzni, hogy abból maradjon a másodikra is. Ennek az engedélynek az a feltétele, hogy az étel készülése során minden alapanyagból tegyük be a teljes mennyiséget a tűzről levett lábosba (pl. egyszerre az összes csirkét, egyszerre az összes rizst stb. mert, ha több részletben tesszük fel a tűzre, akkor az olyan lenne, mintha külön főznénk csak a második napra⁴⁷.

Bizonyos feltételek mellett⁴⁸ meg­engedett a főzés akkor is, ha az első napra valójában nem is kéne az étel, csak a második napra készül. Ezek a feltételek: 1. már az első napon is kell fogyasztani egy keveset az ételből; 2. csak egy lábasnyi készül ebből a fajta ételből és a fent említett módon minden alapanyagból egyszerre kerüljön bele a teljes mennyiség; 3. még az első nap délelőttjén, az étkezés előtt elkészüljön⁴⁹; 4. nem szabad deklaráltan a második nap miatt főzni⁵⁰.

Ha mégis délután főtt az étel, akkor, ha kóstolnak belőle aznap, szabad a második napon fogyasztani⁵¹. Ha pedig két lábasban készült, akkor tilos ebből az ételből bármikor is ennie annak, akinek főzték⁵².

Néhány fontosabb konyhai folyamat sábeszkor és jom tovkor

Facsarás: Sem sábeszkor, sem jom tovkor nem szabad facsarni⁵³. Pl. nem lehet citrmot a teába facsarni, mert a leve ételből ital lesz⁵⁴, de szabad pl. egy salátára⁵⁵.

Őrlés (ebbe a munkába tartozik a daráláson kívül a reszelés és a finomra aprítás is⁵⁶): Sábeszkor nem szabad mindezeket elvégezni növényi eredetű alapanyagokkal⁵⁷. A tilalom nem vonatkozik a húsra, a tojásra és a tejtermékekre⁵⁸. Ezzel szemben jom tovkor az aznapi mennyiséget le szabad darálni egy kis kézi darálóval⁵⁹ (kivéve a gabonaféléket, mert abból nagy mennyiséget szokás készíteni⁶⁰). Amit elő lehet készíteni korábban, pl. fűszerek, azt meg kell csinálni az ünnep előtt. Ha elmaradt, akkor csak sinujban (a szokottól eltérő módon) szabad végezni⁶¹. Hagyma, fokhagyma és más zöldségek esetében, vagyis minden olyan ételnél ami kevésbé lenne finom, ha ünnep előtt készítenénk elő, elvileg használható a reszelő is sinujban, de egyes vélemények szerint jobb elkerülni⁶². A fenitekből következik pl. hogy sábeszkor is szabad a zsidó tojáshoz finomra törni, vágni vagy reszelni a keménytojást, de hagymát csak jom tovkor szabad finomra aprítani.

Konzervdoboz kinyitása: sábeszkor nem szabad kinyitni konzervdobozt, mert ezzel egy új, használható edényt alkotunk⁶³. Ilyenkor az a megoldás, hogy a nyitás előtt ki kell szúrni a konzerv alját, így elkerüljük, hogy használható edényt alkossunk⁶⁴. Jom tovkor, ha nem romlandó ételről van szó, akkor ki kell nyitni az ünnep előtt⁶⁵, de ha könnyen megromlik vagy nem volt idő kinyitni, akkor a második napon megengedett a doboz aljának kiszúrása nélkül is⁶⁶.

Válogatás: Sábeszkor szigorú szabályai vannak a válogatásnak: csak olyat lehet, amit azonnal felhasználunk és csak úgy, hogy a rosszból, szemétből, nem ehetőből vesszük ki a jót⁶⁷. Jom tovkor a válogatás megengedett⁶⁸, kivéve azoknál a dolgoknál, amiket nagy mennyiségben szokás csinálni, pl. gabona válogatása⁶⁹. Csak akkor megengedett kiválogatni a rosszat a jóból, ha ezáltal kevesebb munka lesz, mivel pl. a nem ehető rész sokkal kevesebb, mint az ehető (pl. halból ki szabad szedni a szálkáját)⁷⁰. Ha meg lehetett volna tenni a válogatást ünnep előtt is, akkor a jom tovon már csak a sábeszi szabályoknak megfelelően lehet válogatni⁷¹.

Pucolás: Sábeszkor szabad késsel zöldséget pucolni, ha azonnal felhasználjuk. Pucolót nem szabad használni⁷². Ezzel szemben jom tovkor szabad pucolni még pucolóval, és nem csak rögtöni használatra⁷³.

Mosogatás: szombaton és jomtovkor el szabad mosogatni azokat az edényeket, amikre még aznap szükség lesz (a többit azért nem, mert azzal a hétköznapra készülnék, ami tilos)⁷⁴. Ilyenkor nem kell konkrétan kiszámolni, hány darabra lesz szükség, akár tízet is elmoshatunk, hiába van csak egyre szükségünk⁷⁵. Ha azonban kellemetlen szagot teremt a lakásban a mosatlan edény, akkor sábeszi szükséglet elmosogatni⁷⁶. Nem lehet szivacsot használni mosogatáshoz⁷⁷, csak speciális sábeszi mosogatórongyot, amit nem lehet kifacsarni, vagy kefét⁷⁸.

Sábeszkor nem szabad vizet melegíteni, ezért átfolyó bojlert se szabad használni. A feleségem még sábesz bejövetele előtt enged edénybe meleg vizet és azzal mosogat el az étkezés után. Jom tovkor szabad vizet melegíteni a mosogatáshoz⁷⁹, vagy bojlerből vizet használni⁸⁰.

Nem szabad bekapcsolni a mosogatógépet, még időzítővel sem, mert zajos és félő, hogy azt fogják mondani az emberről mások, hogy sábeszkor vagy jom tovkor kapcsolta be⁸¹. (Ennek alapján Mose Feinstein rabbi szerint⁸² pl. a légkondicionáló sem használható időzítővel, amit ő csak a lámpa kapcsolására engedélyez. Azonban nem ez az elfogadott vélemény.)

Oberlander Báruch rabbi írása