A rabbi válaszol

A kérdés, amivel a napokban hozzám fordultak, egyszerre aktuális a gázai háború miatt és az elmúlt két hét holokauszt emléknapjai miatt. A kérdés arról szól, hogy egy izraeli katona, aki Gázában szolgál, mondja-e el az életveszélyből menekültek gomél áldását (birkát hágomél vagy gajmél bencsolás), ha valamennyi időre hazamehet. Cikkünk második részében az áldás háborús körülmények között jelentkező szabályait tekintjük át.

Bombázás

Ha egy olyan városban van, amit bombáznak, mindenkinek, aki olyan hely közelében volt, ahova eshetett volna a bomba, úgy kell tekinteni, mintha életveszélyből menekült volna meg és gajmélt kell mondania. Háború esetén, ha lehet számítani arra, hogy lesz még további bombázás, akkor elképzelhető, hogy az első bombázás után még nem mondanak gajmélt, hanem csak akkor, amikor már véget ér a háború és már nem számítanak további légitámadásokra. Amíg a háború nem zárul le, addig úgy tekintjük, hogy folyamatban van a légitámadás, akkor is, ha aznap még nem estek le a bombák (Divré Jisráél responsum 1. kötet 45. fejezet; de lásd Vájágéd Mose responsum OC 1. kötet 47:3. Mindkét írás a „Pozsony melletti” Vágsellyében megjelenő Háneser című rabbinikus folyóiratban jelent meg 1943-ban, 11. évfolyam 75–77., 101–104. oldalon).

Hazatérés a munkaszolgálatból

Welcz Jiszráel (1887–1973) pesti rabbi 1943-ban a következő kérdést tárgyalta (uo.): „azoknak a zsidók testvéreinknek, akik a hadseregben munkaszolgálatot teljesítenek, és hazajönnek engedéllyel egy pár napra”, kell-e gajmélt bencsolniuk, mert otthon vannak most, vagy azt mondjuk, hogy nem lett vége, mert csak pár napra mehettek haza. Véleménye szerint „kétségkívül úgy kell tekinteni, hogy az első szolgálatnak vége lett, és mikor visszamegy, kezdődik egy újabb szolgálat, így amikor hazamehet, mondjon a gomél áldást”. Ezután azonban Winkler Mordecháj Léjb (1845–1932) mádi rabbi responsumát idézi (Lvusé Mordecháj, OC tinjáná, Budapest 1922, 162:2.), aki még korábban, az I. világháború alatt válaszolt Pollák Menáchem Mendel (1891–1952) szerencsi rabbinak egy hasonló kérdésre a hazatérő szabadságos katonák ügyében. A szerencsi rabbinak az volt a véleménye, hogy kell gajmélt mondaniuk, azonban a mádi rabbi, noha először egyetértett vele, hogy akkor is kell áldást mondani a megmenekülésre, ha aztán vissza kell térnie a frontra, de végül elbizonytalanodott, és arra a végső konklúzióra jutott, hogy talán jobb az áldást az Örökkévaló nevének említése nélkül mondani. Nem teljesen világos azonban, hogy szerinte mikor kell és mikor nem kell gajmélt bencsolni.

Hazatérés Gázából

Szerintem két szempontot kell figyelembe venni: az egyik az, hogy mennyi időre megy haza a katona, a másik az, hogy amikor hazamegy, akkor lejárt-e a szolgálata, vagy csak szünetet tart benne.

1. Ha legalább három napra hazamegy, akkor véleményem szerint el kell mondani a gajmel bencsolást, ugyanúgy, ahogy az utazásnál, ha három vagy több napot tartózkodik a célállomáson, új utazásnak számít, amikor továbbhaladnak.
2. Valójában szerintem, ha akár csak egy napra megy is haza, el kell mondani a gajmélt, mert az, hogy a három nap számít megszakításnak, az csak idegen helyre érvényes, ahova amúgy nem tartozik. De ha hazamegy, akkor otthon van, ahova tartozik, és amikor ismét elhagyja az otthonát, az új útnak fog minősülni (lásd Böcél háchochmá responsum 1. kötet 21. fejezet; Sévet hálévi responsum 9. kötet 45. fejezet; szerintem ez Welcz rabbi véleménye).
3. Ha azonban nem fogadjuk el, hogy a szolgálat hasonlítható egy utazáshoz, ahogy egy barátom érvelt, az biztos, hogy ha adott időre vonult be és ez az idő letelt, akkor amikor hazamegy, mond birkát hágomélt még akkor is, ha már tudja, mikor kell újra bevonulnia. Ez a kettő biztos, hogy két külön szolgálatnak számít, és így a lejártuk után külön-külön kell hálát adni a megmenekülésért.
4. Ugyanígy szerintem külön vészhelyzetnek számíthat, ha Gázából kijön, hazamegy pár napra és utána továbbmegy a libanoni határhoz. Ez két külön szolgálatnak számít és a kettő között kell gajmélt bencsolnia.

Adja az Örökkévaló, hogy elérjük a messiási időket, amikor „nem emel nemzet nemzet ellen kardot és nem tanulnak többé háborút!”, ahogy Jesájá próféta (2:4.) jövendöli. Ámén.

Oberlander Báruch