Mendel fiam zsinagógai felfedezése – iránytűvel
Áldott emlékű Mendel fiam egy pilisi hétvégén (ez a mostani ráckevei Duna-parti sábátonok elődje volt) egy iránytűt kapott Kun László barátunktól ajándékba, mert mindig azt kereste, merre kell helyesen imádkozni. Ennek segítségével arra jött rá, hogy a Vasvári Pál utcai zsinagóga nincsen teljesen jól tájolva: ha a Tóraszekrény felé fordulva imádkozik, az nem egyezik meg Izrael irányával, ezért innentől mindig kicsit jobbra fordult ahhoz képest, ahogy a többiek álltak.
Később, amikor a betegsége miatt már nehézséget okozott neki az állás, a padba fogódzkodva állt ima közben, mindig kicsit jobbra fordulva, így csak a bal kezével tudott támaszkodni. Egy idő után már nehezére esett, hogy kiegyenesedjen és nem tudta magát megtartani úgy, hogy csak az egyik kezével támaszkodott – ekkor, hogy megóvjuk az eleséstől, két oldalról korlátot készítettünk neki, aminek segítségével továbbra is az általa kívánt irányba fordulva tudott imádkozni.
A napokban újra felhívta a figyelmemet valaki, hogy nem pontos a Keren Or zsinagóga tájolása, ezért munkatársamat, Klár Andrást arra kértem, hogy ellenőrizze le a budapesti zsinagógákat. Magyarországon valójában nem teljesen keletre, hanem inkább délkeletre fordulva kell imádkozni, kelettől 46 fokban déli irányba fordulva. Az ellenőrzés során kiderült, hogy a zsinagógák nagy része nincsen tökéletesen tájolva – a Vasvári kiemelkedik ebből a szempontból, itt a Tóraszekrénytől 92 fokkal kell elfordulni ahhoz, hogy valóban Izrael felé nézzünk. A legjobban tájolt zsinagóga éppen a legrégebbi: a budavári zsinagóga mindössze 12 foknyi eltérést mutat a pontos iránytól.
Zsinagógák tájolása napjainkban
A brooklyni Williamsburgban, ahol én felnőttem, vannak délre és keletre mutató zsinagógák is. Édesapám, aki a pápai hitközség elöljárója volt, hétköznaponként a helmeci zsinagógában imádkozott, amelynek rabbija Királyhelmecen (ma Szlovákia) volt rabbi a második világháború után. Ez egy keskeny hosszúkás kis zsinagóga volt, amiben gyerekkoromban a rövid fal felé fordulva imádkoztak: elöl ült a rabbi, és mögötte sok-sok rövid sor volt. Egy pár évvel ezelőtt, amikor édesapámmal visszalátogattam ide, láttam, hogy már másik irányba állva imádkoznak. Kiderült, hogy a rabbinak nem tetszett a régi elrendezés, mert a hátrább ülők nagyon messze voltak tőle, és ment a „smúzolás” a hátsó sorokban. Ezért megfordították az irányt, és kevés hosszú sort alakítottak ki, így kevésbé volt lehetőség hátul gyülekezni. A valódi irány valahol a kettő között van, így nem nagy különbség, hogy merre áll a gyülekezet…
El kell-e fordulni a Tóraszekrény felől?
A pozsonyi Chátám Szofer azt írja (responsum OC 19. fejezet), hogy mindent meg kell tenni, hogy eleve úgy építsük a zsinagógákat, hogy pontosan jó irányba álljanak. Csak abban az esetben tartotta elfogadhatónak az ideális északnyugat-délkeleti iránytól való kis eltérést délnek, ha ezt a telek elhelyezkedése mindenképpen szükségessé tette, de más esetben nem tartotta elfogadhatónak még ezt se. Így pl. a várpalotai zsinagógát meg kellett volna fordítani ahhoz, hogy több hely legyen a női részen, de ezt nem engedte meg.
A fenti alapján azokban a budapesti zsinagógákban, amelyek nagyjából kelet felé fordulnak, teljesen megfelelő a Tóraszekrény felé imádkozni. A Keren Or és a Vasvári zsinagóga ebből a szempontból kirívó, mert észak-kelet felé néznek és 90 fokot kellene fordulni ahhoz, hogy ténylegesen jó irányban álljunk. Ezért azt javaslom, amit Mendel fiam csinált, hogy kicsit forduljunk jobbra az Ámidá imádkozásakor, ezzel mutatva törekvésünket, hogy Izrael felé forduljunk (lásd Mágén Ávrahám uo. 3.).
Oberlander Báruch
