Kedves Zoltán!
A zsidó otthonok ajtófélfáira erősített kis tokban egy pergamentekercsen tórai részletek, a Smá Jiszráél kezdetű ima szavai állnak, melyek Isten egységét, illetve a Felé való elköteleződésünket hirdetik. Szokás az ajtón való áthaladáskor megérinteni a mezuzát, és vannak, akik utána meg is csókolják az ujjaikat. A szokást elsőként a Talmud említi: amikor a Rómából érte küldött katonák kiviszik a rómaiból zsidóvá lett Onkeloszt a házából, ő megérinti a mezuzát, és a katonáknak kérdésére elmagyarázza, hogy míg a palotáikban trónoló világi uralkodókat a katonaság, addig a házaikban lakó zsidókat a Világ Királya őrzi kívülről – a katonák erre megtértek, és Onkelosz megmenekült. Ebből vonja le Mose Isserles rabbi a mezuza megérintésének micváját az ajtón való áthaladáskor.
Rámbám (Májmonidesz) Misné Torájában azt olvassuk, hogy a mezuza megérintése felhívja a figyelmünket Isten egységére, a világ végességére, és az Isten örökkévalóságára. Ehhez az Árizál (rabbi Jicchák Luria) azt tette hozzá, hogy érintés után meg is kell csókolnia az embernek az ujjait, mintha a mezuza szentsége az ujjaira tapadt volna rá. A lubavicsi Rebbe, rabbi Menáchem Mendel Schneerson kiemelte annak jelentőségét, hogy lefekvés előtt a kisgyerekek megcsókolják az ajtajukon levő mezuzát. Azzal érvelt, hogy a gyerekkorban elsajátított szokások az egész életünkre hatással vannak, és ezért fontos, hogy a gyermekek megtanulják: egy az Örökkévaló, Aki éjjel-nappal figyeli a tetteinket és lát minket.
Üdvözlettel: a Rabbi
