Az önvédelem elve
A kérdés megválaszolásához először ismerni kell az önvédelem Talmudi alapelvét. Ez azt mondja (Szánhedrin 72a.), hábá löhorgéch – háském löhorgo, vagyis ha valaki meg akar téged ölni, előzd meg és öld meg te őt!
Büntetés
vagy önvédelem
Ezzel kapcsolatban fel szokott merülni az a kérdés, hogy lehet-e fizikai büntetést kiszabni ma a háláchá szerint? A válasz, hogy nem. A zsidóságban 2000 éve, mióta a Nagy Szánhedrin nem ülésezik a székhelyén a Jeruzsálemi Szentélyben, nem lehet testi fenyítést, vagy halálbüntetést kiszabni (Ávodá zárá 8b., (Römá a Sulchán áruch, Chosen mispát 425. fejezet elejéhez). Ez a Talmud szerint történt „negyven évvel a Szentély lerombalása előtt”, vagyis polgári időszámítás szerint 30-ban. Ennek azonban semmi köze nincs a helyzetünkhöz, hiszen itt nem büntetésről van szó, hanem önvédelemről, az embernek az életéhez és annak védelméhez való joga.
Lehetőleg úgy kell védekeznie a megtámadottnak, hogy ne okozzon sérülést a támadónak, például meneküljön el. Ha ez nem lehetséges, akkor ne okozzon halálos sérülést, de ha azt látja, hogy csak úgy tudja magát védeni, hogy megöli a támadót, akkor az is engedélyezett (SÁ uo. 1., 4.).
A védekezés nem csak arra vonatkozik, akit megtámadnak. Ha látja valaki, hogy egy ártatlan embert veszélyezteti valaki, akkor meg kell védenie (SÁ uo.). Természetesen a fenti alapelv betartásával: ha lehet, ne okozzon sérülést, ha ez nem megy, akkor sérüléssel, ha ez sem megy, akkor öléssel is akár.
Bírósági engedély
vagy kontroll?
Ha büntetésről lenne szó, akkor a bíróságnak figyelembe kellene venni a büntetés kiszabásakor, milyen korú, milyen testi-szellemi állapotú az elkövető. Önvédelemnél azonban nem kell bírósági, rendőrségi vagy rabbinikus engedély. Nem kell figyelembe venni, hogy kiskorú-e a támadó, vagy nagykorú, férfi-e vagy nő (SÁ uo.). Az áldozatnak joga van a védelemhez és szabad védekeznie.
Utólag hasznos, ha a rendőrség, bíróság megvizsgálja az esetet, és megállapítja, hogy tényleg önvédelem volt-e, tényleg ez volt-e az egyetlen út a veszélyből. Ilyenkor azonban figyelembe kell venni, hogy a leendő áldozatnak sokszor összesen csak pár másodperce van felmérni a helyzetet és eldönteni, mi a védekezés legoptimálisabb módja.
Még akkor is, ha utólag azt mondanánk, hogy nem volt valódi veszély, lett volna a védekezésre más lehetőség, stb., akkor is azt kell figyelembe venni, mit látott az áldozat abban a pár másodpercben, hogyan tudott mérlegelni és cselekedni. Ha ő akkor és ott önvédelemnek ítélte meg, és ez reális volt azok a körülmények között, akkor ezt figyelembe kell venni.
Sorozatunk második része itt olvasható.
Oberlander Báruch