Nagyszabású munka vette kezdetét, ami azzal kecsegtet, hogy hosszú idő után végre elkészülhet a teljes talmudi Misna magyar fordítása. Uri Asaf kezdett bele ebbe a nagyívű munkába, melynek első részét, a Misna első két rendjének mind a 23 traktátusát, immár magyar nyelven, digitálisan meg is tekinthetjük.
A Talmud fordításának előzményei
A Talmud, a zsidó irodalom alap ékessége. Több idegen nyelvre lefordították már, többek között angolul és németül is elérhető. Azonban a teljes Talmud magyarnyelvű fordítása még várat magára, noha régi, nagy vágya a magyar zsidóságnak[1]. Nagy lépést tettünk ebbe az irányba, amikor 2020-ban megjelentettük az ezer oldalas, kétkötetes Talmud – Válogatott fejezetek című művet, amiben tizenhat talmudi diskurzus teljes, kommentárokkal kiegészített fordítását jelentettük meg.
A Talmud alapszövege a Misna. A Talmud ebből idéz egy-egy részt, és azt hosszasan, akár több oldalon keresztül magyarázza, elemzi és egészíti ki. A talmudi misnák magyarra fordításával már többször foglalkoztak elődeink. Több magyar fordítás is készült például a Mászachet Ávot, Az atyák bölcs tanításainak öt plusz egy fejezetéből. Ebből a legújabb Naftali Kraus (1932–2018) fordítása, amit a Sámuel imája – Zsidó imakönyvben[2] és a Talmud fordításunkban[3] is szerepel.
1937-ben, Widder Salamon (1980–1951) az erdélyi Lugosban (ma Lugoj, Románia) megjelentette a talmudi misnák első rendjét, Zráim, ami főleg a mezőgazdaság szabályaival foglalkozik, annak első öt traktátusával, bevezetővel és lábjegyzetekkel ellátva, Misnájot – a Misna hat rendje címen. Úgy tervezte, hogy mind a hat rendet teljes terjedelmében megjelenteti, azonban a háború közbeszólt. Egyike volt azoknak, akik túlélték a vészkorszakot, később Izraelbe vándorolt és Haifán hunyt el – a fordításnak pedig soha nem lett folytatása…
A Misna első traktátusának, a Bráchotnak (Áldások) a fordítására már a XX. század elején voltak tervek, ám végül csak az első két fejezet jelent meg az Emlékkönyvben, ami Bloch Mózes tiszteletére jelent meg 1905-ben[4] Goldberger Izidor (1876–1944) fordításában. A teljes munka azonban sohasem készült el.
A Bráchot traktátusa teljes terjedelmében dr. Jólesz Károly (1914–1996) fordításában jelent meg 1989-ben. Ez azonban nem csak egy fordítás: Jólesz sokkal inkább tankönyvnek szánta művét. Az eredeti héber szöveg pontozott verziója és fordítása mellett bőséges, magyarázó táblázatokkal kiegészített kommentár is szerepel. Noha sok előnye van ennek a magyarázatokkal bőségesen kiegészített, fordításnak, azonban sajnos sok helyen egyszerű hibák kerültek a szövegbe [pl. a 66. oldalon még a héber szöveg is hiányzik; a 15. oldal végén kétszer is szerepel, hogy „a fejezetek között”, holott úgy lenne helyes, hogy „a fejezetek közben”; a 26. oldalon hibásan szerepel, hogy az étkezés előtti áldásokat zimunnak hívnánk; a 27. oldalon a négy ámá az nem 3 1/3 méter stb.].
A föntebb említett, általunk kiadott Talmud kötetben további hét Misna fejezet jelent meg.
Most pedig abban a szenzációs élményben lehet részünk, hogy a „kezünkben tarthatjuk”, ha csak elektronikus formában is, a Misna első két rendjének, mind a 23 traktátusának új, teljes magyar fordítását[5]. A fordító Uri Asaf, aki korábban már más fordításokat is megjelentett, köztük 2014-ben a Zohár, a zsidó misztika alapművének első kötetét, ezzel gazdagítva a magyarnyelven elérhető zsidó irodalom palettáját. Asaf modern magyarsággal, az elavult, cirkalmas kifejezések helyett jól érthető szavakkal ültette át a misnai szöveget. További előnye, hogy úgy tűnik, törekedett arra, hogy minél kevesebb szögletes zárójelbe tett kiegészítő kifejezéssel pontosítsa a szöveget, ami megkönnyíti az olvasást.
Öt magyar fordítás az első misnához
Szerepeljen itt az első misna öt magyar fordítása, hogy lássuk a magyar szövegek fejlődését és azt, hogy mit tesz hozzá az új fordítás az eddigiekhez.
