Miután az előző hetekben szót ejtettünk egy talmudi tilalom alapján a Tízparancsolat felolvasásáról és meghallgatásáról, most vizsgáljuk meg, mi a helyzet a vizuális ábrázolás terén. Vajon azzal kapcsolatban is találunk ilyen szigorú véleményeket?
Máramarosszigeten nem nézték jó szemmel a közszemlére tett kőtáblákat
A probléma a múlt század elején valós kérdésként merült fel, amikor Tabák Slomó Jehudá (1832–1907) máramarosszigeti dájánhoz azzal a kérdéssel fordultak, hogy szabad-e a zsinagóga épületén kívül vagy belül megjeleníteni a kőtáblákát. Tabak rabbi az előző fejezetekben tárgyalt talmudi érvelésre hivatkozott a válaszában (Tsurát SáJ responsum OC 3. fejezet), vagyis, hogy a bölcsek visszavonták a Tízparancsolat napi felolvasást a visszaéléseket elkerülendő – ezért úgy vélte, hogy a zsinagóga falára, ahol állandóan közszemlére van téve, nem szabad a Tízparancsolatra emlékeztető kőtáblákat sem megjeleníteni. „Azt hallottam, hogy most már vannak olyan neológ zsinagógák, ahol a Tízparancsolat a falra van írva, de nem szabad utánozni őket” – írta Tabák rabbi, hozzátéve – „Tekintsünk el attól, hogy ez egyes [ortodoxok] zsinagógákban is megtalálható, mert lehet, hogy anélkül csinálták, hogy konzultáltak volna a rabbival”.
A munkácsi rabbi a tóraszekrényről is levetette a kőtáblákat
Spira Chájim Elázár (1871–1937) munkácsi rabbi azt írja (Nimuké Orách Chájim 1:4.), hogy apja, Spira Cvi Hirs (1850–1913), a korábbi munkácsi rabbi mindig is figyelmeztetett arra, hogy sem a zsinagóga külsején, sem pedig az épületen belül, sőt még a Tóraszekrény tetején sem lehetett megjeleníteni a kőtáblákat. Ha azzal találkozott, hogy valahol korábban mégis a kőtáblákkal díszítették a Tóraszekrényt, akkor arra a biztatta a közösséget, hogy szedjék le. „De sajnos sok haladó zsinagógában megtalálható, sőt még sok haszid zsinagógában is” – összegzi a helyzetet az ifjabbik Spira rabbi.
A litván rabbi a könyvek címlapjáról is levetetné a kőtáblát
Joszéf Zchárjá Stern (1831–1903), litván rabbi ugyancsak ezen a véleményen volt (Zécher Jehoszéf responsum 1. kötet 19:2.), sőt, ő még a rabbinikus könyvek címlapját díszítő elemekből is száműzte volna a kőtábla motívumot.
Az auschwitzi rabbi szerint a számokkal is baj van
Nátán Nátá Landau (1841–1906), a később hírhedté vált Auschwitz település rabbija szerint (Kmo hásáchár, ájin 23.) az se segít, ha a kőtáblán a Tízparancsolatból csak a héber ábécé betűivel jelzett számok szerepelnek egytől tízig, mert mindenki tudja, hogy ez mire utal.
Két testvér, két vélemény
Ahogy látjuk, voltak, akik a legszélsőségesebben tiltották a kőtáblák ábrázolását, és a kérdést még akár testvérek is eltérően ítélték meg. Így történt az érsekújvári rabbi két fia, Stern Becálél (1911–1988) volt pápai (később bécsi) rabbi, valamint öccse, a debreceni Stern Mojse rabbi (1914–1997) esetében is.
Becálel rabbi ugyanis új szintre emelte a kérdést, amikor először jelentek meg a tóratekercs összekötésére szolgáló bársonyszalagok helyett azok a modern, kapcsos övek, amit nem kell masnira kötni, mint a korábbiakat, hanem csak összepattintani. Ezeket a kapcsokat időnként kőtábla alakúra formázták és rávésték a héber számokat is egytől tízig. Becálél rabbi válaszában (Böcél háchochmá responsum 3. kötet 112. fejezet) kifejtette, hogy nagyon örül az újfajta övnek, aminek segítésével el lehet kerülni, hogy véletlenül áthágjuk a szombati csomókötés tilalmát, de úgy vélte, elvileg problémás lehet maga a kőtábla forma a számokkal – ahogy azt Landau rabbi is kifejtette. Végül azonban mégis megengedte a használatát, mivel ezzel a Tórát kötik át, abban pedig benne van mind a 613 parancsolatot, ez pedig már eleve mutatja, hogy az egész Tóra igaz, nem csak a kiemelt tíz micva.
Miközben a bécsi Stern rabbi hezitált a kőtáblák ügyében, addig a debreceni Stern rabbi már azon is csodálkozott (Böér Mose responsum 3. kötet 185:1.), hogy egyáltalán felmerül kérdésként, hogy meg lehet-e jeleníteni a tóraszekrény fölöt a kőtáblákat, hiszen „szent, régi szokás kitenni és ezzel hirdetni, hogy Mózes a Tórát a Szinájhegyen az Örökkéválótól kapta. Itt nincs lehetőség a visszaélésre, hiszen ez az egész Tórára mutat, ami a Tóraszekrényben van”.
A kőtábláról hiányzik a Tízparancsolat
Azok, akik megengedik a kőtáblák ábrázolását, esetenként arra hivatkoznak Landau rabbi érvelését elutasítva, hogy ha csak egy-egy betű van megjelenítve és nincsenek szavak kiírva, az biztosan nem problémás, hiszen nincs ráírva semmiféle szöveg (Piszké tsuvot 1. fejezet 150. lábj.). Érdemes hangsúlyozni, hogy még ott is, ahol szavak vannak megjelenítve, nem csak a parancsolatok sorszámai, ott is maximum a parancsolatok első, vagy legfeljebb első két szava szerepel, nem a teljes szöveg.
A jeruzsálemi rabbi szerint ez csak díszítés
Mose Sternbuch (szül. 1926) jeruzsálemi rabbi szerint (Tsuvot vöhánhágot responusm 2. kötet 535. fejezet) ráadásul eleve nincs probléma a kőtáblákkal, mert nem a tartalmuk miatt kerülnek fel a helyükre, hanem sokkal inkább díszítő elemként.
Napjainkban mindenhol elfogadott a kőtáblák használata
A gyakorlatban a debreceni Stern rabbi által leírt szokás az elfogadott, a kőtáblák ábrázolása elterjedt és nem csak „haladó zsinagógákban” látjuk őket. Sőt, nem is ismerek olyan neológ zsinagógát, ahol nagyobb hangsúlyt kapna, mint bármely ortodox zsinagógán.
Amikor ennek a cikknek a megírására készültem, megszámoltam a Vasvári Pál utcai zsinagóga kőtábláit, és a Tórák ruháit leszámítva hármat is találtam. Egyet az épület tetején, egyet a Tóraszekrény fölött és egyet a tóraszekrény függönyén. Ez az általános szokás, ami összecseng Feinstein rabbi múlt héten már említett érvelésével miszerint az, hogy a Talmud egy konkrét eset kapcsán nem engedte a Tízparancsolat nyilvános felolvasását, nem jelenti azt, hogy ma is attól kell félnünk, hogy valaki újra vissza fog élni vele. És főleg nem szabad a hagyományainkról lemondani egy ilyen félelem miatt.
Oberlander Báruch
Megjelent: Gut Sábesz 25. évfolyam 36. szám – 2023. június 1.
