Gyógyszerszedés szombaton
Az első, amit meg kell vizsgálnunk, az a gyógyszerszedés szombaton.
A bölcsek megtiltották ezt, attól tartva, hogy ez ahhoz fog vezetni, hogy az ember el is készíti a gyógyszert, ami viszont már bibliai tilalomba ütközik (SÁ RSZ 328:1.). [Lásd még Cházon Ovádjá (Sábát 3. kötet 359–360. oldal): ma ez nem igazán életszerű a készen kapható gyógyszerek mellett, ezért vannak esetek, amikor ezt a tilalmat föl lehet oldani.]
Abban az esetben, amikor az ember már ágynak esett a betegségtől, vagy csak erőnek erejével tartja magát talpon, még akkor is, ha nem életveszélyes az állapota, megengedték a gyógyszerszedést és minden más, a beteg ellátásával kapcsolatos munka elvégzését nem-zsidó által, még a bibliai tilalmak megszegését igénylő feladatokat is (SÁ RSZ uo. 19.).
Ha azonban, bár nem esett ágynak a beteg, de komolyabb fájdalmai vannak, akkor nem-zsidó elvégezhet számára rabbinikus tilalom alá eső munkákat és tehet rá a gyógyszert is (pl. krémezés), de a zsidó maga gyógyszert még nem vehet be.
Ha azonban tarthatunk attól, hogy rosszabbra fog fordulni az állapota és ágynak eshet, akkor beszedheti a gyógyszert (Smirát sábát köhilchátá 1. kötet 34:16.). Ebbe a kategóriába tartozik pl. egy krónikus beteg a folyamatosan szedett gyógyszereivel, mint pl. a vérnyomáscsökkentő (uo. 17.).
Eddig a gyógyszer szedésről beszéltünk, ami csak rabbinikus tilalom alá esik. Térjünk át az injekcióra! Az izomba adott injekció, aminél kicsi az esélye annak, hogy vérezni fog, akkor sem sért bibliai tilalmat, ha mégis vérezne egy kicsit (SÁ RSZ 337:1., lásd még a lent említett Tsuvá méáhává responsum végét). Ezért, ha tartani kell attól, hogy ha nem adják be az oltást, komolyan meg fog betegedni a páciens, azt szintén meg lehet engedni (Sévet háLévi responsum 8. kötet 79:1.; lásd még SÁ RSZ 328:32.), még akkor is, ha jelenleg egészéges is az illető (Smirát sábát uo. 32:62., 13.).
Mindezek alapján meg lehet kérni a nem-zsidó orvosokat és ápolókat, hogy beoltsák az embert szombaton, mivel lehet attól tartani, hogy életveszély lép föl, ha az ember a koronavírust elkapja.
Az oltás technikai kérdései
Ugyan a fenti érveléssel engedélyezett magának az oltásnak a felvétele, még sok kapcsolódó technikai kérdést meg kell vizsgálni, hiszen valahogy oda kell jutni az oltóközpontba, be kell mutatni a személyes iratokat, ki kell tölteni és aláírni a kérdőívet, elvinni az oltási igazolást stb. Ezek természetesen mind megengedettek lennének egy közvetlen életveszély-esetén. Mivel azonban, ahogy láttuk, az oltás nem azonnali életveszély elhárítás, ezeket nem lehet megengedni közvetlenül, hanem előre „sábeszbarát” megoldásokat kell keresni rájuk.
Pl. ha olyan messze van az oltópont, ahova gyalog nem lehet eljutni, akkor keressünk szállást a közelben (pl. ismerős, airbnb), ahol sábesz előtt meg lehet szállni (lásd A rabbi válaszol 1. kötet 84–85. oldal). Ha a papírokat nem lehet előre bemutatni és kitölteni, csak a helyszínen, akkor egy nem-zsidó ismerőst meg lehet kérni, hogy kísérjen el bennünket és töltse ki helyettünk őket. Ha nem írhatja alá helyettünk, akkor sinujjal (pl. a másik kézzel [SÁ RSZ 32:7.], fordított tollal, aláírás helyett csak egy jelet tenni) kell aláírni. Itt nagyon kell vigyázni, hogy semmiképp ne írjon le az ember két betűt, mert az már bibliai tilalom alá esik (uo. 340:4.), és szombatot szegni ebben az esetben nem szabad.
Oltassunk-e sábeszkor?
Fontos megjegyezni, hogy minden eset egyedi, minden ember más és más mértékben veszélyeztetett, ezért külön-külön kell mérlegelni, figyelembe véve a járvány és az oltási program állását is. Két-három hónappal ezelőtt más volt a helyzet, nehezen lehetett oltáshoz jutni, és félő volt, hogyha az ember visszautasítja a felkínált lehetőséget, akkor akár hónapokat is kell megint várnia. Azonban az utóbbi napokban úgy tűnik, hogy egyre könnyebb itthon hozzájutni oltáshoz és egyre rugalmasabbak az oltást szervezők az időpontokkal. Abban az esetben, ha az illető nem tartozik veszélyeztetett csoportba, fiatal, egészséges és vigyáz magára, maszkkal jár, távolságot tart stb., akkor szerintem talán jobb, ha nem teszi ki magát egy ilyen kalandnak, és talán érdemesebb megvárni a következő lehetőséget. Ezt mindenképpen minden embernél egyénileg kell fölmérni.
A himlőoltás
Befejezésül érdemes megemlíteni, hogy ennek a problémának valójában régi precedense van. A kérdést már tárgyalta Elázár Fleckeles rabbi (1754–1826) a prágai rabbinátus vezetője a himlőoltás kapcsán Tsuvá méáhává című responsum könyvében (1. kötet 135. fejezet). 1805-ben azt adta válaszul, hogy „ha az oltóorvos csak szombaton jön a városba, és nem lehet megkérni, hogy maradjon még egy napot, akkor még sábeszkor is szabad elvinni a gyerekeket oltásra, mert nem lehet tudni, mikor jön legközelebb az orvos és lesz-e oltóanyag”.
