Kedves Péter!
A válaszhoz kicsit messzebbről, a zsidó naptár különlegességétől kell indulnunk (lásd Maimonidész, Az újhold megszentelésének szabályai – A zsidó ismeretek tára 3. kötete 26–35. oldal). A zsidó naptárban 29 és 30 napos hónapok váltják egymást. Ideális esetben, a tórai előírás alapján (2Mózes 12:2., 3Mózes 23:2.), a jeruzsálemi Szánhedrinnek, a rabbinikus bíróságnak kell bejelentenie, hogy az adott hónap hány napos lesz. Az ókorban, kommunikációs eszközök híján, sok helyre csak hetek múltán jutott el ez a hír. Így megtörténhetett, hogy a hónap 15. napján kezdődő Peszáchkor (niszán hónapban), vagy Szukkotkor (tisri hónapban) még nem tudták, hogy melyik napon kell pontosan kezdeni az ünnepet. Ezért kénytelenek voltak kétnapos ünnepet tartani, vagyis minden ünnepnek lett egy másnapja (pl. második széder) és a többnapos ünnepek pedig egy nappal hosszabbá változnak. Míg Peszáchkor ez nem okoz gondot, hisz a 8. nap egyszerű hétköznap, addig Szukkot után rögtön következik egy másik ünnep, Smini áceret. Így a Szukkot utolsó napjának, Hosáná rábának a duplázása más ünneppel ütközne, melyre a szukkoti micvák – a szukkában ülés és az ünnepi csokor lengetése – már nem vonatkoznak.
Tórai parancsolat (5Mózes 4:2.), hogy nem lehet sem hozzátenni a micvához, sem elvenni belőle. Ahogy hanukakor nem lehet maceszt enni micvaként, ugyanígy Smini áceretkor nem lehet micvaként lulávot lengetni vagy szukkában enni. Hogy lehet akkor megduplázni Szukkot hetedik napját és ugyanakkor megünnepelni Smini áceretet is? Bölcseink a probléma megoldására megvizsgálták, mit lehet „becsempészni” Smini áceretbe Szukkot micváiból és mit kell mindenképp elhagyni. Három különbséget találtak a luláv vagyis az ünnepi csokor és a szukká között, ami miatt az egyike használjuk, a másikat viszont nem.
Sátorban bármikor ehetünk
Az ünnepi csokor lengetésének kizárólag a micva miatt van értelme, Szukkot ünnepén kívül semmi okunk nincs rá. Így ezt semmiképp nem lehet Smini áceretkor csinálni. Ezzel szemben a sátorban nem csak a micva miatt ehetünk, hanem bármikor, amikor kedvünk tartja (Toszáfot a Szukká 47a-hoz Métáv bekezdése). A Talmud (Szukká uo., Sulchán áruch OH 668:1.) egy kikötést tesz: Smini áceretkor áldást már nem lehet mondani rá, hiszen ezen a napon már nem kötelező a sátorban ennünk.
A mukce tilalma
Mukcének nevezzük azokat a dolgokat, melyeket nem szabad szombaton vagy ünnepnapon használni, éppen ezért megmozdítani is tilos. Szukkotkor a luláv szertartási tárgy, de szombaton – még a Szukkotra eső szombaton is, és olyan ünnepnapokon, amikor nem kötelező lengetni (tehát pl. Smini áceretkor), akkor mukcává válik (Sulchán áruch OC 658:2 RöMÁ). Ezzel szemben a szukka egy oltalmat adó sátor, van funkciója a micván túl is, nem mukcá, használható – áldás nélkül. (Toszáfot uo.)
Hét napos micva v. egy napos micva
A szukkában étkezés tórai micva az ünnep mind a hét napján. Ha nem tudjuk pontosan, melyik nap van vége az ünnepnek, akkor ki kell terjeszteni a nyolcadik napra is a biztonság kedvéért.
Ezzel szemben a lulávra két utalást találunk a Tórában. Az egyik szerint (3Mózes 23:40.) „Isten előtt” kell azt venni hét napon, míg a másik az mondja (uo.) „vegyetek magatokhoz [a lulávot] az első napon”. Ebből következik, hogy Isten előtt (ti. a Szentélyben) mind a hét napon bibliai előírás a csokor lengetése, míg a Szentélyen kívül csak az első napon (Szukká 41a. és Rási uo.). A Szentély lerombolása után, annak érdekében, hogy ne szűnjön meg a hétnapos micva, Rábán Jochánán ben Zákáj kiterjesztette minden helyre, rabbinikus előírásként áldásmondással (Szukká uo.). Maimonidész szerint (A luláv szabályai 7:15.), ha felépül a Szentély, akkor újra helyreáll a rend: a Szentélyben hét napig, a Szentélyen kívül csak egy napon teljesítjük majd a luláv micváját. Mivel a hét napos lengetés már Szukkotkor is csak rabbinikus előírás, így azt nem terjesztették ki a Smini ácerettel ütköző nyolcadik napra. (Hámichtám a Szukká 47a-hoz)
Miért maradt fenn a kettős ünnepnap
A talmudi kor vége fele, i.sz. 359-ben Hilél Nösziá állította össze a ma is használt naptárunkat (lásd Az újhold megszentelésének szabályai 5:3.), amivel előre kiszámítható a hónapok első napja és hossza, így már nem kell bizonytalankodnunk, hogy melyik nap kezdődik egyik vagy másik ünnep. A Talmud (Bécá 4b. végén) szerint azonban, ha újra feláll majd a jeruzsálemi Szánhedrin, és újra kihirdetik majd az újholdat, vagy pl. egy háborús helyzetben nem lehet majd valamiért naptárhoz jutni, akkor újra kérdéses lehet a hónapok hossza; ezért döntöttek úgy a bölcsek, hogy maradjon meg az eredeti szokás, és ahol eredetileg egy napot ünnepeltek, ott továbbra is egy nap maradt, míg ahol két napot tartottak, ott kettő.
Azt gondolhatnánk, hogy a 21. században, a facebook és az okostelefonok korában teljesen elképzelhetetlen, hogy valakihez ne jusson el a jeruzsálemi bíróság döntése. Erre szolgáljon például közösségünk egyik tagjának az esete, aki Kínába utazott, kínai orvoslást tanulni. Arra kért, írjam össze neki a következő fél évre, hogy az adott városban mikor jön be és megy ki a sábesz. Csakhogy Kínába nem lehet csak úgy e-maileket küldözgetni, így minden héten kérdéses volt, hogy a cenzúra miatt eljutnak-e hozzá a szombati időpontok. Ebből is látszik, hogy igaza volt bölcseinknek, amikor azt mondták, hogy biztos, ami biztos, maradjon a régi szokás, hátha lesz még valamikor bizonytalanság.
Üdvözlettel:
Oberlander Báruch
