Tisztelt rabbi úr!
Néhány hónappal ezelőtt volt egy cikke a szombati munkavégzésről. Ebben szerepelt, hogy nem szabad élvezni annak a hasznát, ha valaki a kedvünkért szombatot szeg. Ennek kapcsán jutott eszembe, hogy amikor szombaton át akarunk kelni az úttesten olyan helyen, ahol nincs lámpa, akkor gyakran megállnak a kocsik, hogy átengedjenek bennünket. Vagyis a mi kedvünkért szombaton tilos munkát végeznek azzal, hogy megállnak, majd újra elindulnak. Ha ilyenkor átmegyünk, azzal kvázi a szombatszegése hasznát élvezzük. Számít ez? Ha igen, hogy máshogy tudnánk közlekedni?
Köszönettel:
Jidesz
Kedves Jidesz!
Tórai előírás szerint csak az a munka tilos szombaton, amit az ember maga végez. Amit nem maga végez, hanem magától történik (jó példa erre a sábeszi lapon hagyott sólet), akkor annak élvezheti a hasznát, még akkor is, ha szombat előtt ő maga állította elő ezt a helyzetet (Sulchán áruch RSZ 252:14–16.).
Ha nem-zsidó ember végez munkát egy zsidó kedvéért, még ha önként végzi is, nem kérésre, akkor sem élvezheti szombaton az eredményét (uo. 243:2.). A bölcsek ezt azért rendelték így többek között, hogy ne váljon a szombat hétköznapivá, amikor ugyanúgy minden munka el van végezve, mint máskor (uo. 1.). Megkérni egy munka elvégzésére még inkább tilos, mert az olyan, mintha a megbízottunkként végezne munkát (uo.).
Az autóvezetés tilos sábeszkor, többek között azért, mert amikor az ember gázt ad, akkor energiát termel, ami többek közt a tűzgyújtás tilalmába ütközik, míg a fékezéskor épp ellenkezőleg: a tűzoltás tilalma lép életbe (lásd Sévet Efrájim responsum 2. kötet 14:1.).
A fentiek alapján érthető, amit mesélnek, hogy a Lubavicsi Rebbe szombaton soha nem úgy kelt át az úttesten, hogy odaállt a járda széléhez, nehogy egy arra autózó nem-zsidó meglássa, hogy ő ott várakozik, és megálljon miatta. Ezért mindig kicsit rézsutosan haladt sábeszkor a járdán, figyelve, mikor nem jön autó, és akkor gyorsan irányt váltott és átment.
Ez azonban nem a bevett szokás, általában egyszerűen csak odaállnak a zebrához az emberek és megvárják, míg át tudnak kelni. Így az autó, ha megáll, azt a szombattartó zsidó miatt teszi. Így helyes a kérdésed, hogy miért megengedett ez.
Több rabbi a következő háláchára hivatkozik (lásd Sévet Efrájim uo. 2.). Ha egy nem-zsidó szombaton meggyújt egy gyertyát egy szobában, mert sötét van és azt akarja, hogy a zsidó tudjon imádkozni vagy olvasni, akkor nem szabad azt a fényt élvezni, mert zsidó számára gyújtották meg (uo. 276:1.). Azonban, ha égett a fény a helyiségben, de eloltotta a nem-zsidó ember, majd mikor észrevette, hogy milyen „kárt” okozott, akkor gyorsan újra meggyújtotta, akkor azt a fényt szabad élvezni. Ilyenkor ugyanis nem munkát végzett a zsidó ember kedvéért, hanem csak kijavította azt, amit elrontott. Nem volt szükség az ő teremtő munkájára, hiszen égett a fény a szobában, mielőtt eloltotta, így csak visszaállította az eredeti állapotot, amit ő szüntetett meg (Eljá rábá 276:19.; Biur hálácha 276:1. és uo. a fejezet végén).
Hasonlóképpen, amikor autójával valaki megközelít egy gyalogátkelőt, akkor tulajdonképpen akadályt helyez a gyalogosok elé, akik nem tudnak miatta egyenesen tovább haladni. Amikor lelassít, megáll és átengedi a gyalogosokat, akkor helyreállítja azt az állapotot, amit a megjelenésével „elrontott”. Megállásával tehát nem olyan munkát végez, amire a szombattartó gyalogosnak szüksége van.
Azonban a londoni Efrájim Landau rabbi (1938–2018) egy nemrég megjelent responsum kötetében (uo.) részben cáfolja ezt, mondván, nem olyan egyszerű a megoldás. Mert igaz ugyan, hogy amikor a nem-zsidó eloltja a lámpát és rögtön magától felkapcsolja, akkor továbbra is élvezhető a fény, mert azonnal észrevette a hibáját és kijavította, de ha nem veszi észre, akkor nem biztos, hogy szabad erre felhívni a figyelmét és megkérni, hogy kapcsolja vissza. Landau rabbi szerint hasonlóképpen nem biztos, hogy szabad odaállni a járda szélére, ezzel az autóst figyelmeztetni és arra kérni, hogy álljon meg (lásd még Svut Jichák – Ámirá lönochri 22. oldal 3.; Minchát pri responsum 1. kötet 31–32. fejezet).
Azonban Joszéf Sálom Eljásiv (1910–2012) jeruzsálemi rabbi ezt egyértelműen megengedi (idézi a Svut Jichák uo. 45. oldal), hisz a háláchá különbséget tesz, aközött, hogy a zsidó ember később élvezni fogja a nem-zsidó ember által „újrateremtett” fényt és aközött, amikor nem fogja. Előbbi esetben lehet, hogy tilos szólni neki, de a második esetben, amikor a zsidó kéri, hogy oltsa el a saját maga gyújtotta tüzet, akkor mindösszesen annyi történik, hogy egy akadályt, amit a nem-zsidó rakott oda saját maga, el is távolította. Ebben az esetben akár egyértelműen szólni is szabad neki, hogy távolítsa el az akadályt, ti. lassítson és engedjen át stb. (lásd SÁ RSZ 305. fejezet Kuntrész ácháron 1.; Sévet Efrájim uo. 4.). Továbbá más rabbik azzal érvelnek, hogy nem a gyalogos kéri az autóst, hogy álljon meg, hanem az a sofőr saját érdeke, hogy betartsa a közlekedési szabályokat, ne veszélyeztesse a gyalogost, ne okozzon kárt és ne kerüljön emiatt bajba (Sévet Efrájim uo. 2.; lásd még Vájáán Joszéf responsum 1. kötet 83. fejezet).
Azonban érthető, hogy olyan nagyon vallásos emberek, mint a Rebbe, mégis megpróbálják elkerülni ezt a helyzetet, amennyire lehet.
Üdvözlettel:
Oberlander Báruch
Megjelent: Gut Sábesz 26. évfolyam 26. szám – 2024. március 7.
