Életmentés vagy önvédelem
Ez hasonlít arra a törvényre, ami megengedi és kötelezővé teszi, hogy életmentés céljából szombatot szegjünk (Sulchán áruch, Orách chájim 328:2.). Hiába mutatja ki utólag egy orvosi vizsgálat, hogy nem volt esetleg életveszély, azt tekintjük elsődlegesen, hogy az illető ott és akkor mit tudott megítélni.
Egy nagy különbség mégis van az életmentés és az önvédelem között. Az életmentés miatti szombatszegés kapcsán azt mondjuk, hogy még akkor is szabad szombatot szegni, ha nem egyértelmű teljesen, hogy életveszély áll-e fenn (SÁ uo. 329:3.). Az önvédelemnél azonban nem lehet engedményt tenni, biztosnak kell lenni abban, hogy veszély áll fenn, mielőtt védekezésként megölnénk valakit.
Arányos védekezés?
Az izraeli események megmutatták: olyan primitív, évezredes eszközök, mint a kő és a kés, életveszélyesek lehetnek. Ezért nem lehet azt mondani, hogy a védekezésben nem lehet ellenük modern eszközt használni. Így itt nincs helye az arányosság fogalmának, nem büntetésről van szó, hanem védekezésről, és mindent meg kell tenni, hogy az ember megvédje magát vagy másokat, teljesen függetlenül a módszertől vagy az eszköztől, amit használni fog a védekezéshez.
A háláchikus szakirodalomban le van fektetve, hogy az önvédelemnek addig van helye, amíg a támadó nem követte el a bűntettet. Ha már elkövette, pl. leszúrta az áldozatát, onnantól nem önvédelemről van szó, és a bíróság dolga ítélkezni. Ezért pl. egy menekülő támadót nem szabad lelőni, hanem le kell tartóztatni és bíróság elé állítani (lásd SÁ, Chosen mispát uo. 3.).
Ez a helyzet nem áll a mostani késelési hullámra, hiszen a támadók célja nem egy ember megölése, a támadás után is veszélyes, amíg le nem állítják, addig tovább fog menni és támadni. Az utóbbi hetek gyakorlata azt mutatja, – ez látszik a netre felkerült videókon is – hogy 3-4 embert is meg tudnak késelni másodpercek alatt. Ezért itt nem igazán működik az, hogy pl. lábon lövik a támadót, ezekben a helyzetekben sajnos sokszor az egyetlen valódi megoldás az agyonlövés.
Mikortól számít veszélyesnek a támadó?
Mivel ennyire rövid idő van a védekezésre, fontos tudni, mikortól áll fenn az életveszély.
A háláchá beszél a mószerről (besúgó, ebből van a mószerolás kifejezés), aki ellen való védekezés szintén az önvédelem kategóriájába vonatkozik, hiszen a beárult zsidók nagyon sokszor életüket vesztették miatta. Tehát, ha valaki azzal fenyeget, hogy fel fog jelenteni, és tudjuk, hogy képes rá, akkor fennáll háláchikusan az önvédelem lehetősége (Maimonidész, A testi sértés és ember általi károkozás szabályai 8:10.).
Esetünkben, ha egy terrorista pl. egy facebook bejegyzésben azt írja, hogy megyek támadni, akkor innentől védekezni kell ellene, ahogy a körülmények megengedik. Itt is él a fokozatosság elve, első körben pl. le lehet tartóztatni. Ha azonban már az emberek között van késsel és támadni készül, akkor már nincs lehetőség a fokozatosságra.
Ugyancsak a mérlegelésre maradó idő rövidsége miatt sajnos néhányszor előfordult, hogy ártatlannak bizonyult a támadónak vélt ember. Ezért különösen elővigyázatosnak kell lenni.
* * *
Az Izraelt sújtó terrorhullám újra meg újra borzalmas helyzetbe hozza az ártatlanokat. Olyan helyzetbe, amiben nincs jó megoldás, csak kevésbé rossz. Minden kioltott élet veszteség, ám az izraelieknek, mint bárki másnak, joguk sőt kötelességük megvédeni magukat. Golda Meirnek, Izrael Állam miniszterelnökének szavai, melyek szerint nem tudjuk megbocsátani a terroristáknak, hogy önvédelemből gyilkosságra kényszerítenek bennünket, erre a helyzetre is érvényesek.
Oberlander Báruch
