Tóth Eszter A zsidó Mád című könyvében (10. oldal) az alábbiakat írja: „A zsidóknál nem volt szokás anyakönyvet írni. Minek is? Születés után 8 nappal, a brisznél (körülmetélés és névadás, azaz befogadás a Szövetségbe) a mohél jó esetben feljegyezte a gyerek kapott nevét, esetleg az apja nevét és a körülmetélés dátumát. Házasságkor megírták a ketubát (a házassági szerződést), amely csak addig volt fontos, amíg az asszony élt. És halotti anyakönyvre sem volt szükség. Helyettük ott voltak a sírkövek, gyakran több információt adva, mint más vallások halotti anyakönyvei. Hiszen a holtat, hol eltemetted, ott kell hagynod örökre… A sírkőre vésett információ örökre megmarad”.
Persze mindez csak akkor igaz, ha tudják például, hol vannak az ősök eltemetve, ha még megvan a temető és ha tudják az ősök héber nevét, mert a polgárit nem szokták hagyományosan rávésni. Ezért elkerülhetetlen az anyakönyvek kutatása. De mit kell tudni a zsidó anyakönyvezésről?
Mióta van zsidó anyakönyvezés Magyarországon?
Az állami anyakönyvezés Magyarországon 1895. október 1-jén kezdődött meg. Innentől kezdve a születés, házasság, válás, halálozás hivatalos bejegyzését az állam végezte, és ha valakinek valamelyikről igazolásra volt szüksége, akkor az állam adott erről anyakönyvi kivonatot.
Az anyakönyvek vezetéséről ezt megelőzően az 1827. 23. „Az egyházi anyakönyveknek másodpéldányban a törvényhatóságok levéltárába helyezéséről s ott leendő őrzéséről” törvénycikk rendelkezett, ám ez inkább a keresztény egyházakra vonatkozott. Később az 1840. 29. tc. külön kitért a zsidó anyakönyvezésre: „A zsidókról… köteleztetnek, hogy állandó vezeték- és tulajdon nevekkel éljenek, a születendők pedig vallásuk papjai által vezetendő anyakönyvben bejegyeztessenek”. A gyakorlatban csak egy 1851-es rendelet után kezdődött komolyan a zsidó egyházi anyakönyvezés. Ezeket két példányban kellett vezetniük a rabbiknak, és a másodpéldányt hitelesítve, lepecsételve kellett benyújtaniuk a levéltárba, így az államnak is volt egyfajta listája ezekről az életeseményekről. Az ilyen rabbik államilag anyakönyvvezető rabbikként voltak elismerve.
A Magyar Zsidó Szemlében megjelent írások alapján (pl. 1885. 109–115. oldal, 1886. 190–207. oldal) úgy tűnik, a neológ rabbik szigorúan vették az anyakönyvezési feladatot (lásd még Frojmovics Kinga: Magyarországi zsidó anyakönyvek, Bevezetés), míg sok ortodox rabbi kevésbé törekedett a pontos adatok rögzítésére, volt, hogy csak egy hónapban egyszer írták be az adatokat, amikorra már nem nagyon emlékeztek a részletekre… Manheimer Chájim Cvi (1814–1886) ungvári rabbi még böjtölt és imádkozott is, hogy ennek a rossz dekrétumnak vége legyen, hiszen ez a rabbik drága idejét veszi el a tóratanulástól… (Máján hábdolách 59–60. oldal).
A polgári és az egyházi anyakönyvezés egymás mellett élése
A polgári anyakönyvezés előtt csak egyházi házasságkötés létezett, elismert zsidó esküvőt csak a rabbi segítségével lehetett lebonyolítani, így csak háláchikusan rendben lévő házasságot lehetett kötni. Ez megváltozott a polgári anyakönyvezéssel, többek között lehetőség nyílt a vegyes házasságokra is anélkül, hogy valamelyik félnek át kellett volna térnie.
1895. október után, noha az állam átvette az anyakönyvezés feladatát, a hitközségi rabbik többnyire továbbra is vezették az anyakönyvi bejegyzéseket. Érdekes, hogy ekkor már az ortodox rabbik is nagyon fontosnak tartották ezt (lásd erről Tél tálpijot rabbinkus folyóirat 5654. év 139., 145. oldal, 5656. év 1–2. oldal; Lvusé Mordecháj responsum EH 1. rész 39. fejezet), így az emberek két helyen is anyakönyvezve voltak.
Az utókor családfakutatási szempontjából sokkal hasznosabbak a hitközségi bejegyzések, mivel abban nagyon sok esetben zsidó adatok is szerepeltek: a zsidó nevek, fiúk esetén, hogy ki és mikor végezte a briszt, ki volt a koma stb. Sajnos a hitközségi anyakönyvek nagyobb része elveszett vagy megsemmisült a holokauszt alatt – azokkal együtt, akikről a feljegyzések szóltak… Azonban a rabbik által 1895 előtt leadott másodpéldányok megmaradtak, a bennük rögzített gazdag személyi adatokkal együtt.
A hitközségi anyakönyvezés kis részben folytatódott a holokauszt után is, de a bejelentések és bejegyzések száma drasztikusan lecsökkent. Ez már csak azért is sajnálatos, mert így sok családban elveszett, elfelejtődött a családtagok zsidó neve például.
Oberlander Báruch
Megjelent: Gut Sábesz 25. évfolyam 39. szám – 2023. június 22.
