A Misna (Talmud, Pszáchim 39a.) felsorolja, melyik öt növény használható márornak: cházeret, támchá, chárcháviná, ulsin és máror. Ezeknek a beazonosítása mai növényekkel nem egyszerű feladat.
A keserűfű beazonosítása
A Talmud idézi Osájá rabbit, aki azt mondja, hogy az öt növényből leginkább az elsőként említett cházeret alkalmas a micva teljesítésére. Mégpedig azért, mondja RáSI, mert „a növény több szempontból illik bele a peszáchba, ahogy következik”. Mi az a cházeret? Chászá. Miért nevezzük ezt chászának? Azért, mert a chászá szó sajnálatot jelent, ahogy az Örökkévaló megsajnált minket Egyiptomban.”
RáSI (uo.) a chászát az ófranciául leituge-nek nevezett növénnyel azonosította, melyet más latin nyelveken lautuca sativa vagy salat szóval illettek – vagyis a salátáról van szó, melynek ma sok fajtája létezik (Zohar Amar: Mörorim, 2008, 17. oldal). Kelet-Európában, ahol ilyentájt még nem nagyon volt beszerezhető a saláta, már a 13. századtól a Misna második helyezettjét, a tormával azonosított támchát használták (lásd Hágáhot Májmonijot a A cháméc és mácá törvényei-hez 7:20.).
Elég keserű-e a saláta?
A rabbinikus irodalomban voltak, akik a saláta használatát megkérdőjelezték, hiszen az nem keserű. Erre válaszul mások azt hozták fel, hogy nem kell, hogy a fogyasztás pillanatában keserű legyen a növény, elég, ha tudjuk, hogy ha tovább a mezőn maradt volna, akkor megkeseredik (Dvár Mose responsum, tánjáná 98:60.). Másrészt van, aki azt írja, hogy a gyökere mindenképpen keserű (lásd Halachically Speaking 10:4. 6. oldal végén).
Melyik a legjobb saláta?
A saláta vizsgálata és kártevőktől való megszabadítása nem egyszerű feladat, mivel azok olyan zöldesek, mint maga a növény, és nem lehet vízzel lemosni őket. Szappanos vagy sós vízzel kell fellazítani, hogy aztán le lehessen öblíteni őket. Utána erős fény mellett egyenként kell átvizsgálni a leveleket (lásd Moshe Vaye: Bödikát hámázon köháláchá 1. kötet 262–272. oldal). Ezért véltek úgy a rabbik, hogy aki nem sajátította el, hogy felismerje a kártevőket, az inkább használjon tormát.
Általában a római salátát (kö.tözősaláta, római vajsaláta) szokták használni a peszáchi széderen, mert ez a legrégebben, már az ókorban termesztett fajta.
A 20. században elterjedt a jégsaláta fogyasztása a mindennapokban, melynek előnye, hogy egész évben kapható, és zárt formája miatt nehezebben férnek hozzá a kártevők, mint a nyitott levelű római salátához. Bár a jégsalátát is tüzetesen át kell vizsgálni, mivel kevesebb a kártevő benne, ez könnyebb feladat.
A békéscsabai származású Zinner Gávriel rabbi (Nité Gávriel uo. 54:10.) idézi Grünwald József (1905–1984) pápai és Grünwald Lévi Jichák (1893–1980) németkeresztúri (ma Deutschkreutz, Ausztria, jiddisül: Célem) rabbi véleményét, hogy a jégsaláta is használható a peszáchi széderen. Mivel a jégsalátát már meglevő salátafajból tenyésztették, talán ezért tartják ezt márorként elfogadhatónak. Sokan azonban továbbra is ragaszkodtak az eredeti római salátához.
Mivel szinte lehetetlen átvizsgálni ennyi római salátát, mi a nyilvános szédereinken leginkább jégsalátát használunk.
Oberlander Báruch
Megjelent: Egység Magazin 29. évfolyam 117. szám – 2019. április 1.
