Tisztelt Rabbi úr!
Az omerszámlálás alatti zenehallgatásról van pár kérdésem. Először is, mi számít pontosan élő zenének? Gyerekekre is vonatozik a tilalom, vagy ők pl. nézhetnek-e videókat, ha aláfestő zene is van hozzájuk? Felnőtteknél probléma az aláfestő zene, pl. egy recept videóban, vagy egy vallási tárgyú videóban? Kell-e félnünk attól, hogy bemenjünk egy olyan boltba, ahol a háttérben zene szól? Végezetül, szabad-e tapsolni vagy az is zenélésnek számít?
Köszönöm a válaszait!
Bráchá
Kedves Bráchá!
Az omerszámlálás idejének, a szfirának, vagyis a peszách és sávuot közötti időnek közismerten van egy gyászos jellege. A Sulchán áruch (493:1.) erről azt írja, hogy nem szoktak házasodni ebben az időben a gyászra való tekintettel, de eljegyzést szabad tartani. Emellett említi a Sulchán áruch (uo. 2.), hogy nem szabad hajat vágni és a férfiaknak nem szabad borotválkozniuk. Érdekes, hogy a házasságkötés tilalmát a szfirá alatt még sokkal szigorúbban tartjuk, mint a „rendes” gyász esetében, amikor valakinek, ne adj Isten, közeli hozzátartozója meghal (Áruch hásulchán uo. 2.). Utóbbi esetben ugyanis, a gyászhéten kívül szabad házasságot kötnie a gyászolónak, ha nincs még gyereke (SÁ JD 392:2.; de lásd Nité Gávriél – Ávélut 2. kötet 15:4.).
Élő zene, éneklés és taps
Más tilalomról nem szól maga a Sulchán áruch, de Ávrahám Gombiner rabbi (1637–1682) a Sulchán áruch egyik híres kommentátora, a Mágán Ávrahám című munkájában (OC uo. 1.) említi, hogy egy további gyászszokásként szokás tartózkodni ebben az időszakban a tánctól, mert az örömteli hangulatba hozza az ember lelkét. Az Áruch hásulchánban (uo.) ehhez azt a kiegészítést találjuk, hogy ha a tánc tilos, akkor tilos a zene is, mert az még inkább örömteli hangulatba hozza az embert, ráadásul könnyen elvezet a tánchoz (lásd Sulchán Slomo – Peszách 11:14.). A tilalom a hangszeres zenére vonatkozik, maga az éneklés azonban az elfogadott szokás szerint nem számít zenének (lásd Cic Eliezer responsum 15. kötet 33:2–3.; Rác káCvi – Bömááglé hásáná 2. kötet 15:12.; Nité Gávriél – Peszách 3. kötet 53:9.) és tapsolni is szabad.
Minek számít a felvett hang?
Felmerül a kérdés, hogy zenének számít-e hangszeres zenéről készült felvétel, akár hang, akár videófelvételről van szó. Vagyis csak az számít-e örömet okozó zenének, ha élőben hallgatjuk a zenét, vagy az is, ha rögzített zenét hallgatunk? Bár van, aki szerint a felvétel nem tartozik a zene tilalmához (Chelkát Jáákov responsum OC 64:2.; lásd még Rác káCvi uo. 3.), de a legtöbb rabbi nem tesz különbséget az élő és a felvett zene között, mert a hangszerek hangját így is úgy is halljuk (lásd NG uo. 1.). Jó példa erre szerintem egy olyan hely, ahol nincsenek hangszerek, hanem egy dj keveri a zenét: ez ugyanúgy örömet okoz és táncolnak tőle az emberek. Ilyenkor tulajdonképpen a hangszóró, az okostelefon stb. a hangszer, ami valódi zenét ad ki (Sévet hálévi responsum 8. kötet 127:2.).
