Kedves Árje!
Észrevételével egyetértek, ám nem fordítási hibáról van szó: az eredeti angol szövegben az szerepel: „ring ceremony and kiss”. Mivel ez egy fikció, amiben a nem-zsidó főszereplő szemén át látjuk az eseményeket, feltehetően emiatt engedett meg magának az igazságtól való ilyen elrugaszkodást Herman Wouk. Érdemes helyre tenni a hibát.
Első dolog, ami feltűnik, a „gyűrűcsere”, ez nem elfogadott a háláchában (noha az eredeti angol kifejezés nem egyértelműen utal arra, hogy a menyasszony is adott volna gyűrűt). Haszid részről az előző lubavicsi rebbét Joszéf Jichák Schneersohn rabbit (1880–1950), ortodox részről Moshe Feinstein rabbit (1895–1986), míg a modern ortodoxiából Joseph Ber Soloveitchik rabbit (1903–1993) tudnám idézni, akik egyöntetűen mind azt írják, hogy nem elfogadott a chupá szertartás során, hogy a menyasszony gyűrűt adjon a vőlegényének (Igrot kodes 8. kötet 178. oldal; Igrot Mose responsum EH 3. kötet 18. fejezet, 4. kötet 13:4., 32:2. végén; Mipniné Háráv 272. oldal). Az esküvői szertartás úgy történik, ahogy a Tórában le van írva (5Mózes 22:13., 24:1., 5.): „Ha valaki elvesz egy nőt feleségül…”, nem pedig a nő férjül veszi a férfit vagy házastársul veszik egymást. Mivel a férj veszi feleségül a nőt, ő adja a gyűrűt. A Talmud (Kidusin 2b.) még azt is hozzáteszi, hogy azért a férfi veszi el a nőt, és nem fordítva, mert az Örökkévaló Ádám bordájából teremtette a nőt (1Mózes 2:21.), így a férfi az, aki hiányt szenved, ő az, aki megy és megkeresi az elvesztett részét. Miután a férj átadta a gyűrűt és a friss házasok visszavonulnak a chéder jichudba (Sulchán áruch EH 55:1. RöMÁ), természetesen az újdonsült feleség átadhat a férjének gyűrűt, de ortodox és hászid köröben nem igazán szokás, hogy a férfiak jegygyűrűt hordjanak (a lubavicsi rebbe: Igrot kodes 7. kötet 248. oldal végén; Sévet hákeháti responsum 3. kötet 233. fejezet végén).
A másik részben is igaza van. Annak ellenére, hogy a szertartás után férjként és feleségként már megcsókolhatnák egymást, ez mégsem szokás. A Sulchán áruchban (EH 21:5. RöMÁ) szerepel, hogy minden olyan gesztust, ami a házaspár egymás iránti szeretetét mutatja, azt nem szokás nyilvánosság előtt megtenni: az ilyen intim dolgokat illik az intim szférában tartani. Az egyetlen szokás sok ortodox közösségben, hogy az esküvői szertartás után kézen fogva mennek a fiatalok a chéder jichudba, ezzel is jelezve, hogy ők már egy házaspár (Nité Gávriél, Niszuin 1. kötet 37:1.). A Chábádban ez nem szokás, két dolog miatt. Egyrészt, mert ezt is intim dolognak tartjuk, ami nem tartozik a nyilvánosságra, másrészt, mert előfordulhat, hogy a menyasszony nem tudott mikvébe menni az esküvő előtt, és amíg ez nem történik meg, nem érhet még egymáshoz a pár. Ez végképp nem tartozik rajtuk kívül senkire, megszégyenítő lehet a menyasszonynak, ha mindenki tudomást szerez erről.
Üdvözlettel:
Oberlander Báruch
