Tisztelt rabbi!
A válásom előtt 7 gyertyát gyújtottam péntek este, kettőt magamért és a férjemért, és ötöt a gyerekeimért. Most viszont össze vagyok zavarodva, hogy mennyit kéne gyújtanom. Hatot- magamért és a gyerekeimért? Vagy továbbra is hetet, vagy kevesebbet azokon a sábeszeken, amit a gyerekek az apjuknál töltenek, hiszen akkor ő gyújt értük a saját otthonában? Vagy előfordulhat, hogy mindkettőnknek hetet kell gyújtani? Kérem, segítsen eligazodni a válás utáni zűrzavarban!
Rochi
Kedves Rochi!
A bölcsek írták elő (Talmud, Sábát 25b., 31b.), hogy a szombat tiszteletére két ok miatt fényt kell gyújtani a lakásban: az egyik a sálom bájit (szó szerint a ház békéje), ami ebben az összefüggésben azt jelenti, hogy biztonságban tudjon az ember a lakásban járni, ne botoljon meg, ne menjen neki a falnak. A másik ok, hogy kellemesebb legyen a szombati étkezés (Sulchán áruch RSZ 263:1.).
Elvileg egy gyertya meggyújtásával már eleget teszünk az előírásnak, de az az elterjedt, hogy két gyertyát gyújtunk. Ennek oka, hogy a Tízparancsolatban a szombathoz kapcsolódóan két szó szerepel: Mózes második könyvében (20:8.), a záchor, „emlékezz” és Mózes ötödik könyvében (5:12.) a sámor „őrizd” a szombatot. A két szó két külön aspektusra utal: arra, hogy megünnepeljük a szombatot és hogy nem szegjük meg tiltott munkával. Innen ered a két gyertya gyújtásának szokása, amit a Sulchán áruch idéz (uo.). A Talmudban (uo. 33b.) már találunk ehhez hasonló történetet. Eszerint Simon bár Jocháj rabbi egyszer látott valakit péntek délután, aki két szál virágot vitt magával. Megkérdezte, miért viszed? Azt felelte, szombat tiszteletére. Miért kettőt – kérdezte Simon bár Jocháj rabbi? Mert az van a Tórában, hogy sámor vözáchor, „őrizd meg” és „emlékezz meg” a szombat napjáról.
Az, hogy a két gyertya a férjnek és a feleségnek van gyújtva, egy másodlagos magyarázat (Eljá rábá a SÁ-hoz 263:2.), ami kiegészíti a fentieket. Az, hogy minden gyerek után még egy gyertyát gyújtunk, elterjedt szokás (lásd Nité Gávriél – Sábát 1. kötet 74:1.), ami ahhoz is kapcsolódik, hogy a Talmud is összeköti a gyerekeket a szombati gyertyagyújtással, amikor azt mondja (uo. 23b.), hogy aki nagyon figyelmesen végzi ezt a micvát, annak jutalmul a gyerekei tóratudósok lesznek. Még ha egy gyerek már megházasodott és nem otthon lakik, vagy ne adj Isten, elhunyt, továbbra is gyújtanak érte is gyertyát (NG uo. 22.; Pinát háháláchá 1. kötet 272. fejezet).
Ha az ember egyszer már többet gyújtott a minimumnál, akkor nem illik kevesebbet gyújtani és ezzel lejjebb venni a szombat fényéből (NG uo. 6.). Kivéve, ha az ember nem otthon gyújt gyertyát, sokan – köztük édesanyám is – azt a szokást követik, hogy ha máshol köszöntik a szombatot, akkor csak két gyertyát gyújtanak (uo. 11., 13.; PH uo.). A feleségem, ahogy sok lubavicsi asszony, mindig ugyanannyi gyertyát gyújt, akár otthon van, akár máshol.
A Sulchán áruch (uo.) emellett azt írja, hogy ha valaki egyszer nem gyújtott gyertyát, mert elfelejtette, akkor onnantól kezdve mindig eggyel többet kell gyújtani, emlékeztetőül, hogy a jövőben jobban figyeljen oda.
A szombati gyertyagyújtás előírása a háztartásra vonatkozik:
minden zsidó házban meg kell gyújtani a szombati gyertyákat. Ahol van nő, ott őt illeti ez a micva. Ahol nincs, mert egyedülálló, vagy a feleség elutazott, ott a férfinak kell gyújtania (SÁ uo. 5.). (A távol lévő feleség ilyen esetben is gyújt gyertyát.)
A fentiek fényében nézzük meg, hogy az elvált nők és az özvegyek mennyit gyújtanak? A válasz az, hogy annyit, amennyit eddig, függetlenül attól, hogy hol vannak a gyerekei. Hiszen a fő oka a két gyertyának, a szombat megtartására vonatkozó kettős előírás: záchor vösámor, ami nem változik a körülményektől függően. Illetve a szombati fényből soha nem veszünk vissza. A megözvegyült férfi helyes, hogy folytassa az elhunyt felesége szokását, és gyújtson minden gyerek után (NG uo. 15.). Az elvált férfi pedig minimum kettőt gyújt, de illik, hogy megtisztelje a gyerekeit azzal, hogy amikor vele töltik a sábeszt, utánuk is gyújtson egyet-egyet (uo. 16.). Lényeg, hogy soha ne legyen kevesebb a fény.
Amikor a Lubavicsi Rebbe meghirdette a gyertyagyújtási kampányát azzal, hogy a kislányok 3 éves koruktól kezdve gyújtsanak gyertyát (Sulchán Menáchem 2. kötet 158. fejezet), akkor azt vezette be, hogy a szüleikkel élő hajadon lányok egy gyertyát gyújtsanak. Mégpedig azért egyet, hogy megmaradjon a különbség a ház asszonya és a lányok között és ne érezzék azt, hogy egy szinten állnak az anyjukkal és már nem kell elfogadnia a tanácsát és a nevelését (Igrot kodes 30. kötet 28–29. oldal).
Kívánok mindenkinek jó szombatot, és hogy mindenki, aki még keresi, párra találjon!
Oberlander Báruch
