A jellegzetes zsidó haj- és arcszőrzet-viselet forrását magában a Bibliában találjuk: „Ne
nyírjátok kerekre hajatok szélét és ne rontsd el szakállad szélét.” (3Mózes 19:27.) – írja a Tóra. A tilalom mikéntjéről és okáról azonban megoszlik a kommentárok véleménye, és itt érdemes a pajeszt és a szakállat különválasztani.
A pajesz, mármint a „hajatok széle”, a fejszőrzetnek azt a kis részét jelöli, ahol a haj és a szakáll találkozik egymással. Ez ugyanis az a pont, aminek a levágásával a hajunk aljának vonala egy körré lenne. A legtöbb vélemény szerint a tilalom oka, hogy ne hasonlítsunk a bálványimádók papjaihoz, akiknek szokása volt a gombafrizura (Maimonidész, A bálványimádás tilalmainak szabályai 12:1., 7.). A pajesz hajatlanná nyírása tehát tilos, függetlenül attól, hogy az milyen eszközzel történik. Az, hogy a pajesz mennyire legyen hosszú, már eltérő szokások függvénye.
A szakállal azonban más a helyzet. A legtöbb vélemény szerint (Talmud, Mákot 20a.) a tilalom kizárólag a borotvára vagy a csipeszre vonatkozik – itt ugyanis a Tóra „rontás” kifejezést használja, ami a gyökerestül való kitépésre utal. Ollóval tehát lehet vágni a szakállat. Így sok vallásos zsidó használ olyan elektromos borotvát is, amely kis ollók logikájával működik.
A szakáll borotválásának tilalma kapcsán megoszlanak a vélemények a tilalom okáról. Maimonidész szerint (uo.) ez is a bálványimádó szokások elutasítása. Mások szerint a zsidók jellegzetes megjelölése az ok (Midrás Dvárim rábá 2:18.). Egy harmadik vélemény szerint (Cemách cedek responsum, Jore déá 93.) a tilalom a „ne öltsön férfi asszonyruhát” (5Mózes 22:5.) tilalmába illeszkedik. Ugyanis aki megszabadul arcszőrzetétől, az olyan mintha női ruhát öltene. E szerint a vélemény szerint az ollóval való borotválkozás is tilos, hiszen a sima arcbőr így is előáll.
A zsidó misztika tanítása szerint a szakáll az isteni könyörület metaforája, és mint ilyen az áldás megtestesítője. Így a kabbala tanításait követő zsidók, például a haszidok soha, egyáltalán nem vágják a szakállukat.
Köves Slomó