Kedves Chává!
A Talmud (Sábát 50b., Sulchán áruch RSZ 4:21.) azt tanítja, hogy kötelező az embernek, legalább az arcát és a lábát minden nap megmosnia az isteni tisztelet jeleként, hiszen, ahogy a Biblia írja (1Mózes 9:6.), az ember Isten képmására teremtetett, és tisztelnie kell ezt a testet azzal is, hogy tisztán tartja. Emellett a kézmosás különböző fajtáinak különleges jelentősége van a zsidó mindennapokban.
Kenyérevés előtt
Először is ismert a kenyérevés előtti kézmosás. Ehhez egy edényből kétszer (Misná brurá 162:1.) – haszid szokás szerint háromszor (Széfer háminhágim Chábád 21. oldal) – leöntjük először a jobb, majd a bal kezünket és elmondjuk a nötilát jádájim áldást (Sámuel imája – Zsidó imakönyv 110. oldal). Ehhez a kézmosáshoz mindenképp edényből kell öntenünk a vizet a kezünkre (SÁ Orách chájim 159:1.). A háláchá erre a koách gávrá (az ember ereje) kifejezést használja, vagyis, hogy emberi erő által öntsük a vizet, ne – mint a csapból – magától folyjon (SÁ uo. 7., 11.).
Négel vásszer felkeléskor
Kevésbé ismert a jiddisül négel vásszernek nevezett reggeli kézmosás, melynek során rögtön ébredés után, még az ágynál háromszor leöblítjük a kezünket (SÁ uo. 4:3.). A napunk tulajdonképpen egy folyamatos istenszolgálat így – ahogy a a kohénok a Szentélyben leöntötték a kezüket (2Mózes 30:19-20.) – úgy mi is ezzel a háromszori leöntéssel kezdjük meg a napot (SÁ RSZ 4:1., 4.). Másrészt az alvást talmudi bölcseink (Bráchot 57b.) „1/60-ad halálnak” nevezik, ezért, amikor az ember felkel, akkor le kell mosnia magáról a halálnak ezt a rossz szellemét. Nem szabad 4 ámá (1.96 m) távolságnál többet megtenni ez előtt a kézmosás előtt (SÁ RSZ bátrá 1:7.). Felváltva öntjük egyszer-egyszer a vizet a kezünkre, először a jobbra, majd a balra, majd ismét a jobbra stb., (SÁ RSZ 4:4.), ugyanis a halál rossz szelleme csak a két kéz felváltott lemosásával távozik. Tehát lemossuk először egymás után mindkét kezünket, majd még kétszer megismételjük a folyamatot. Ezt a kézmosást mindenképpen edényből öntve kell végezni, ahogy a Szentélyben a kohénok a rézmedencéből öblítették le kezüket (SÁ RSZ 4:1.).
További kézmosások
Létezik továbbá kézmosás az illemhely használata, a körömvágás és a cipő felvétel-levétel után is (SÁ uo. 4:17.). Ilyenkor egyszer-egyszer öntjük csak le a kezünket (SÁ RSZ 18.). Ezeknél nem
feltétlenül szükséges, hogy edény-
ből öntsük a kezünkre a vizet, a csapból is megfelel (SÁ 4:7.).
Mikor kell duplán
kezet mosni?
Maga a Sulchán áruch (uo. 165:1.) azt a kérdést teszi fel, mi a teendő, ha valaki az illemhely használata után szeretne kenyeret enni. A válasz szerint nem lehet mindkettőre egy kézmosást alkalmazni, hiszen a szükség végzésére és a kenyérevésre két külön áldás van, amiket el kell mondani
(áser jácár – Zsidó imakönyv 8. oldal; ál nötilát jádájim – uo. 110. oldal). Ha egymás után mondanánk el őket, az valamelyiknek ún. hefszék, megszakítás lenne, ami nem helyes. A Sulchán áruch szerint először egy egyszerű kézmosást kell megejteni (vagyis egyszer öblíteni, csapból) a mosdóhasználatra vonatkozó áldással. Ezután meg kell szárítani a kezünket, majd egy edényből leönteni háromszor és a nötilát jádájim áldást mondani a kenyérevéshez.
Csakhogy a cipőhúzás utáni kézmosásra nincs áldás, így ebben az esetben elegendő egy háromszori kézleöntés és a kenyérre vonatkozó áldás elmondása.
Üdvözlettel:
Oberlander Báruch
