Kedves Zsolt!
A tiszta méz kósernek számít, annak ellenére, hogy a méh készíti, ami nem kóser állat. A Talmud (Böchorot 7b.) felteszi a kérdést, hogy lehet ez, amikor alapelv, hogy ami nem kóser állatból jön, az nem kóser (pl. ló teje). Azonban a méh nem maga állítja elő az alapanyagot, hanem csak feldolgozza a különböző virágok porát, ezért lehet kóser a méz. A méz áldása sehákol (Sulchán áruch, Orách chájim 204:10.), mivel feldolgozva kerül hozzánk, és már nem érezhető benne a növény (Turé záháv uo. 13.).
A mézhamisítás egyik fajtájának, amiről Peszách kapcsán beszélni kell, két lépése van: először cukorral vagy cukros vízzel bekeverik, amitől felhígul, így lisztet adnak hozzá, hogy újra besűrűsödjön. A liszt ilyenkor eggyé válik a mézzel – kérdés, hogy homec lesz-e vagy sem?
A mézhamisításnak ez a módja nem újkeletű, hiszen már a Jeruzsálemi Talmudban is olvashatunk róla (Pszáchim 2. fejezet vége). Ráv Chaninának liszttel vegyített hamis méze volt, megkérdezte Ráv Mánát el kell-e égetnie Peszách előtt? Ráv Máná azt felelte erre, hogy homecnek számít és el kell égetnie.
A Sulchán áruchban (OC 467:8.) azt írja a szefárd bölcs, Joszéf Káro (1488–1563), hogy nem zsidó által készített méztől nem kell tartani, lehet használni Peszáchkor. Erre a krakkói Mose Iszerlisz rabbi (RöMÁ, 1530–1573) azt írta: Európában az a szokás, hogy nem eszünk mézet Peszáchkor, mert hamisítani szokták.
A peszáchi mézfogyasztásról az alábbiakat kell tudni (SÁ RSZ uo. 14–15.):
- Nem fogyasztunk mézet Peszáchkor, mert tartunk tőle, hogy homecos lisztet kevertek bele.
- Még olyan mézet sem szokás Peszáchkor használni, ami egy zsidó saját méhészetéből került ki, és biztosan tudható, hogy nem keverték liszttel, azért, hogy nehogy másokat megtévesszünk vele, akik nem tudják, mi a különbség a kétféle méz között.
- Azonban lépesmézet, ami még le van zárva a méhviaszban, szabad felhasználni, bár vannak, akik ezt is szigorúan veszik és nem használják.
- A fentiek csak az olyan helyekre vonatkoznak, ahol közismerten liszttel keverik a mézet. Ahol ez nem szokás, ott feldolgozott mézet is szabad enni Peszáchkor.
A Sulchán áruch szerint (SÁ RSZ uo. 16.), mivel csak kevés lisztet használnak a mézhez, ami nem éri el a háláchá által meghatározott 1/60-ad részt (kevesebb mint 2 százalék), vagyis
bitul (anullálódik), ezért Peszách előtt szabad az ünnepre készülő ételekhez felhasználni. Azonban a Peszách alatt készülő ételekre nem vonatkozik a bitul, a legkisebb mennyiségű liszt is elhomecolja az ételt, így egyáltalán nem használjuk. Ha azonban tudjuk, hogy az 1/60-adnál több lisztet használtak a méz gyarapításakor, akkor az ünnep előtt se használjuk peszáchi ételekhez.
Ha azonban nem biztos, hogy kevertek hozzá lisztet, akkor nem kell elégetni vagy eladni, maradhat az ünnep idején a házban.
Mivel – ahogy az Európai Unió ellenőrzései is mutatja – Európában napjainkban elterjedt a mézhamisítás, és nem tudni, hogy a felhasznált liszt több-e, mint az egész mennyiség 2 százaléka, így érvényes az az előírás, hogy tartózkodunk Peszáchkor a mézfogyasztástól, és még előtte sem készíthetünk vele ételeket az ünnepre.
Kóser Peszáchot kívánok, üdvözlettel:
Oberlander Báruch
