Kedves Imola!
Az olvasók már megszokhatták, hogy a kérdésekre hol rövidebb, hol hosszabb a válaszom, ez a kérdés azonban annyira összetett, hogy egy egész sorozatot fogok neki szentelni. Ebben az első részben a zsinagógákról írok. Elsőként tudni kell, hogy egy zsinagóga két típusú lehet bét kneszet – a gyülekezet háza –, vagyis csak imádkozásra szolgáló épület, vagy bét midrás, tanház, ami imádkozásra és tanulásra is szolgál.
A mezuza micváját a Tórában találjuk: „És írd azokat házad ajtófeleire és kapuidra.” (5Mózes 6:9.) – ebből a Talmud (Jomá 11b. és RITVÁ uo.) szerint a ház azt az épületet jelenti, ahol laknak, amiből az következik, hogy ahol nem laknak, oda nem kell mezuzát tenni. A Sulchán áruch (JD 286:22.) szerint a lakhely kritériuma, hogy legalább harminc napon keresztül legyen lakott.
A Sulchán áruch (uo. 3.) azt írja, hogy egy olyan zsinagógában, ami csak imádkozásra szolgál, vagyis egy bét kneszetben, nem kell mezuzát tenni az ajtófélfákra, mert nem lakhely. Még akkor sem, ha egész nap folyamatosan jönnek az emberek és imádkoznak (Águr böohálechá 33:2.), vagy van olyan helyisége, ahol kidusokat szoktak tartani, pl. egy kultúrterem (uo. 13.). Kivétel ez alól – folytatja a Sulchán áruch – ha valaki lakik a bét kneszetben. Ez utalás arra, hogy régen a zsinagógákban vendégek szállhattak meg, vagyis laktak az épületben, ilyenkor fel kellett tenni a mezuzát. Ha a vendégek a zsinagóga előterében alhattak, akkor csak oda kellett mezuzát tenni, beljebb már nem (RöMÁ uo.).
Ezzel szemben egy bét midrás (jiddisesen bészmedres) ahol imádkoznak és tanulnak is, más megítélés alá esik. Mit jelent a tanulás? Ha nem csak egy kis időt töltenek ott, hanem reggeltől estig ott tartózkodnak az emberek és tanulnak (lásd Águr böohálechá uo. 20.). Ilyenkor az épület lakhelynek számít, így egyes vélemények szerint fel kell rá tenni a mezuzát. A Sulchán áruch (JD uo. 10. és SáCH 19.) szerint egy ilyen helyiségre áldás nélkül tesszük fel a mezuzát.
Manapság azonban még a bét kneszetekre is raknak mezuzát áldás nélkül, felkészülve arra, hogy hátha egyszer valaki mégis állandó jeleggel egész nap ott fog tanulni (Águr böohálechá uo. 5. lábj.).
[A fent említett zsinagógai szállóvendégek miatt van az az askenáz szokás, hogy kidust csinálnak a zsinagógában péntek este. Ez eredetileg azoknak szólt, akik a zsinagógában szálltak meg (SÁ OC 269:1.), hiszen kidust csak ott lehet csinálni, ahol az emberek étkeznek. (SÁ uo. 273:1.). Annak ellenére, hogy már rég nem alszanak vendégek a zsinagógában, a szokás mégis fennmaradt azzal a változtatással, hogy a kidusborból egy kiskorú gyermek iszik, nem felnőtt (SÁ uo. 269:1.). Amikor a Vasváriban elkezdtünk péntek esténként sábeszi vacsorát tartani, akkor a kidust is felvittük a kultúrterembe, ahol ettünk – és így visszatértünk az eredeti szokáshoz.]
Üdvözlettel: Oberlander Báruch
A sorozat következő részében annak járunk utána, kell-e az üzlethelyiségekre mezuzát rakni.
