Az előző héten tárgyaltuk azt a háláchát, miszerint a betérő egyértelműen Ávrahám leszármazottjának számít. Ebből következik az a szabály (SÁ EH 129:20.), hogy a betérő neve, amit pl. a ketubájába vagy a getjébe írunk, az „ben Ávráhám ávinu”, vagy „bát Ávráhám ávinu” – vagyis Ábrahám ősapánk fia vagy lánya.
Ha csak „ben/bát Ávrahám” szerepel, akkor nem érvényes a ketubá, mert úgy néz ki, mintha Ábrahám nevű ember gyermeke lenne (Bét Smuél uo. 39.).
A Tóraolvasásnál azonban, ami kevésbé „formális” dolog, lehet csak „ben Ávrahám”-ot mondani (SÁ OC 139:3. RöMÁ). Ha valakinek nem ismert, hogy ki az apja, vagy ha nem-zsidó az apja, akkor is „ben Ávrahám” néven hívjuk fel a Tórához (SÁ uo., Turé záháv 1.). Vannak, akik ilyenkor az anyai nagyapa nevét használják (lásd SÁ és Turé záháv uo., ahol vita van erről). Azonban ketubában, ami egy hivatalos okmány, semmiképén nem lehet ilyen szimbolikus nevet írni, ami nem az apjának a valódi neve (lásd SÁ EH uo. 9. végén, Bét Joszéf responsum Gitin vögérusin 2. fejezet). Azonban „ben/bát Ávráhám ávinu” se lehet, mert akkor úgy tűnik, hogy betérő (Bét Joszéf uo.). Egy vélemény szerint ilyenkor kivételesen csak a saját nevét írjuk a ketubára apai név nélkül, más vélemény szerint ebben az esetben az anya nevét használjuk. (Ocár háposzkim 18. kötet 45. oldal 129. paragrafus).
Ha azonban egy betérő később eltávolodik a micvák gyakorlásától, úgy a getjében (válási okirat) nem a „ben/bát Ávrahám” formulát fogjuk használni, hiszen nem követi „apja” útját. Ilyenkor a „hágér’” vagyis „a betérő” kiegészítés kerül a neve mellé, apai név nélkül (Misnát hágér 14:14.).
Ide kapcsolódik még az a szokás, hogy a betegért való imában a beteg anyjának a nevét említjük (lásd Zsoltárok 116:16., Jábiá omer responsum OC 2. kötet 11. fejezet). Logikusan a betérő esetén azt kéne mondanunk: XY „ben/bát Szárá iméjnu”, vagyis XY Sára ősanyánk fia vagy lánya. Két vélemény van erről (lásd Micvát bikur cholim 69–70. oldal, Misné háláchot responsum 18. kötet 86. fejezet): az egyik szerint attól, mert Ábrahám mindenkinek az atyja, még nem lesz Sára mindenkinek az anyja. A második vélemény azonban ezzel ellentétes, így a beteg betérőkért Sára ősanyánk nevével imádkozunk.
Üdvözlettel:
Oberlander Báruch
