Kedves Anna!
Kezdetben az ember vegán volt: „Íme, odaadtam nektek minden magtermő füvet, amely az egész föld színén van, és minden fát, amelynek gyümölcse magot terem; tiétek legyen eledelül” (1Mózes 1:28–29.) – ezt mondta az Örökkévaló a frissen megteremtett Ádámnak és Évának. A Talmud szerint (Szánhedrin 59b.) innen egyértelműen következik, hogy nem volt megengedve Ádáméknak a húséves. Néhány fejezettel később (uo. 9:3.) azonban Noénak már mást mondott: „Minden mozgó lény, amely él, a tietek legyen eledelül; mint a zöld füvet, úgy adtam nektek mindet. De húst lelkével: vérével ne egyetek!”
Több magyarázat létezik arra, miért csak később engedte meg Isten az embernek a húsevést. Az egyik szerint az állatok Noénak köszönthetik, hogy túlélték az özönvizet, ezért innentől ő rendelkezett felettük (Náchma-
nidész uo. 1:9-hez). A húsevés engedélyezése azt is hangsúlyozza, hogy az ember és az állat nem egy szinten vannak, az emberölést nem lehet egy állat leölésével egyformaként kezelni. A Biblia (uo. 1:25.) úgy rendelkezik, hogy az ember uralkodjon az állatok, a növények és az élettelen dolgok felett. Vagyis az állati élet nem egyenrangú az emberével.
A Midrásban (Bámidbár rábá 14:12. végén) áll, hogy a világ négy részre oszlik: élettelenek-növények-állatok-emberek. Ez egy hierarchia, melyben minden alacsonyabban levő „szolgálja” a felette levőket. Amikor valami felhasználódik a felette levő szintek szolgálatában, akkor azáltal felemelkedik egy magasabb szintre. Ebből kifolyólag, ha egy állat vagy egy ember
elfogyaszt egy növényt, nem pusztítja el, hanem magasabb szintre emeli. Hasonlóképpen, az ember esetében, amikor húst eszik, nem elpusztítja, hanem felemeli az állatot. Erre mondta a Rebbe, hogy ha nem használjuk fel az állatot, akkor azzal kárt okozunk neki, mert nem képes magasabb szintre jutni (Héchál Menáchem 1. kötet 225. oldal; Széfer hájöchidut 235. oldal. A témáról lásd még J. David Bleich: Contemporary Halakhic Problems 3. kötet 237–250b. oldal).
A húsevés a zsidóságban tehát megengedett, mégsem kötelez senkit erre a vallás, kivéve ünnepen, amikor sok vélemény szerint elvileg előírás húst enni (SÁ RSZ 529:7.), mert „az ad örömöt” az embernek, ami ünnepnapon kötelező (5Mózes 16:14.).
A húsevés engedélye azonban nem jelenti azt, hogy az állatot, míg él, semmibe veszük. A háláchá tiszteletben tartja az állatokat és tiltja például az állatkínzást (Sulchán áruch OC 305:20., CM 272:9–10.) vagy a sportvadászatot (Nodá biJehudá responsum, Tinjáná JD 10. fejezet). Az ugyanis, hogy szükség esetén megölhetjük az állatokat, hogy felhasználhassuk a húsukat vagy bőrüket, nem jelenti azt, hogy puszta szórakozásból is szabadna öldökölnünk.
Üdvözlettel
Oberlander Báruch
