Bölcseink szerint (Talmud, Sábát 73a. végén) a 39 szombati munkatilalom egyike, hogy sábeszkor nem szabad kivinni semmit magánterületről közterületre, nem szabad semmit behozni közterületről magánterületre és nem szabad semmit vinni a közterületen. Vivés alatt azt értjük, ha valamit kézben, háton vagy például a zsebében cipel az ember (uo. 96a–b.). Ha azonban valamit felveszünk ruhaként, akkor a felvett holmi – ruhadarab vagy ékszer – nem számít cipelésnek, mert az olyan, mintha a részünkké válna (Sulchán áruch RSZ 301:2.).
A Sulchán áruch (uo. 13.) ennek kapcsán vizsgálja annak a sánta embernek a helyzetét, aki csak bottal tud járni. Neki megengedett a botot vinnie, akkor is, ha nincs a kezéhez kötve, „mivel az olyan neki, mint a cipő, ugyanúgy rátámaszkodik, rááll”. Ez az engedmény csak azokra, vonatkozik, akik egyáltalán nem tudnak járni és otthon is csak bottal közlekednek, de nem vonatkozik azokra, akik csak az utcán használják a botjukat a biztonság kedvéért.
Amíg tehát a kérdező lánya otthon is csak a mankóval tud járni, addig sábeszkor kimehet vele az utcára. De ha a lakáson belül már nem használja, akkor már nem viheti magával szombaton közterületre.
Mihamarabbi gyors és teljes felépülést kívánok!
Oberlander Báruch
