Kedves Laci!
Eredetileg valóban mécsesről volt szó, ami olajból vagy valamilyen zsiradékból és a beletett kanócból állt. Erről szó van a Misna Sábát traktátusában (2. fejezet), ezt a fejezetet a pénték esti ima során el is szoktak mondani askenázi közösségekben (Sámuel imája 182–183. oldal). Természetesen igaza van, a Szentélyben is olivaolajból készült mécsesek világítottak (2Mózes 27:20.).
A Sulchán áruch (Orách chájim 264:6.) szerint legjobb, ha az ember olivaolajjal gyújt, de ha gyertyával, akkor legalább legyen az viaszgyertya, aminek nagyon tiszta fénye van (RSZ uo. 12.). De erre azt írja a Misná brurá (uo. 23. és 275:4.), ami a Sulchán áruch egy 20. százazdi kommentrája, hogy a mai sztearin gyertyák is jók, mert stabilak és szép, erős, tiszta fényt adnak ki, akárcsak az olivaolaj mécses. Sőt, a sztearinnak van egy nagy előnye az olivaolajhoz képest. Az olivaolaj mécses fénye mellett nem szabad sábeszkor olvasni, mivel félő, hogy az ember önkéntelenül is megigazgatja a kanócot, ha rossz a fénye (SÁ uo. 275:1.). A modern sztearin gyertyák azonban teljesen stabilak, nincs szükség hétköznap sem, hogy az ember hozzáérjen, így nem vonatkozik rá a talmudi tilalom, hogy nem szabad olvasni a gyertya fényénél.
A lubavicsi rebbe is azt írja, hogy ő mindig is azt látta, hogy olaj helyett gyertyával gyújtanak (Igrot kodes 32. kötet 206–207. oldal, Likuté szichot 35. kötet 320. oldal 21. lábjegyzet).
Üdvözlettel:
Oberlander Báruch