1905, Goldberger Izidor
Mely időtől fogva olvassák a semát este? Azon időponttól kezdve, midőn a papok bemehettek (a Szentélybe), hogy az adományukból egyenek egészen az első őrjárat végéig. Ezek rabbi Eliézer szavai. De a bölcsek azt mondják, hogy éjfélig. Rábban Gámliél azt mondja, hogy addig míg a hajnalpír megjelenik. Egy alkalommal a fiai lakomáról haza érkezvén, azt mondták, még nem olvastuk el a semát. Azt felelte nekik: „Ha még nem jelent meg a hajnalpír, akkor még kötelesek vagytok azt elolvasni.” De nem csupán ennél (szól ez a szabály), hanem mindenütt, ahol a bölcsek azt mondták „éjfélig”, a kötelezettség a hajnalpír megjelenéséig szól. A zsiradék és a marhatagok füstölögtetésének a kötelezettsége a hajnalpír megjelenéséig szól. És minden (áldozatot) amelyről (a szabály úgy szól, hogy) csak (áldozása) napján szabad enni, tulajdonképen a hajnalpír megjelenéséig élvezhetnék; de miért mondták a bölcsek „éjfélig”? Hogy távol tartsák az embert a vétektől.
1914?, A Talmud próbafordításából[6]
Mely időtől kezdve olvassák a semát este? Azon időtől kezdve, amint a papok tisztulásuk után bemennek, hogy termésilletményükből étkezzenek az első őrváltás végéig. Ezek rabbi ELIEZER szavai. A TUDÓSOK azt mondják, hogy éjfélig, Rabbán GAMLIEL azt mondja, míg feljön a hajnal. Megtörtént, hogy Rabban Gamliel fiai egy lakomáról későn érkezvén haza, azt mondták neki: még nem olvastuk a semát. Atyjuk erre azt mondta: Ha még nem jött fel a hajnal, kötelesek vagytok olvasni. Nemcsak erre vonatkozik ez, hanem mindenre, amire a TUDÓSOK azt mondják, hogy éjfélig tart a határidő, a parancsolat érvénye hajnalig szól. Az áldozati zsiradékok és tagok elfüstölögtetése parancsolat szerint hajnalig tart. Mind az áldozatok, melyeknek étkezési ideje egy nap, parancsolat szerint hajnalig élvezhetők. De akkor miért mondották a tudósok „éjfélig”? Hogy távol tartsák az embert a vétektől.
1937, Widder Salamon
Melyik időponttól kezdve olvassák a s’mát este? Attól az időponttól kezdve, amikor a papok belépnek [a Szentélybe], hogy a papi illetményükből egyenek – egész az első őrjárat végéig, [ezek] rabbi Eliezer szavai. A bölcsek pedig azt mondják: egész éjfélig. Rabban Gamliél mondja: amíg a hajnalpír feltűnik. Történt [egyszer], hogy fiai [éjfél után] lakomáról jöttek haza [és így] szóltak hozzá: még nem olvastuk a s’mát. [Erre] monda nekik: ha még nem tűnt fel a hajnalpír, akkor kötelesek vagytok [azt] olvasni. De nemcsak ez [esetben], hanem minden esetben, amikor a bölcsek azt mondták: „éjfélig” annak törvény szerinti [határideje]: amíg feltűnik a hajnalpír. [Pld.] A zsiradék és a végtagok elfüstölögtetésének törvény szerinti [határideje]: amíg a hajnalpír feltűnik, és mindazok [az áldozatok], amelyek egy nap alatt elköltendők [elköltésük] törvényes [határideje]: amíg a hajnalpír feltűnik. Ha tehát így van, akkor miért mondták a bölcsek: „éjfélig”? Azért, hogy távol tartsák az embert a bűntől.
1989, Jólesz László [csak a fordítás, a magyarázatok nélkül]
Milyen időponttól kezdve mondják az esti Semá imát? Attól az órától kezdve, hogy a kohaniták (papok) bemennek [a városba], hogy elfogyasszák a terumot. Egész az éjszaka első harmadáig – ezek R. Eliezer szavai. A Bölcsek mondják: éjfélig. R. Gamliel mondja: egész a pirkadásig. Történt, hogy [Rábbán Gamliel] fiai hazatértek egy esküvőről. Azt mondták neki [Rábbán Gámliélnek] még nem mondtuk el a Semá imát. Azt felelte nekik, ha a nap első sugarai még nem láthatóak, kötelesek vagytok a Semá imát elmondani. De nemcsak [a Semá ima elmondására vonatkozik ez a szabály] egyedül erre, hanem minden olyan dologra, melynek teljesítés határát éjfélben szabták meg a Bölcsek. Ezek teljesíthetők a nap első sugarainak megjelenéséig. Az áldozatok zsiradékának és [a mindennapi égő áldozat] testrészeinek füstölögtetésére vonatkozó parancsot a napfelkeltéig lehet teljesíteni. És minden [olyan étel], melyet azon a napon kell elfogyasztani [a hála a bűn- és a vétekáldozat fogyasztható a bemutatás napján egész éjfélig] ……… Ha ez így van [hangzik a kérdés] miért mondták a Bölcsek, hogy csak éjfélig? Hogy az emberek távol tartsák magukat a vétkektől.
