A kérdéses helyzetben különösen furcsa, hogy egy házaspár, Ádám és Éva neve közül a Chává elterjedt (pl. a legidősebb nővérem is a Chává nevet viseli, makói üknagyanyánk után), az Ádám pedig nem. Míg a szefárd zsidóknál, bár nem gyakori, de előfordul, áskenázi körökben, zsidó névként nem igazán használt, akkor sem, ha polgári névként szerepel.
A 16. századi cfáti bölcs, rabbi Mose ben Joszéf di Trani (1505–1580) responsum könyvében (Sut háMáBIT 1. kötet 276. fejezet eleje) azt írja, nem illik olyan neveket használni, melyek Ávraham ősatyánk ideje előttről származnak. Mégpedig azért, mert onnantól kezdődik a zsidó nép és az ő istenszolgálatuk története. Többen vitatják ezt a véleményt, utalva arra, hogy ismert név például a Noách (Noé), Jefet stb. Ávrahám előttről (Sém hágdolim, Máárechet gdolim, álef 34. cimszó; Pitché tsuva JD 265:6.; Táámá dikrá Noách hetiszakaszhoz; Klálé Torá, Ádám 7.).
Mielőtt utánajártam volna a kérdésnek, arra gondoltam, hogy talán azért nem használják, mert túl általános jelentése van, hiszen annyit jelent, ember. A szülők általában olyan nevet választanak, amelynek jelentőségteljes, esetleg identitásképző tartalma van. Később azt találtam, hogy Jiszráél Friedman rabbi (1796–1850), a ruzsini rebbe azt mondta, hogy azért nem használják ezt a nevet, mert azt jelenti, tökéletes ember. Szerinte a Báál Sém Tov elődjeként számontartott Ádám Báál Sém rabbi az első [áskenázi zsidók között], akit így neveztek el, mert ő tökéletes ember volt (lásd Héchál háBest folyóirat 13. szám 128. oldal és 19. lábjegyzet uo.).
Mose Sternbuch (szül. 1926) jeruzsálemi rabbit is megkérdezték, hogy szabad-e Ádámnak nevezni egy újszülöttet. Válasza szerint (Tsuvot vöhánhágot 1. kötet 605. fejezet): „Soha nem hallottam, hogy egy fiút Ádámnak nevezzenek el, annak ellenére, hogy lányokat szoktak Chávának elnevezni. Valószínűleg ennek megvan a jó oka. Ha valaki ezt szigorúan akarja venni, akkor magára nézve szigoríthat, de másoknak nem lehet megtiltani.”
Üdvözlettel: Oberlander Báruch
