Kedves László!
Ideális esetben az Esti imában (Sámuel imája 138–152. oldal) teljesíti az ember az esti Smá olvasás micváját (5Mózes 6:7., 11:19.; Talmud, Bráchot 10b.), aztán lefekvés előtt újramondja (uo. 161. oldal), mert az őrzi az embert alvás közben (Talmud uo. 4b–5a.). Ha a Máárivot kihagyva a lefekvés előtti Smát elmondta, azzal teljesítette a Smá micváját, feltételezve, hogy nem csak az Smá első fejezetét mondta, hanem mindhárom fejezetet (Sámuel imája 140–141. oldal, Misná brurá 239:1.). Ezek után azonban még mindig hiányzik az esti Ámidá.
A szentélybeli áldozatok (Sámuel imája 122–124. oldal) nagyon fontos részei az istenszolgálatnak, ennek egyik párhuzama a mindennapi eletünkben, amikor igyekszünk a fizikai tárgyakat szent célra használni, és ezzel „Szentéllyé” alakítani az egész világot.
Ha valami miatt az ember nem tudja az egész Minchát elmondani, akkor legalább az Ásré – 145. zsoltár fejezetet és az Ámidát mondja el (uo. 126–134. oldal).
Üdvözlettel:
Oberlander Báruch
