Kedves Gabi!
A MI-vel kapcsolatban elsődleges kérdés, hogy van-e olyan határvonal, ahonnan a MI önálló személyiségnek tekinthető. A téma elsősorban a biotechnológia területeit érinti. Embernek számít-e a biotechnológia segítségével, fokozatosan mesterséges elemekre cserélt testrészekből felépülő ember? Ember-e az, aki eleve mesterséges módon lett összeállítva?
Érdekes módon, ugyan a kérdés csak a legutóbbi évtized szervátültetései és mesterséges megtermékenyítései, valamint a klónozás megjelenése által vált gyakorlat-közelivé, mégis már sok száz évvel ezelőtt foglalkoztak vele a zsidó bölcsek.
Egy bizonyos zsidó hagyomány szerint a kabbala zsidó misztikus tanai révén, az Alkotás könyvének (Széfer Jecira) számmisztikái segítségével úgynevezett gólemet lehet létrehozni, amely az emberhez hasonlatos, sőt azt meghaladó képességekkel
bír. A középkori gólem, tulajdonképpen a modernkori robot, amelyet a hagyomány szerint két középkori zsidó rabbi (Elijáhu Báál Sém, Chelm 1520–1583; Jehuda Löw, Prága 1520–1609) is létrehozott, több-kevesebb sikerrel.
A téma ezt követően erkölcsi vetületeiben is mélyen foglalkoztatta a rabbikat. Így a gólem személyiségi jogainak morális kérdéseiről bőven találunk filozófiai és vallásjogi irodalmat, melyet lehet, hogy hamarosan gyakorlati szempontból is érdemes lesz elővennünk. Szárit Krausz professzor napjainkban a MI egyik legelismertebb kutatója, a vallásos izraeli Bár Ilán egyetem professzora. Pár évvel ezelőtt egy interjúban azt nyilatkozta, hogy „sokkal inkább az embertől tart, aki a robotokat beprogramozza, mint magától a robottól, ugyanis a program határozza meg a MI lelkiismeretét”. A morális felügyeletet tehát elsősorban a MI-vel dolgozó ember biztosítja.
A Krausz professzor által vezetett – az EU által támogatott – kutatási programnak, az EU külön elvárása alapján, jelenleg is van „erkölcsi felügyelete” Juvál Scherlo rabbi vezetésével.
Üdvözlettel:
Köves Slomó