2023, Uri Asaf
[Kérdezi a Misna:] mikortól lehet mondani az esti smát? Rabbi Eliezer szerint, akkortól amikor a papok bemennek, hogy egyenek az adományból, az [éj] első harmadjának végéig. Ez Rabbi Eliezer véleménye. Bölcseink szerint legfeljebb éjfélig. Rábán Gámliel azt mondja: amíg hajnalodni kezd. Egyszer történt, hogy a fiai [későn] tértek meg az ivóból és azt mondták apjuknak: Még nem mondtunk smát. Azt mondta nekik: ha még nem virradt meg, kötelesek vagytok mondani. De nemcsak ez, hanem minden olyan parancsolat, amelynek teljesítése a Bölcsek szerint éjfélig kötelező, az első hajnali fénysugár megjelenéséig teljesítendő. Az [áldozat] zsírjának és belső részeinek elégetése az első hajnali fénysugárig teljesítendő. Azok [az áldozatok], melyek húsát aznap kell elfogyasztani, elégetésük hajnalig kötelező. Ha így van, [hogy hajnalig halasztható], miért mondták a Bölcsek, hogy „éjfélig”? Hogy távol tartsák az embert a vétektől.
Észrevételek az első misna fordításához
Tekintsük át az új fordítás néhány részletét a szöveghűség és értelmezés szempontjából!
- „Akkortól, amikor a papok bemennek, hogy egyenek az adományból…”.
– „papok” – úgy vélem, Jólesz „kohaniták” verziója jobb, mint az Asaf és az első három fordítás papok megnevezése, ami, mint zsidó fogalom, nem egyértelmű. Még jobb lenne a nem latinos „kohénok” szó.
– „bemennek” – noha szó szerinti fordítás, mégsem teszi egyértelművé az olvasó számára, hogy honnan hova megy be a kohén este, csillagok feljövetelekor. Jólesz ezért azzal egészíti ki, hogy „a városba”, azonban ez sem érthető, hiszen a kohénnak, aki megvárja a csillagok feljövetelét, hogy teljesen megtisztuljon a rituális tisztátalanságából[7], nem kell, hogy a városon kívül várakozzon. A Goldberger és Widder féle kiegészítés, miszerint „belépnek [a Szentélybe]”, semmiképp nem fogadható el helyesnek, hiszen az itt említett étkezés a kohénok otthonában zajlott, mivel a csillagok feljövetele után már nem jártak a Szentélyben. Szerintem helyesebb lenne, ha egyszerűen csak a „mennek” szót használnánk, igekötő nélkül.
– „az adományból” – itt nem érthető az olvasónak, hogy miről van szó és miért csak este tudja fogyasztani a kohén. Jólesz itt a héber fogalom használatával oldotta meg a problémát, azonban talán az 1914-es fordításhoz hasonló Widder féle megoldás, a „papi illetmény” kifejezés helytálló (Asaf egy másik helyen, a Trumot traktátusban ugyanezt „papi adományok”-nak fordítja, ami szintén jó megoldás lenne itt is). Ez talán további magyarázat nélkül is megérteti az olvasóval, hogy miről van szó.
- „Későn tértek meg az ivóból…” – Ez egy félreértés, ugyanis a héber bét hámiste kifejezés nem ivást jelent, hanem lakodalmat (ahogy az első három fordításban szerepel)[8], vagy esküvőt (ahogy Jólesz fordította)[9].
- „Azok [az áldozatok], melyek húsát aznap kell elfogyasztani, elégetésük hajnalig kötelező”. – Sajnos itt is hiba került a szövegbe, mert az eredetiben nincs szó az elégetésről, csupán arról, hogy az emberek számára fogyasztható áldozat húsát nem éjfélig, hanem hajnalig lehet megenni. A Jólesz féle fordításban ez a fél mondat egyszerűen kimaradt, ami a föntebb már részletezett hiányosságai közé tartozik.
Úgy vélem, az Asaf féle fordításban a szövegbe tett kiegészítések minimálisra csökkentése megkönnyíti az olvasást, bár itt-ott nehezíti a megértést. Azonban egy talmudi irodalomban jártas szaklektorral még érdemes lenne átnézetni, hogy ez a szép munka tökéletes legyen. Remélem, hogy egy ilyen ellenőrzés után papíralapon is meg fog jelenni, mert úgy látom, hogy a mélyebb zsidó tudományokhoz való fordulás reneszánszát éli és van érdeklődés az olvasókban ez iránt. Továbbá kívánok a fordítónak sok erőt, hogy a Misna mind a hat rendjét le tudja fordítani és az olvasók elé tárni.
Oberlander Báruch
[1] Lásd MIOK Évkönyv 1981/82 262–268. oldal.
[2] 287–310. oldal.
[3] 2. kötet 607–632. oldal.
[4] 180–186. oldal.
[5] https://www.scribd.com/document/612465052/A-Misna-Magyar-Nyelven-UA
[6] MIOK Évkönyv uo. 266. oldal.
[7] 3Mózes 22:7.
[8] Lásd még az IMIT fordítása a Prédikátor 7:2.
[9] Lásd még RáSI a Prédikátor-hoz uo.
Megjelent: Gut Sábesz 25. évfolyam 33. szám – 2023. május 11.
