Adalékok a 150 éves Budapest zsidó történetéhez
A zsidó házasság mindig aktuális téma főleg most, amikor kiléptünk a gyászos három hétből, amikor nem lehetett házasodni. Ezért a következő két hétben egy nagyon magyar és nagyon zsidó esküvői kérdést fogunk tárgyalni.
A zsidó házasság fontos kelléke a házasságlevél, a ketubá, amelyben a férj minden kötelezettsége le van írva, amit a feleségével szemben vállal. Ahhoz, hogy érvényes legyen, többek között szerepelnie kell rajta a dátumnak, hogy mikor állították ki és a településnek, ahol aláírták.
Mi szerepel a ketubán, ha valaki Budapesten házasodott? Ez nem is olyan egyértelmű. Az alábbiakban látni fogjuk, hogy mennyi háláchikus érvelés van pró és kontra egy város neve kapcsán, a háláchá fejlődését és hogy mennyi érdekes kérdés merül fel egy ilyen helyzetben.
A főváros egyesítése háláchikus szempontból
A kérdéssel Eckstein Ávrahám Eliezer rabbi (1838–1908), az ortodox hitközség első dájánja foglalkozott 1874-ben (Sziách Ávrahám responsum EH 61. fejezet): „Híres nagy rabbikat kérdeztem annak az újdonságnak a kapcsán, hogy egyesítették Pestet, Budát és Óbudát, ami eddig három külön város volt, most pedig egy lett belőle, aminek egy neve van: Budapest, a város és az ország vezetőinek beleegyezésével”.
A válólevél, get megírásakor különösen precízen kell eljárni, ezért ennél fontos, hogy nagyon pontosan meghatározzuk, hol keletkezett az okirat. Azonban a ketubánál is nagyon kell figyelni, hogy egyezzen a városnév leírása azzal, ahogy a közösségben a geteken használják.
Egy város nevének megváltozása már a Bibliában is szerepel (1Mózes 28:19.), a Talmud (Sábát 36a-b.) pedig azt mondja, hogy ilyen esetben a válólevelekben is az új nevet kell használni onnantól.
Eckstein rabbi elsőként számos forrást idéz arról, hogy tényleges változásnak számít-e a városok egyesülése az elnevezés szempontjából. Mint írja, ez nem olyan, mintha új fennhatóság alá került volna a város, és betiltották volna a régi név használatát. Az emberek – írja a rabbi – még mindig használják külön is a Pest, Buda és Óbuda megnevezéseket (mi már tudjuk, hogy még 150 év múlva is így lesz ez).
Szükséges-e a változtatás?
Először Löw Jirmijáhu (1811–1874) sátoraljaújhelyi rabbival tárgyalta meg a kérdést, aki szerint, mivel még használják a régi megnevezést, de már a Budapestet is, úgy kell írni: Pest, amit Budapestnek neveznek (טסעפאדוב אירקתמד טסעפ).
Azonban Manheimer Chájim Cvi (1814–1886) ungvári rabbi nem értett egyet, arra hivatkozva, amit Joszéf Káro rabbi írt responsumában (diné gitin 1. fejezet): olyan helyen, ahol folyamatosan, megszakítás nélkül él egy közösség, nem illik megváltoztatni a város nevét a válólevelekben, mert kicsit megkérdőjelezi a korábbi getek hitelességét. Hiszen – érvel a rabbi –, hogy lehet, hogy tegnap még kóser volt ezzel a névvel, mától meg nem?! Ha most érkeznének ide emberek, és most indulna a közösség, akkor beleegyezne a „Pest, amit Budapestnek is neveznek” megjelölésbe, de így nem tartja helyesnek.
A pesti hitközség önállósága a tét
Ezek után egy korábbi vitát idéz a pesti hitközség születésének idejéből, amikor Wahrmann Izrael (1755–1826) Pest első rabbija először írt getet Pesten. A történethez azonban tudni kell, hogy a getben a félreértések elkerülése végett szoktuk a város nevét pontosítani, pl. azzal, hogy megjelöljük a folyót, ami mellett fekszik, vagy a forrást, ami a vizét biztosítja. Így pl. Óbuda esetén beírják, hogy „melegvizes források” vannak ott (ןימח תוניעמ ימ לע).
Vissza Wahrmann rabbihoz! Ebben az időben az óbudai rabbi Münz Mózes (1750–1831) volt, aki azt akarta elérni, hogy Pestet is úgy jelöljék, mint ami a gyógyforrásokból táplálkozik. Ennek örvén azt is akarta ugyanis elérni Münz rabbi, hogy Pest alárendelt legyen az általa vezettet óbudai rabbinátusnak. Azonban a Schreiber Szofér Mózes (1762–1839) pozsonyi rabbi, a Chátám Szofér (Responsum EH 11., 13., 118. fejezet) elfogadta Wharmann rabbi érvelését, hogy Pestnek nincs köze az óbudai gyógyforrásokhoz, és ezzel lényegében azt is kinyilvánította, hogy a pesti közösség önálló hitközség.
Ezt felidézve Manheimer rabbi úgy vélte: ha most összekapcsolják a három települést egy nagy városnak, akkor nem lehet már azt mondani, hogy Pestnek nincs köze a gyógyforrásokhoz, hiszen része Budapestnek, aminek egy része a gyógyforrásokhoz kapcsolódik. Ez pedig egy nagyon bonyolult háláchikus helyzetet teremtene, így célszerűbb, hogy a három város külön-külön legyen megnevezve, ahogy eddig is.
Oberlander Báruch
Megjelent: Gut Sábesz 26. évfolyam 51. szám – 2024. augusztus 29.
