Tisztelt rabbi!
Hallottam róla, hogy hanukakor szokás a zsinagógákban is gyertyát gyújtani. Én úgy tudtam, ezt otthon kell megtenni. Tényleg van ilyen szokás? Mi az alapja ennek?
Üdvözlettel: Imola
Tisztelt Imola!
Maga a micva az, hogy az ember az otthonában gyújtsa meg a hanukai lángokat, és azzal hirdesse a csodát a családtagoknak (lásd A rabbi válaszol 1. kötet 42. fejezet). Ráadásul, ha az ablakban gyújtja, akkor még az utcán elhaladó embereknek is hirdetheti vele. A gyertyagyújtás része az áldásmondás: aki meggyújtja a lángokat és teljesíti a micvát, az elmondja rá az áldásokat, az első estén hármat, a másodikon kettőt. Joszef Káró rabbi a Sulchán áruchban (Orách chájim 671:7.) leírja azt a szokást, hogy a zsinagógában is gyújtanak minden este gyertyát, áldásmondással.
Ennek a szokásnak a forrását a Sulchán áruch előtt született, Bét Joszéf című művében keresi. Felmerül ugyanis az a kérdés, hogy ha senki nem lakik a zsinagógában, akkor miért gyújtunk ott, hiszen senki nem teljesíti a micvát ezáltal (SÁ uo.). Válaszában több lehetőséget sorol fel.
Az első magyarázathoz tudni kell, hogy a Talmudban (Pszáchim 101a.) már szerepel az az elterjedt gyakorlat, hogy a zsinagóga épületben kialakított a közösség egy helyet a vendégeknek, az arra járó utazóknak. Ebben az esetben a más városokból érkezett vendégeknek gyújtunk, akik a zsinagóga épületében szállnak meg, és ők teljesítik a micvát ezáltal. Ez a válasz azonban csak akkor állja meg a helyét, ha vannak vendégek, akik valóban ott laknak és nekik szól a gyújtás.
A második magyarázat az, hogy a csodák hirdetése és még oktatási céllal gyújtunk a zsinagógában: „hogy hirdessék a csodát az emberek előtt, és hogy megtanítsák őket, hogyan mondják az áldást a gyújtásra, mert ezzel hirdetik az Örökkévalót és megszentelik a nevét, amikor megáldják őt az emberek gyülekezete előtt” (BJ uo.).
Egy harmadik magyarázatot is idéz a Bét Joszéfban: ez a szokás akkor alakult ki, amikor a zsidó nép nem-zsidók között lakott és már nem az utcai bejáratnál gyújtották, ahogy az eredeti előírás szólt, hanem bent a lakásban. Ha pedig a lakáson belül gyújtunk, akkor hiányzik egy lényeges eleme a hanukai gyertyagyújtásnak, mégpedig az, hogy a nagyvilágnak hirdessék a csodát. Ezt pótoljuk a zsinagógai gyújtással, ahol többen vannak jelen, nem csak a szűk család.
Ezekből a válaszokból a Sulchán áruchból annyit idéz, hogy „azért gyújtunk, hogy hirdessük a csodát” – ezzel a második és a harmadik válaszra utalhat. Mindenképpen ez egy létező szokás, amit a mai napig gyakorolnak a zsinagógákban.
Boldog hanukát kívánok, üdvözlettel:
Oberlander Báruch
