1. Izrael leányai a réten táncoltak
Azt mondta Simon ben Gamliel: Nincs nagyobb örömünnep a zsidóknak, mint Áv hó 15. és Jom kipur. Ezeken a napokon Jeruzsálem leányai kimennek…és a szőlőskertekben táncolnak. És mit mondanak? „Fiatal emberek, emeljétek fel tekinteteteket és nézzétek, kit választotok magatoknak…” (Tanaaita 26b)
2. Elhunyt a pusztai nemzedék
Néhány hónappal azután, hogy Izrael kiszabadult az egyiptomi rabszolgaságból, a kémek története megmutatta, hogy a zsidók nem állnak készen rá, hogy elfoglalják Kánaán országát és a Szentfölddé tegyék. Az Örökkévaló úgy döntött: az egész generációnak ki kell halnia a sivatagban, és csak gyermekeik vonulhatnak be az országba. A negyvenévnyi vándorlás véget ért, amikor a teremtés 2486. évében (i.e. 1274), áv hó 15-én elhunytak az utolsók is, akik Egyiptomból vonultak ki. Ezután az Örökkévaló újra beszélt Mózeshez.
3. Engedélyezik a házasodást a különböző törzsek tagjai között
Annak érdekében, hogy megőrizzék a törzsek közötti rendet, kezdetben szabályozták a házasodást a különböző törzsek tagjai között. Így pl. egy olyan nő, aki törzsi földet örökölt apjától, nem házasodhatott törzsén kívül, mert akkor a földje – gyermekein keresztül – más törzshöz került volna. A tilalmat Áv hó 15-én oldották fel, miután meghódították a Szentföldet és letelepedtek. Az engedély nagy örömre adott okot.
4. Benjámin törzse újra csatlakozhatott a közösséghez
Benjámin törzsét kirekesztették Izrael népéből, miután Givában egy átutazó ágyasát meggyalázták és megölték. Végül Otniel ben Kenáz bíráskodása idején (i.e. 1228-1888) Benjámin törzse visszatérhetett a nép közé.
5. Megnyílik a jeruzsálemi út
Salamon király halála után (i.sz. 797.) Izrael országa kettészakadt. A déli királyságot uraló Jeroboam ben Nebát elzárta a Jeruzsálembe vezető utakat, hogy az emberek ne tudjanak a másik országrészre eső Jeruzsálembe menni a Szentélybe. Az útzárakat 200 évvel később sikerült, Áv hó 15-én (i.sz. 574-ben) áttörnie Hósea ben Elának.
6. Bétár halottait eltemethetik
Bétár erődje volt az utolsó bástyája a Bár Kochba felkelésnek. Amikor Bétár elesett Áv hó 9-én, Bár Kochba és több ezer katonája halt meg a harcban. A túlélőket a rómaiak nagy kegyetlenséggel mészárolták le. Még azt sem engedték a zsidóknak, hogy halottaikat eltemessék. Végül Áv hó 15-én helyezhették az elesetteket örök nyugalomra – emlékükre pedig az asztali áldásba beiktatták a Hátov vehámétiv kezdetű áldást.
7. A balták összetörésének napja
A Jeruzsálemi Szentélyben hagyományosan Áv hó 15-én fejezték be az oltárra szükséges tűzifa felaprítását. Ezt a napot örömünnepként köszöntötték és zárásként összetörték a baltákat – innen ered a nap neve.
forrás: chabad.org
