A Káf háChájimban (95:10., 96:9.), azt találjuk például az Árizálról (Jichák Lurjá rabbi – 1534-1572), a Kabbala atyjáról, hogy ő az egész imát imakönyvből imádkozta, kivéve az Ámidát, amit csukott szemmel mondott. Ennek kapcsán a Báál Sém Tov (1698–1700) azt mondta (Cváát háRivás 40. paragrafus), hogy az, aki még nincs magas szinten, jobb, ha könyvből imádkozik, ami által jobban tud koncentrálni. Ebből következik, hogy aki már magasabb szinten van, az mégis inkább csukott szemmel imádkozzon. Ugyanakkor a lubavicsi Rebbénél láttam, hogy még az Ámidát is imakönyvből imádkozta (lásd még Igrot kodes 22. kötet 63. oldal).
Egy forrás (lásd Káf háChájim uo., Sááré tsuvá 95:1., Misná brurá 95:5., Biur háláchá uo.) úgy véli, aki imakönyvből imádkozik, az ugyanolyan, mintha csukva lenne a szeme. Amiatt is fontos, hogy az ember imakönyvből imádkozzon, ne fejből, mert, ha csak megszokásból mondja a szöveget, könnyebben becsúszhatnak hibák az ima szövegébe. Jó tehát, ha az ember még az Ámidát is könyvből mondja – ne akarjunk nagyobbak lenni, mint a lubavicsi Rebbe.
Oberlander Báruch
