- A háláchá (SÁ Orách chájim 398:5.) azt mondja, hogy ha valaki egy városban tartózkodik a sábesz bejövetelekor, akkor akármekkora távot megtehet benne a szombat ideje alatt, hisz az egész város „egy helynek” számít.
- Ha azonban elhagyja a várost, akkor a sábeszkor megengedett, megtehető távot, a 2000 ámát (960 m) a települést övező 33,92 méter lakatlan sáv szélétől számítjuk.
Előző cikkünk végén arra a konklúzióra jutottunk, hogy Buda is és Pest is egy-egy városnak számít, mivel sehol nem szakítja meg őket lakatlan rész. Kérdés, hogy át lehet-e menni sábeszkor egyikből a másikba, ha egyszer elválasztja őket a Duna lakatlan sávja (uo. 398:9.), ami több, mint 67,84 méter széles (ami a Budához és Pesthez tartozó lakatlan sávuk). És ha átkeltünk pl. a 350 méter hosszú Lánchídon, akkor a túlparton már csak 610 métert mehetünk? Hiszen, ha valaki a saját városát elhagyta, majd belép egy másik városba, az a település már nem számít számára „egy helynek”, mint az ott élőknek, tehát ezen a városon belül már csak annyit gyalogolhat, hogy ne lépje túl a sábeszkor városokon kívül megtehető legnagyobb távolságot, a 960 métert (uo. 408:1.).
A témát részletesen tárgyalták az 1930-as évek elején a kisvárdai Schwartz Pinchász Zelig hakohén rabbi (1877–1944) által kiadott Or Torá háláchikus és talmudi témákat feldolgozó havi folyóiratban. A témát Winkler Mordecháj Léjb (1845–1932) mádi rabbi hozta fel az első számban megjelent írásában (lásd még Lvusé Mordecháj responsumában 4:32.).
Az első reakciók a harmadik számban (1932. január, 32:1.) jelentek meg. Ezek egyikét Lindenfeld Akiva tiszadobi lakos írta (24. fejezet), megoldásként a RöMÁ véleményét hozza fel (SÁ uo. 398:5.). Eszerint a városokat „az égtájak szerint téglalap alakúnak vesszük”, vagyis a város alaprajzát kiegészíthetjük a legkeletibb, legészakibb, legnyugatibb és legdélibb pontjain húzott érintők által kialakított téglalappá. Mivel a Duna „srégen” szeli át a fővárost, ha ezeket a téglalapokat megrajzoljuk Pest és Buda köré, „jó eséllyel arra jutunk”, hogy a két város részben fedi egymást, és így egynek számít.
Újabb két számmal később (1932. március, 53. fejezet) Gottlieb Jehuda (meghalt 1973), a miskolci rabbi fia szólalt meg, hangsúlyozva, hogy ő nem olyan járatos Budán. Lindenfeld véleménye kapcsán arra a háláchára hívja fel a figyelmet (SÁ uo. 4.), miszerint egy igazán hatalmas nagyváros oldalait bizonyos esetekben nem egyenesítjük ki, hanem meghagyjuk az eredeti formájában. Kérdés, teszi hozzá, hogy Buda ekkora városnak számít-e.
Szintén ebben a számban (54. fejezet, és folytatása: 6. szám 62. fejezet) adott hangot kétségeinek Auslander Eliezer Nyíregyházáról, mondván, valójában senki nem látta még megrajzolva Budapestnek ezeket a határvonalait, és hogy tényleg fedik-e egymást. A 7. számban (1932. május) Jungreisz Jehezkél Srágá (1903–1944) szatmárököritói rabbi rögzíti, hogy a „landkarten” (térképen) nyilvánvalóan látszik, hogy hogy folyik a Duna, ezért aztán nincs szükség ténylegesen meghúzni ezeket a vonalakat.
A miskolci rabbi fia felvetésére Lindenfeld a 8. számban (1932. július, 98. fejezet végén) válaszolt: „olyan könyv került a kezembe, aminek az a címe, hogy Lexikon, és le van benne rajzolva a főváros, minden utca pontosan, olyan szakemberek által, akik nagyon jártasak a mérési tudományokban, és ebből kiderül, hogy Buda és Pest két vége nagyon közel van egymáshoz, és hogy ha kiegyenesítik őket, akkor simán fedik egymást”.
Mivel valóban meghúzható az a képzeletbeli vonal Pest legnyugatibb illetve Buda legkeletibb házain át, amivel Pest elér Budáig, Buda pedig Pestig, és a két város – akárcsak az egyes kerületei – egynek számítanak.
Oberlander Báruch
