A Talmud a következőt beszéli el a péntek estéről (Sábát 119b.): „Két szolgálattevő angyal kíséri haza a zsidó embert péntek este a zsinagógából, egy jó és egy rossz. Amikor hazaérnek, és látják az égő gyertyákat, a terített asztalt és a bevetett ágyat, a jó angyal azt mondja: ‘Bár a jövő héten is így lenne!’ Erre a rossz angyal kénytelen ámént mondani. Ellenkező esetben a rossz angyal kívánja, hogy így legyen, és a jó kénytelen ámént mondani rá…”.
Ez az alapja a péntek esti Sálom áléchem dal szövegének, aminek négy versszaka van (Sámuel imája – Zsidó imakönyv 187. oldal). Az első egy köszöntés, „Békesség reátok, szolgálattevő angyalok…”, a második az angyalok fogadása: „Jöjjetek békén…”, a harmadikban az áldásukat kérjük és a negyedik a búcsúzás: „Távozzatok békén”. Ez az egyik legelterjedtebb és legismertebb liturgikus vers, melyre számos gyönyörű dallam született.
Ez az apró eltérésekkel minden imakönyvben megtalálható szöveg először egy kabalisztikus Tikuné Sábát című műben jelent meg 1613-ban (lásd Hánhágot kábálijot bösábát 59. oldal 66. lábj.), negyven évvel a híres cfati kabbalista, Jicchák Luria rabbi halála után (1572-ben).
Annak ellenére, hogy a szöveg lényegében a talmudi szöveget követi, több kifogás merült fel a nemzedékek során a különböző elemeivel szemben.
Nem vagyunk érdemesek az angyalok kíséretére
Szofér Schreiber Mózes (1762–1839) pozsonyi rabbi, a CháTáM Szofér például azért nem szokta énekelni (Likuté chávér ben Chájim 3. kötet, előszó, 1b. végén). Magyarázatul azt, a mostanra már nem gyakorolt talmudi szokást idézi, miszerint az embert mindig kíséri két angyal és mielőtt bemegy a mellékhelyiségbe, illik nekik szólni, hogy várják meg őt kint (Bráchot 60b. eléje). „Ez a szokás azért tűnt el, mert nem tartjuk magunkat eléggé istenfélőknek ahhoz, hogy az angyalok kísérjenek minket” (Sulchán áruch RSZ, kámá, 3:1.). A rabbi szerint, ha egész héten nem érezzük magunkat érdemesnek, hogy őrizzenek minket, akkor péntek este miért éreznénk?!
Magasabb szinten vagyunk, mint az angyalok
Sálom Dovber Schneerson rabbi (1860–1920) az ötödik lubavicsi rebbe ugyanezt a kérdést tette fel (Torát Sálom responsum 8. oldal), de válaszként azt mondta, hogy talán a szombat szentsége miatt más a helyzet, mint hétköznapokon és talán ilyenkor az ember érdemes az angyali kíséretre.
Menachem Mendel Schneerson rabbi (1789–1866), a harmadik rebbe nevében pont az ellenkezőjét kifogásolta (Tuvia Belkin írásai 57. történet; L.Y. Raskin: Szidur Rábénu Házákén 2. kötet 602. 262. lábj.). Mint írja, a zsidó lélek magasabb szinten van, mint az angyaloké még hétköznapokon is, hát még sábeszkor, amikor az egész világ magasabb szinten van. Ha ez így van, akkor, hogy lehet, hogy a lélek fordul az angyalhoz és örömmel fogadja?
Áldást csak az Örökkévaló adhat
A következő kifogás a harmadik versszakkal kapcsolatos, amiben azt kérjük, hogy „Áldjatok meg békességgel…”. Ugyanis áldást és segítséget csak az Örökkévalótól lehet kérni, nem pedig egy angyaltól (Jeruysalemi Talmud, Bráchot 9:1.). Ennek kapcsán írva van, hogy Élijahu rabbi, a vilnai gáon (1720–1797) éppen ezért ezt a versszakot kihagyta (Orchot Chájim 93. paragrafus).
Más vélemények azonban megcáfolják ezt (Szidur HáGRÁ – Isé Jiszráél), azzal, hogy Isten küldi az angyallal a szombati áldást és mi felszólítjuk, hogy adja azt át nekünk.
Oberlander Báruch
