Folytatjuk múlt héten megkezdett témánkat, és egy újabb repüléssel kapcsolatos háláchát vizsgálunk meg.
Ima
Egy hosszabb repülőúton, különösen a tengerentúli járatokon mindig felmerül a kérdés, hol és hogyan imádkozzon az ember. Ideális esetben van erre időnk otthon, indulás előtt, vagy a reptéren, becsekkolás után egy csöndes sarokban. Így ugyanis nincsen senkinek az útjában és áhítattal tud koncentrálni az imára. Sőt, egy-egy nagy nemzetközi repülőtéren könnyen lehet, hogy még egy minjen is adódik és a közösségi imát is el lehet mondani.
Ez azonban nem mindig kivitelezhető. Sok esetben a reggeli imát én is szívesebben mondom el a repülőn, mint sietve otthon, mert olyankor több időm van nyugodtan imádkozni (de lásd Sévet hálévi uo. 11. kötet 25. fejezet). Egyszer például becsekkolás után úgy számoltam, hogy van még időm imádkozni, föltekertem a tfilint, mikor hallom, hogy bemondják, hogy azonnal indul a gép az úti célomhoz. Épp az ámidánál tartottam, gyorsan ledaráltam és lóhalálában mentem a kapuhoz, ahol kiderült, hogy bár az úti cél azonos volt, mégsem az én járatomra hívták az utasokat, kár volt sietnem.
Ha mégis úgy adódik, hogy a repülőn imádkozunk, néhány dologra figyelnünk kell. Így például arra, hogy a szeptember 11-i terrortámadások óta érzékenyebbek lettek a hatóságok a repülőn a biztonságra, ezért sok rabbi előírta, hogy gépeken kerülni kell azt, hogy minjent képezve összegyűljenek egy helyre az imádkozók a repülőn, mert az idegességet okozhat a személyzet vagy az utasok körében (lásd Sévet hálévi uo.; Hálichot Slomo, Tfilá 8. fejezet 12. lábjegyzet).
Emellett figyelni kell a cniut betartására is: nem szabad úgy imádkozni, hogy egy nem szemérmesen öltözött nő legyen a látóterünkben (SÁ RSZ 75:1.; Sévet hálévi uo. és 24:1.).
Ámidá
Ahogy az ülőhelyválasztásnál már írtuk, az ima szempontjából ideális a folyosó melletti hely lefoglalása, tekintettel az állva mondandó imákra. Azonban sokszor nem szabad felállni, pl. turbulencia miatt. Az ima legtöbb álló részét el lehet mondani szükség esetén ülve is, egyedül az ámidá az, aminél mindig nagyon kell igyekezni, hogy állva mondhassuk (Igrot Mose uo. OC 4. kötet 20. fejezet végén, de lásd Sévet hálévi uo.). Ha erre mégsincs lehetőség, akkor a lábakat összezárva kell tartani ima közben, mintha állva mondaná az ember (Misná brurá 95:2.). Az ima elején és végén, három lépést hátra kell lépni állva, akkor is, ha az ima többi részét ülve mondja az ember (SÁ RSZ 94:6.), illetve igyekezni kell, hogy legalább azoknál a részeknél fel tudjon állni, amelyeknél meg kell hajolni (uo.).
Másik kérdés, hogy az ámidát Izrael és a jeruzsálemi Szentély felé fordulva kell mondani, ám egy repülőn nem mindig tudjuk, ez merre van pontosan. Ha az ember az úti cél alapján ki tudja számítani, körülbelül merre kell fordulni, akkor mondja arra az imát, ha erre nincs lehetőség, akkor mondhatja bármelyik irányba, csak – ahogy a háláchá mondja – „a szívét irányítsa a Mennyei Atyához” (uo. 4.).
Imaidő
A következő kérdés az ima ideje: egy 6-8 órás repülőúton az ember több időzónát is átlép, így nagyon kell figyelni az imaidőkre. Legutóbbi utunkon oda és visszafelé is problémám akadt ezzel. Az odaúton varsói átszállással mentünk az USA-ba, délben indultunk, így a délutáni imát még nem tudtam a lengyel repülőtéren elmondani. A gépen a helyemen ülve olvastam és tanultam, így nem vettem észre az idő múlását. Egy pár óra múlva, amikor felnéztem, és láttam, hogy sötétedik, gyors számítást végeztem, és úgy tűnt, hogy még épp elmondhatom nagy sietve a délutáni imát. Elmondtam, tovább olvastam, ám egyszer csak azt vettem észre, hogy – mivel nyugatra repültünk – újra világos volt és így bőven lett volna időm később is elmondani a minchá imát. Sajnáltam, hogy kapkodtam, ahelyett, hogy kényelmesen mondtam volna el kicsit később.
Visszafelé a probléma másik oldalával találkoztam és ismét elszámoltam magamat. Ezen az úton London fölött jártunk, amikor úgy gondoltam, még van időm elmondani a reggeli imát és a smát, hiszen helyi idő szerint még csak fél 9 volt. Csakhogy a repülő gyorsabban repült, mint ahogy én imádkoztam, így mire a smához értem volna, időzónát léptünk és kifutottam az időből. Így megtanultam, hogy jobban oda kell figyelni az imaidőkre és a térképre, hogy aktuálisan hol van az ember, merre tart és ez hogyan befolyásolja az időt számára.
Oberlander Báruch
Megjelent: Gut Sábesz 25. évfolyam 19. szám – 2023. február 2.
