Peszách előtt kezembe került a Mazsihisz és a BZSH által kiadott Bné Áháron című Hágádá, sajnos az évszám nincs feltüntetve. Az előszóban azt írja az egyik neológ vallási vezető: „A hagyományos szövegeket modern héber nyelven és magyar fordítással is közöljük… A könyv tele van gyönyörű illusztrációkkal, amelyek a zsidó történelem és hagyományok gazdagságát tárják elénk. Ez a Hágádá ideális választás mindazok számára, akik a hagyományos módon kívánják megülni a széder-estét”.
Túl hosszú a Hágádá?
Mivel háromszor is szerepel a hagyományos szó, megdöbbenve vettem észre, hogy egyáltalán nem a hagyományos szöveget használták: a Hágádá lényeges részei lettek kihagyva – vagy talán azt mondjam, cenzúrázva? Elképzelhető lenne, hogy valaki fölöslegesen hosszúnak ítélte a Hágádá szövegét, ezért egy nagy részét kihagyta?!
Pedig a Hágádá hagyományos törzsszövegének felolvasása egyáltalán nem túl hosszú, ha az ember nem áll meg részletesen értelmezni a szöveget, főleg, ha olyan nyelven olvassa, amit jól tud, ez esetben pl. magyarul. Sőt, ha valaki még így is hosszúnak érzi, mindig van lehetősége átlapozni egyes részeket. De ha a szerkesztő eleve kihagy szakaszokat anélkül, hogy ezt legalább az előszóban elárulná, akkor az esélyét sem adja meg annak, hogy a Hágádát olvasó ugyanazt mondja, amit ősei is, ezen az éjszakán.
Lényeges részek maradtak ki
A probléma azonban ennél is nagyobb. A Sulchán áruchban (RSZ 473:43.) ugyanis pontosan le van írva, mi az a minimum rész, amit az embernek el kell mondania a széderestén, hogy teljesítse a „meséld el fiadnak” (2Mózes 13:8.) parancsolatát. Álljon itt a teljes szövege ennek a bekezdésnek (zárójelben az oldalszámokat jelöltem a népszerű lubavicsi Peszáchi Hágádá alapján): „Bölcseink előírták, hogy az alábbi szövegrészeket mindenképp el kell mondani a szédersten: [1] Ávádim hájinu… teljes bekezdése (17–18. oldal), [2] utána a Mitchilá… bekezdésétől az Árámi ovéd… bibliai idézétek értelmezése utánig (21–26. oldal). [3] Aztán a Peszách söháju…, [4] Mácá zu…, [5] Máror ze…, [6] Böchol dor… (31. oldal), [7] Löfichách… a Gáál Jiszráél áldás végéig (31. oldal végétől a 32. oldal végéig). A Hágádá többi szövegének az elolvasása már [csak] szokás, bár egy olyan szokás, amit a zsidók ősidők óta betartanak”.
Tehát ez a Hágádá nem csak, hogy nem hagyományos, de aki ezt használja, az nem is teljesíti vele a micvát, hisz hiányzik belőle a fent jelölt 2. szövegrész egésze és a 7. szövegrész is, majdnem teljes egészében. Előttem van több korábbi neológ Hágádá, köztük az 1938-ban kiadott Widder Salamon-féle és az 1943-ban megjelent Róth Emil által jegyzett – ezek valóban hagyományos Hágádák, a teljes szöveg megtalálható bennük a szép magyar fordítás és magyarázatok mellett. Ebből látjuk, hogy a magyar neológia is hagyományosan az ilyen Hágádákat használta mindig.
Kíváncsi vagyok, vajon ez a reform a magyar neológia hivatalos iránya?
Adjunk esélyt az autentikus hagyományoknak!
Hál’ Istennek, hogy egyre több zsidó vesz részt peszáchi szédereken, otthon és közösségben is. Sokaknak ez az egyetlen kapcsolatuk a zsidósággal. Érdemes lenne figyelni, hogy ha már igen dicséretes módon valaki szép, új kiadványokkal szeretné ezt segíteni, akkor olyat adjon a kezükbe, amivel ezt az egyetlen kapcsolatot valóban a felmenőik hagyományának megfelelően tudják fenntartani. Igyekezzünk tényleg mind a négy gyerekhez szólni, ízelítőt adva az autentikus zsidóságból, hogy az idei tám (együgyű) jövőre cháchám (bölcs) lehessen!
Oberlander Báruch
