Kedves Sára!
Elsőként fektessük le a legfontosabbat: ha életveszély áll fenn, akár az édesanya, akár a magzat szempontjából, akkor mindent meg kell tenni az élet mentéséért, legyen az szülésindítás vagy császármetszés. Más a helyzet azonban, ha nincs orvosi indikációja ezeknek a beavatkozásoknak.
Császármetszést végezni nem szabad egészségügyi ok nélkül, mivel az veszélyesebb, mint a normál szülés [a 19. század végéig még szinte biztos volt, hogy az édesanya belehal a császármetszésbe (Encyclopedia of Jewish Medical Ethics [héber] 4. kötet 232. oldal), és hiába ma már sokkal biztonságosabb az eljárás, még mindig több komplikációt okozhat, mint a ter-mészetes úton történő szülés] (Ét láledet 5:12.).
A szülést idő előtt orvosi beavatkozással beindítani orvosi okok nélkül korunk nagy rabbijai szerint – akár Mose Feinstein rabbi, akár a lubavicsi Rebbe, akár más bölcsek véleményét nézzük – nem helyes (Igrot Mose responsum JD 2. kötet 74. fejezet; Sulchán Menáchem 6. kötet 33. oldal; Encyclopedia uo. 272–273. oldal).
Több érv támasztja ezt alá. Egyrészt, akárhonnan is nézzük, a szülés rejt magában veszélyt, és nem helyes ezt előre hozni, míg el nem jön az ideje. Amikor a szülés a maga természetes idejében zajlik, akkor az mintegy Isten „felelőssége”. Ha orvosi ok nélkül döntünk a szülés idejéről, az olyan, mintha kivennénk ezt a kezéből és ez akár veszélyhez is vezethet. Még akkor is, ha az orvosok szerint már semmi előnye nem származik a babának abból, ha a méhben marad, akkor is jobb kivárni az idejét, hiszen mindig van statiszikai hibák és tévedhetnek az orvosok is.
Számos ok miatt akarhatja egy házaspár, hogy adott időben induljon meg a szülés (pl. utazást terveznek, szeretnék, hogy fiú esetén vasárnapra essen a brisz, ne sábeszkor legyen a szülés stb.), de ezek miatt nem helyes előre hozni a szülést (Igrot Mose uo.; Tsuvot vöhánhágot responsum 1:894., 5:389.).
Sábeszre egyértelműen nem lehet előrehozni szülést, ha nem áll fenn életveszélyes kockázat, hiszen a szülés szombatszegéssel jár (Ét láledet uo. 8.).
Az orvos szabadsága miatt csak abban az esetben szabad időzíteni a szülést, ha valamilyen speciális komplikáció miatt veszélyesebb lenne, ha más orvos kísérné a szülést, vagy ha más ok miatt különlegesen ragaszkodik ehhez az orvoshoz a szülő nő. Ha ilyen nem áll fenn, akkor ki kell várni, hogy a szülés beinduljon és az éppen elérhető orvos legyen jelen (Torát hájoledet 1:2. és 4. lábjegyzet).
A fentiek a gyógyszeres vagy más orvosi beavatkozással történő szülésindításra vonatkoznak, a természetes szülésindító módszerek (pl. gyaloglás, gyógyteák stb.) megengedettek, mert ezek az élet részei (uo. 5. lábjegyzet). Ha a szülés már beindult, szükség esetén lehet gyorsítani (Ét láledet uo. 11.).
Túlhordás esetén is csak akkor lehet beindítani a szülést, ha annak orvosi oka van, mert a baba már nincs biztonságban a méhben (uo. 10.).
Ha mégis be kell indítani a szülést, akkor lehetőleg a hét első felére (vasárnap és kedd között) időzítsék, elkerülve az esetleges szombatszegést (lásd SÁ OC 248:2.). Életveszély esetén ezt természetesen nem kell figyelembe venni és akár szombaton is be lehet indítani a szülést (Torát hájoledet uo. 2.).
A Bibliában az áll (1Mózes 3:16.), hogy Isten azt mondta Évának (Chávának), hogy „fájdalommal fogsz szülni gyermekeket” – ám a zsidóság szerint ez nem azt jelenti, hogy előírás, hogy a szülésnek fájnia kell. Ezért nincs semmilyen akadálya annak, hogy fájdalomcsillapítást vagy epidurális érzéstelenítést kérjenek az asszonyok a szülés során (Encyclopedia uo. 230. oldal), akár még sábeszkor is (Sévet hálévi responsum 9. kötet 75. fejzet; Nismát sábát 5. kötet 536. fejezet).
Kívánom, hogy gyermeke időben és egészségesen szülessen, ahogy minden más gyermek is és legyen sok náchásza belőlük a szüleiknek!
Oberlander Báruch
