Kedves Zsuzsa!
Valóban igaza van, helytelen dolog mások szokásaihoz idomulnunk asszimilációs törekvésként. Azonban a zsidó szokások szentek, ahogy rabbijaink kijelentették: „Minhág Jiszráél Torá”, a zsidó szokások [olyanok, mint] maga a Tóra (RáSBÁ responsum 1:323., 3:264.; RöMÁ, Dárké Mose OC 298:3.). Azok a szokások, amiket a bölcseink elfogadtak, soha nem asszimilációs törekvésként jöttek létre, már maga a gondolat is abszurd. Azonban a purimi maszkabálok kapcsán téved: érdemes mások megszólása helyett először az autentikus zsidó irodalomból tájékozódni.
A purimi jelmezbe öltözés szokása ugyanis évszázadok óta hagyomány, már a Sulchán áruch társszerzője, a krakkói Mose Iszerlisz rabbi (1530–1572), a RöMÁ is említi (uo. OC 696:8.; lásd még Széfer háminhágim Vármájsá 1. kötet 260. oldal), és róla azt is tudjuk, hogy szokása volt jelmezbe öltözni az ünnepen. Mesélik (Lév háivri 1. kötet eleje 3. lábjegyzet), hogy amikor 33 évesen, LáG báomerkor, az omerszámlálás 33. napján meghalt [megjegyzés: valójában 42 évesen halt meg!], miután megírt 33 könyvet. Csakhogy a gyászbeszédében csak 32 különleges dolgot tudtak összegyűjteni róla – mígnem valaki elmesélte, hogy Purimkor álarcba és jelmezbe öltözve járt házról házra, hogy az esti imára figyelmeztesse a zsidókat. Így állt össze a 33 dicséret.
A hagyomány gyökerei
A jelmezbe öltözés szokásának kialakulásához sok magyarázat fűződik, amik mind hozzájárultak az elterjedéséhez. Ezek közül több is magából Eszter könyvéből ered, amit Ön is említ. Ebben találjuk a jelmezbe öltözés szokásának eredetét, bár való igaz, némelyik ezek közül stílszerűen rejtve van és értőn kell olvasni ahhoz, hogy felfedezzük a nyomát.
Az első „gyökere” a szokásnak azonban elég egyértelmű: ahogy Mordecháj a királytól teljes uralkodói ruhában jött elő (Eszter 8:15.), a szokott ruhájátül eltérő módon beöltözve, úgy mi is beöltözünk (Eljá rábá 696:15.). A másik forrás, hogy Eszter királynővé válásához az vezetett, hogy Vásti nem akart megjelenni a király ünnepségén (Eszter 1:12.), mert megváltozott a kinézete, mivel lepra támadta meg (Talmud, Mögilá 12b.). Erre is emlékszünk a beöltözéssel (Eljá rábá uo.).
Bölcseink szerint ráadásul ünnepi vidámságot fokozza a jelmezbe öltözés, márpedig az öröm előírás Purimkor (Párdész Eliezer, Purim 273. oldal). További előírás, hogy adakozzunk a szegényeknek (Eszter 9:22.), akik régen az ünnep alatt házról-házra járva kéregettek, és – hogy ne szégyenüljenek meg – jelmezbe bújva fedték el kilétüket (Mihágé háKol Árje 70. oldal. 109. paragrafus).
Végezetül közismert oka a beöltözésnek, hogy Purim csodája egy rejtett csoda ellentétben például a tenger kettéválásával. A Purimi csoda, ami Eszter kérésének nyomán érkezett, el van fedve, „be van öltöztetve” és a felismeréséhez nagyon figyelnünk kell (uo.).
Pont az asszimiláció ellentéte
A fentiekből látjuk, hogy a purimi „jelmezbál” a kérdésben leírt előfelvetés ellenére egyáltalán nem asszimilációs törekvés. Furcsa is lenne egy olyan ünnep esetében, ami éppen az identitás megőrzéséről szól.
