Az alábbiakban ismét néhány kis kérdést tárgyalunk, amik a virtuális Kérdezd a rabbit program keretében érkeztek Oberlander Báruch rabbihoz – ezúttal a Chánuka témakörében.


 

  1. Lehet olyan chánukiját használni, amiről letört a samesz tartója?

illetve

Szabályos úgy gyújtani, hogy külön gyertyatartóban van a samesz teljesen függetlenül a chánukijától?

Válasz: A samesznek, a szolgagyertyának két feladata van. Az egyik praktikus: azzal gyújtjuk meg a többi gyertyát. A másik feladata háláchikus. Mivel a chánukai gyertya nem olyan, mint a szombati, csak a micvára gyújtjuk meg és semmiképp nem szabad más célra használni, ezért teszünk hozzá még egy gyertyát, hogy ha valaki véletlenül használná a fényét vagy melegét, akkor legyen ott olyan gyertya is, ami alkalmas erre (Sulchán áruch OC 673:1.).

Ebből kifolyólag egy előírás van a sameszre, mégpedig az, hogy úgy kell elhelyezni, hogy láthatóan elkülönüljön a többitől. Legjobb, ha magasabban van, de mindegy, hogy előtte vagy mögötte, a lényeg, hogy egyértelmű legyen: nem a chánukai gyertyák közé számoljuk (Nité Gávriél – Chánuká 20:1–4.). Ezért nem kell, hogy a menórához legyen rögzítve.

 

  1. Lehet-e az egész családnak ugyanazt a sameszt használnia, vagy minden chánukijához legyen külön?

Válasz: Az van írva, hogy ha lehetséges, akkor minden chánukijához legyen egy samesz gyertya (Mágén Ávrahám a hoz 5.). Ha valamiért erre nincs mód, akkor lehet egyet használni minden menórához, ami egymás mellett áll (lásd Pri mögádim uo., Misná brurá 18.).

 

  1. Az előírás szerint a menórát addig lehet meggyújtani, amig emberek járnak az utcán. Ez normál esetben éjfél körül még bőven belefér, most azonban 8 órakor már üresek az utcák a kijárási korlátozás miatt. Ilyenkor mit kell tenni, ha valaki valami miatt későn ér haza?

Válasz: A Talmud (Sábát 21b.) azt mondja, hogy addig lehet chánukai gyertyát meggyújtani, míg emberek járnak az utcán. Csakhogy abban az időben még mindenki a háza utcai bejáratánál gyújtotta a gyertyát és így hirdette a csodát azoknak a járókelőknek. Ezért, amikor már nem járt senki az utcán, nem lehetett áldással teljesíteni a micvát.

Azonban később megváltozott a helyzet mivel nem volt biztonságos a zsidóknak az utcán gyújtani a gyertyát (lásd uo. 671:5., a Talmud uo. alapján). Ezért már a lakáson belül kezdtek gyújtani, innentől kezdve hirdetjük a micvát a családtagoknak, a házunk lakóinak. Ezért az van írva, hogy most már nem azt kell figyelembe venni, hogy meddig járnak az emberek az utcán  (RöMÁ uo. 672:2.), hanem azt, meddig vannak ébren a családtagok (Mágén Ávrahám uo. 5., lásd még Nité Gávriél uo. 3:14–15.), de csak éjfélig (Nité Gávriél uo. 16.).

Vannak, akik a mai napig az ablakba teszik a menórát, hogy részben az utcán járóknak is hirdessék a csodát (lásd A rabbi válaszol 1. kötet 41. fejezet). Idén ezt 20 órakor már biztosan nem lehet megtenni, ám a családtagoknak igen, így, ha ők még ébren vannak, továbbra is meg lehet gyújtani a gyertyát.

Ennek ellenére az van írva, hogy mégis jobb, ha az ember az est beálltakor gyújt gyertyát és nem halasztja későbbre (RöMÁ uo. 672:2.).

Chánuká száméách!

Oberlander Báruch

Kattints ide és kérdezz a rabbitól!

  • Ez a mező az érvényesítéshez van és üresen kell hagyni.

Megszakítás