Kedves Báruch rabbi!
Gyerekfogorvosként és tanárként dolgozom. A fogorvoslás történetét tanítom.
Szeretném tudni, az idézett szöveg igaz-e:
„… a fogszuvasodás az emberiség második legelterjedtebb betegsége. Ez nem mai betegség. Salamon király verse feltárja, hogy az ókori Izraelben az idősekre az a kellemetlen helyzet várt, hogy egyre kevesebb foguk marad (Prédikátor 12:3.)”. „A Bibliában és Talmudban utalásokat találunk arra, hogy a zsidók fából faragott műfogat viseltek, később ezt arannyal is bevontak”.
Ezeket az interneten találtam, szeretném tudni, pontosan hol találhatóak.
Köszönöm,
Kati
Kedves Kati!
A Prédikátor könyvében található idézet: „azon napon, midőn meginognak a háznak őrzői és meggörbülnek a vitéz férfiak és szünetelnek az őrlőnők, mert megfogytak, és elsötétülnek az ablakokon kitekintők” bölcseink szerint egy allegória arra, ahogy a kor előrehaladtával az ember elveszti a fogait.
Régóta tudott dolog, hogy a Talmudot olvasva nemcsak vallási dolgokról tanulhatunk, hanem történelmi korrajzot is kapunk az ókori világból. A Talmudban valóban szerepelnek műfogak is.
Ezt olvassuk a Misnában (Sábát 64b.): „Az aranyból készült műfog [viselését] megengedte a Rabbi [Jehudá, a fejedelem], hogy menjen vele az utcán szombaton, a bölcsek pedig tiltják”. A Misnából nem derül ki, hogy mi a tiltás oka, azonban később (uo. 65a.) azt mondja a Talmud, hogy Zérá rabbi szerint a tilalom csak az aranyfogra vonatkozik, de ezüstfogra nem, mivel azzal mindenki egyetért, hogy [ezüsttel] szabad kimenni az utcára szombaton. RáSI kommentárjában (uo.) mesterei nevében említi, hogy ennek az az oka, hogy „az arany nagyon elüt a többi fogtól és tartunk attól, hogy ha kinevetik miatta, akkor ki fogja venni a szájából és a kezében fogja vinni [ami szombatszegésnek számít]. De az ezüst jobban hasonlít a többi foghoz, abban mindenki egyetért, hogy szabad”, mivel nem félünk tőle, hogy kiveszi. A Sulchán áruch (OC 303:12.) is említi ezt a szabályt, ugyanezzel a magyarázattal.
Ebből láthatjuk, hogy a korban mindenképpen volt kivehető, nem állandóan rögzített műfog használatban, ami különböző anyagokból készülhetett.
A Jeruzsálemi Talmud (Sábát 6:5.) szintén tárgyalja ezt a témát, de másképpen értelmezi a fenti tiltást. Itt Joszé rabbi tett fel egy kérdést: „érthető a tiltás aranyfog esetében, mert azt sok pénzért tudta beszerezni: ezért ne menjen vele utcára sábeszkor, mert attól tatunk, hogy ki fog esni a szájából, és akkor kézben fogja vinni, hogy ne vesszen el. Azonban miért tilos [sima] műfoggal utcára menni?” A Talmud válasza szerint az ember „szégyelli magát, hogy mondja az asztalosnak ’készíts nekem még egy műfogat, mert az kiesett’, így mégis attól tartunk, hogy nem fogja otthagyni [az utcán, ha kiesett a szájából] akkor sem, ha olcsó volt, hanem fel fogja venni, és kézben viszi tovább.” Miért szégyellné magát? Mert kellemetlen az embernek magáról hirdetni, hogy hiányoznak a fogai, mondja az egyik kommentátor (Chidusé HáRáMBáN a Sábát 64b-hez).
Ezek szerint ezek a műfogak olyan gyengén voltak rögzítve, hogy bármikor kieshettek. Abból pedig, hogy a Talmud azt írja, hogy a sima, tehát nem arany vagy ezüst műfogat az asztalos készíti, következtehetünk arra, hogy fából is készült fogpótlás a korban – az összes kommentátor is így értelmezve magyarázza ezt a mondatot (lásd uo. Korbán háédá, Pné Mose és mások).
Érdekesség, hogy a Misna és a Talmud végig nőnemben beszél a fogpótlás viselőjéről, talán így érthetőbb, miért szégyelli az illető, hogy hiányoznak a fogai, ami annak a jele, hogy öregszik.
Felmerül a kérdés, hogy a mai fogpótlásokra is vonatkozik-e a tiltás. Úgy vélem, hogy nem, mivel a mai fogakat erősen rögzítik, nem esnek ki csak úgy. Még egy ideiglenes fogpótlást sem olyan könnyű kimozdítani és egyáltalán nem ütnek el a mai pótlások a saját fogtól. Ha azonban fájdalmat okoz és ezért előfordulhat, hogy az ember ki akarja venni a szájából, vagy olyan fogpótlásról van szó, amit amúgy csak evésre használ, azzal tilos kimenni az utcára sábeszkor (lásd Piszké tsuvot 303:5.).
Üdvözlettel:
Oberlander Báruch
Megjelent: Gut Sábesz 24. évfolyam 53. szám – 2022. szeptember 8.