Ráadásul azt is tanítja nekünk, hogy ha a külsőségek miatt nem is látszik valakin, ki is ő valójában, akkor is rá kell ismernünk, hogy a furcsa öltözék alatt ott van egy zsidó…
Háláchikus kérdések a purimi beöltözés kapcsán
A szokáshoz kapcsolódóan nagy háláchikus irodalmat is találunk.
Férfiak női ruhában, nők férfi ruhában
Az egyik, talán leggyakrabban felmerülő kérdés, hogy férfiak öltözhetnek-e nőnek és fordítva. Szabad-e ilyenkor eltekinteni a bibliai tilalomtól (5Mózes 22:5.), mi szerint nőknek tilos férfi ruhába öltözni és férfiaknak nőibe. (A válasz természetesen annak fényében értendő, hogy a jelmez viselésekor is ügyelünk a cniut szabályaira és pl. nők nem mutatkoznak nadrágban, stb. [lásd Jábiá omer 6. kötet JD 14. fejezet; Minchát Jichák 2:108.])
Az egyik vélemény az, hogy mivel ez a purimi örömért van és nem valami rossz szándékból, ezért megengedett. Mások szerint azonban a purimi vigasság kedvéért sem szabad törvényeket áthágni. Az előbb említett RöMÁ idézi a két véleményt (uo.) hozzátéve, az első az elfogadott (de lásd Nité Gávriél, Purim 74:7.). Vannak, akik azt a kompromisszumos megoldást javasolják, hogy csak egy ruhadarabot cseréjünk le, hogy továbbra is látható maradjon, ki férfi és ki nő (Pri mögádim a SÁ-hoz, Misböcot záháv 696:[5].). Egy vélemény szerint ez alapján a sátnéz (len és gyapjú anyagok keverésének a tilalma [5Mózes 22:11.]) viselése is megengedett részben Purimkor (RöMÁ uo.), de ez nem vált elfogadott véleménnyé.
Az arc eltakarása
Van olyan rabbi, aki kifogásolja az arc eltakarását, hiszen Isten saját képmására teremtette (1Mózes 1:27.), azt nem illik letakarni (Párdész Eliezer uo. 266. oldal).
Ima jelmezben
Az imádkozásról az írja a Sulchán áruch (uo. 91:5–6.), hogy úgy kell felöltöznünk hozzá, mintha egy fontos ember elé járulnánk – lehet-e akkor bolondos, furcsa ruhába öltözve imádkozni. Wosner Smuél rabbi (1913–2015) leszögezi (Sévet háLévi responsum 10. kötet 18:1.), hogy mivel a beöltözés elfogadott purimi szokás, ezért szabad így imádkozni, lényeg, hogy a lelkünkben felkészültek legyünk.
Elszakadt jelmez megvarrása
A Sulchán áruch szerint (uo. 696:1. RöMÁ) az a szokás, hogy nem dolgozunk Purimkor, ami felveti a kérdést, hogy meg szabad-e javítani az elszakadt jelmezt. Erre írja a Sulchán áruch (uo.), hogy ez megengedett, mert a jelmez szükséges része az ünnepnek.
Minek öltözzünk?
A rabbik és a pedagógusok fel szokták ilyenkor hívni a figyelmet, hogy se a felnőttek, se gyerekek ne válasszanak negatív tartalmú jelmezeket: ne öltözzenek gonosztevőnek, tolvajnak, stb. A Lubavicsi Rebbe is felhívta erre a figyelmet, kiemelve, hogy ne öltözzön senki pl. Hámánnak (Likuté szichot 31. kötet 279–280. oldal).
Gyász purim idején
Ha valaki szülei, vagy más rokona miatt gyászban van, akkor részt vehet a nyilvános eseményeken pl. a zsinagógában meghallgathatja a Mögila olvasást, mert a nyilvános gyász szünetel Purim napján, ahogy szombaton és más ünnepnapon is (SÁ uo. 4., JD 401:7.), de ne öltözzön be, mert az már az öröm fokozására szolgál, nem pedig „alap” micva (lásd Misná brurá 696:12.).
Oberlander Báruch
