A Talmud (Mögilá 6b.) azt írja, szökőévben a Purimot a második Ádárban ünneplejük, azért, hogy a két megváltást (Purimot és Peszáchot) egymás mellett ünnepeljük, vagyis egymás utáni hónapokban (Ádár 14./Niszán 15.). Ez alapján azt lehet mondani, hogy a bölcsek eldöntötték, hogy az első Ádár a póthónap, és a második az igazi (Lvus, Orách chájim 55:10.).
Ez alapján írja a Römá (Mose Iszerlisz rabbi – Krakkó, 1530–1573) a Sulchán áruchban (uo.), ha valaki Ádár hónapban született és a bár/bát micvája szökőévben van, akkor a második Ádárban kell ünnepelni, mivel az az igazi, és így csak akkor tölti be a 12.-13. évét. Kivétel ez alól, ha valaki szökőévben, első Ádárban született, és a bár micvája is szökőévben van, akkor az első hónapban kell ünnepelni (Mágén Ávrahám uo. 10.). (Fordított esetben, hogyha a bár micva évében nincs szökőév, akkor az egy Ádárban ünneplünk mindent – SÁ uo.)
Egyetlen kérdéses nap van, az első Ádár 30. napja, mivel nem szökőévekben nincs ilyen nap. Mikor ünnepel az, aki ezen a napon született, mint pl. az én Léa Gitel lányom? Ha egy hónapnak van 30. napja, akkor az nem csak az adott hónap utolsó napja, de a következő hónap újholdjának is az első napja. Van, aki ebben az esetben azt mondja, hogy csak akkor lesz nagykorú, ha már elmúlt ádár 29., így a bár/bát micvát a következő hónap, niszán 1. napján ünnepeljük. Egy másik vélemény szerint, amikor beköszönt Ádár újhold napja, akkor már nagykorú lesz, vagyis Ádár 1-en. Általában ezt a véleményt követjük, és már Ádár 1-től kötelező pl. a tfilinrakás a bár micva fiúnak (lásd minderről Nité Gávriél, Purim 12:4.).
Ugyanígy járunk el a Sulchán áruch (uo. 568:7.) szerint a jorcájtok (halálozási évfordulók esetében), amikor szokás böjtölni is (védekezésként ezen a napon, ami az elhunyt családtagjai számára nem számít szerencsésnek), ezt a második Ádárban teszük.
Vannak azonban olyanok, akik szerint azzal, hogy Purimot a második Ádárba tették, a bölcsek csak az ünnepre vonatkozóan hoztak döntést, nem pedig kijelölték a második hónapot igazinak, és így akár mindkét Ádár számíthat igazinak.
Ők arra az alapelvre hivatkozva (Talmud, Pszáchim 4a.), hogy egy micvát nem szabad elhalasztani (pl. a tfilint is mielőbb, még reggel feltesszük, nem halogatjuk), azt tanítják, ha elérkezik a jorcájt napja, akkor ne várjunk még egy hónapot, hogy a halott lelki üdvéért imádkozzunk, vagy böjtöléssel a szerencsétlenségtől megóvjuk magunkat. A Römá szerint (SÁ uo. 568:7.) emiatt az első Ádárban szokás böjtölni. (A bár micvát azonban nem veszik előre azok sem, akik e szerint a vélemény szerint mennek, mondván, onnantól a gyermek büntethető a vétkeiért, miért siettetnénk ezt az időt? – Lvus uo.)
Magyarországon az a szokás volt inkább elterjedve, hogy a második Ádárban tartották a jorcájtot, Szofér-Schreiber Mose (1762–1839) pozsonyi rabbi véleményére hivatkozva (Chátám Szofér responsum, Orách chájim 163. fejezet), aki szerint a bölcsek Purim rögzítésével már kijelentették, hogy a második az igazi Ádár, így nem számít halasztásnak, ha akkor tartjuk a jorcájtot, hisz a korábbi időpont nem alkalmas.
A gyakorlatban, mivel mindkét szokás erős, ezért ajánlatos a Römá (uo.) véleményét követni, aki szerint a legjobb, mindkét hónapban megemlékezni a jorcájtokról.
A fenti véleményektől függetlenül, ha egy szerződésben szerepel az Ádár, akkor az az első Ádárra vonatkozik, mert az emberek így szokták ezt használni (Sulchán áruch, Chosen Mispát 43:28.).
Oberlander Báruch
