RöMÁ: csak a Tóra jelenlétében borulunk le
A RöMÁ (Sulchán áruch OC 131:2.) idézi azt a szokást, hogy csak akkor borulunk le ilyen módon, ha egy helyiségben tartózkodunk egy Tórával. Ennek alátámasztásául egy bibliai verset idéz: „És megszaggatta Józsua a ruháit és arcával a földre borult az Örökkévaló ládája előtt…” (Jósuá 7:6.), ami arra utal, hogy azért borulhatott le, mert ott volt előtte a frigyszekrény. Olyan esetben tehát, ahol nincs előttünk Tóra, nem lehet leborulni, így ilyen esetben felemelt fejjel mondjuk a Táchánunt.
A zsinagóga udvara
Felmerült a kérdés, hogy mi a helyzet a zsinagóga előtt levő udvaron tartott ima során.
A Sulchán áruch szerint (uo.) a zsinagóga udvara a zsinagóga részének számít, ha nyitva van az őket közvetlenül összekötő kapu. Esetünkben tehát a Táchánunt lehet a részleges leborulás pozíciójában imádkozni, csak nyitva kell hozzá hagyni a bejárati kaput.
A távollévők is a közösség részei
Azok, akik otthon imádkoznak, abban az időben, amikor a közösség imádkozik a zsinagógában, szintén leborulhatnak, „mert olyannak számít, mintha velük együtt imádkozna, hiszen még egy vasfüggöny se tudja elválasztani a zsidókat az Égi atyánktól” (RSZ SÁ uo. 3.), amennyiben a zsinagógában megvan a minjen. Ezért azok, akik együtt imádkoznak velünk zoomon a virtuális Vasváriban, ugyancsak leborulhatnak.
A Rebbe szokása
Egyesek az alábbi történetből azt a véleményt szűrik le, hogy a Lubavicsi Rebbe nem ezt a hagyományt követte, hanem azt kabbalisztikus szokást, miszerint mindenhol lehet leborulni (lásd Káf háchájim 131:40.; Ávodát Efrájim 1. kötet 143–146. oldal). Egyszer későn indult vissza a temetőből az apósa sírjánál tett látogatásról, ezért megállt egy haszid tulajdonban levő nyomdánál imádkozni. Ekkor lehajtotta fejét a Táchánunnal a részleges leborulás pozíciójába (lásd Hitkásrut folyóirat 146. szám 15–16. oldal).
Szerkesztőm, Steiner Zsófia azonban felhívta rá a figyelmemet, hogy ez jelentheti azt is, hogy a Rebbe tudta, hogy vele egy időben a zsinagógájában minjenben imádkoznak minchát a haszidok, és ezért „csatlakozhatott” hozzájuk (lásd Hitkásrut uo. 633. szám 17–18. oldal). Azonban az is lehet, hogy elfogadta azt a harmadik nézetet, ami a fenti két vélemény közötti kompromisszumnak számít, miszerint ott is le lehet borulni, ahol állandó jelleggel vannak zsidó könyvek (lásd Ávodát Efrájim uo. 165–169. oldal).
A kabbalisztikus vélemény az elfogadott
Amikor még az iskolaudvaron imádkoztunk, ahol helyben nem volt Tóraszekrény és nem volt zsinagógai minjen, akikhez kapcsolódhattunk volna, akkor az első vélemény szerint nem tudtunk részlegesen leborulni a Táchánun alatt. Az sem segített volna, ha a harmadik kompromisszumos véleményre hagyatkozunk, hisz’ az épületben voltak állandó jelleggel zsidó könyvek, de sem az udvaron, sem a tornateremben, ahova esős időben behúzódtunk, nem tárolnak ilyesmit. Vagyis a fent említettek közül az első és harmadik vélemény is kizárta, hogy a részleges leborulással imádkozzunk. Utólag azonban beszéltem mesteremmel, Gávriél Zinner rabbival a kérdésről, aki szerint az elterjedt szokás a kabbalisztikus vélemény, vagyis mindig leborulunk még ott is, ahol se Tóratekercs nincs és még zsidó könyvek sincsenek.
Oberlander Báruch