A capella éneklés
Az utóbbi években nagyon elterjedt az un. a capella éneklés, amiben a különböző szólamokban éneklő kórus alkotja a zenét és a hangszerek szólamait a szájukkal szólaltatják meg az énekesek. Erről a Balatonparti haszid hétvégénmegkérdeztem egy zenetanárnőt, aki részt vett az előadásomon, hogy meg tudja-e különböztetni, hogy a capella hallja vagy valódi hangszert hall. Elismerte, hogy sokszor olyan valódinak hangzik pl. a dob, hogy nem tudja megkülönböztetni. Éppen emiatt van olyan vélemény, ami tiltja és hangszeres öröm zenének számítja (Rác káCvi uo. 12.; https://www.yeshiva.org.il/ask/137692; https://www.kikar.co.il/629/scrtxe), ám az elterjedt szokás szerint ez éneklésnek számít, így megengedett a szfirában (Sévet hálévi uo.). Mára a vallásos zenészekből komoly zenei ágazat épült rá az ilyen zeneszámok előállítására, amit nem csak az omerszámlálás alatt, de a nyári három hetes gyászidőszakban (dráj vochen), vagy a személyes gyász idején is lehet hallgatni.
Még újabb kérdés, hogy mi a helyzet a mesterségesen előállított zenével, amihez emberi hangot használnak alapként, ez azonban már hangszeres zenének számít, amit a „géphangszer” állít elő.
Amikor a zene nem az örömöt szolgálja
Eszerint az érvelés szerint a szomorú, gyászos zene hallgatását nem kéne tiltani (MáHáRáM Sik responsum JD 368. fejezet). Emellett sokan megengedik az olyan spirituális zene hallgatását, ami nem kifejezetten örömet okoz, hanem a vallási elmélyülést szolgálja (lásd Hálichot Slomo uo. Dvár háláchá 22.; Rác káCvi uo. 11.).
Egy ágyhoz kötött beteg embernek, akinek zenét játszanak, hogy ne kerüljön depressziós állapotba, azt a rabbik megengedik, mert az egészségéhez kell, nem az örömhöz (NG uo. 7.). Ugyanígy egy zenetanár taníthat zenét, mert az nem az örömére szolgál, hanem a megélhetését jelenti (uo. 6.). Ez azonban csak a tanárra vonatkozik, és nem biztos, hogy zsidó tanulhat zenét (Rác káCvi uo. 16.), de ha a tanulás elején tartanak, amikor még csak töredezett hangokat tud produkálni, akkor mindenképpen meg van engedve (uo.). Ugyanúgy nem gond, ha egész kicsi gyerekek, akik még nem tudják megérteni a szfirá lényegét, zenét hallgatnak, mert az pl. megnyugtatja őket (NG uo. 5.).
Háttérzene és a csengőhang
A fentiekből látszik, hogy a zenehallgatás korlátozása a szfirá napjaiban az olyan zenére vonatkozik, aminek az a célja, hogy az embert örömteli hangulatba hozza. Ezért egyáltalán nem kell elkerülni a boltokat, ahol háttérzene van, vagy a videókat, amiken háttérzene van – feltéve, ha nem épp a zene meghallgatására koncentrálunk közben (Hálichot Slomo uo. Orchot háláchá 53.).
Ugyanígy, ha valahol zenét hallgatnak mások, nyugodtan átmehetünk, nem kell kerülnünk emiatt. Sőt, a telefonunk csengőhangját sem kell megváltoztatni, vagy épp letenni a telefont, ha hívásvárakoztatásként zenél…
Életmentő zene
Unokatestvéremtől hallottam a szfirá alatti zenehallgatással kapcsolatban egy kedves történetet. Annak idején megkérdezte mesterünket, Grünwald József (1903–1984) pápai rabbit, hogy mit tegyen, amikor hosszabb utakon vezet, amihez zenét szokott hallgatni, hogy ne aludjon el. A rabbi erre felvetette, hogy hallgathatná híres rabbik beszédeinek a felvételeit zene helyett. Unokatestvérem pironkodva ismerte be, azok sajnos nem tartanák vissza attól, hogy elaludjon… Erre a rabbi azt válaszolta, hogy ez esetben hallgasson a szifrában is zenét, ha tényleg az a cél, hogy ne aludjon el és ne okozzon balesetet.
Adja Isten, hogy minél hamarabb eljöjjön a Messiás, amikor meg fog szűnni a gyász és öröm lesz örökkön örökké!
Oberlander Báruch
Megjelent: Gut Sábesz 26. évfolyam 38. szám – 2024. május 30.
