Kedves Sámuel!
A Bibliában (1Mózes 37:29., Bírák 11:35., 1Sámuel 13:11.) többször szerepel olyan tragikus helyzet, amire reakcióul az emberek megtépik a ruhájukat. Így volt Elisá esetében, amikor Elijáhu próféta a szeme láttára ment fel az égbe, bevégezve életét: „Ekkor megragadta a ruháit és szétszakította két darabra” (2Királyok 2:12.). Innen vezeti le a Talmud (Moéd kátán 22b., 26a.), hogy a gyász jeleként betépjük a ruhánkat. Ezt a szabályt a legközelebbi rokonok (szülők, házastárs, testvér, gyerek) halála esetén követjük (Sulchán áruch JD 340:1.).
A ruhát a temetés után szakítják be, de előtte le lehet cserélni a drága ruhát egy egyszerűbbre (Kol bo ál ávélut 1. kötet 2:6.). Greenwald Jekutiél Jehudá (1890–1955) magyar rabbi és történész szerint nem lehet rácsatolni a ruhára egy szövetet és azt betépni (uo. 8.), hanem magát a felsőruházatot [tehát a kabátot, és az alsóneműt nem (SÁ uo. 10.)] kell betépni (Kol bo uo. 7.).
A megszaggatott ruhát a süve (a süve a héber sevá, hét szóból ered, ami a gyászhét hét napjára utal) napjain – és csak ez idő alatt – kötelező viselni (Nité Gávriél, Ávélut 1. kötet 55:1.), sábesz kivételével (SÁ uo. 400:1.). A szülők utáni gyászban minden ez idő alatt hordott ruhán újabb betépést kell ejteni (SÁ uo. 340:14.), mégpedig a szív felőli oldalon. Minden más rokon után a jobb oldalon ejtjük a betépést (A Sulchán áruch kivonata 195:4.). A süve a temetés után kezdődik, ez a nap számít a gyászhét első napjának (SÁ uo. 375:1.), utolsónak pedig a hetedik nap reggele (SÁ uo. 395:1., A SÁ kivonata 216:1.). Ilyenkor lehet lecserélni a megszaggatott ruhát (Nité Gávriél uo. 57:11.), és azonnal ki is lehet dobni.
Mivel régen az embereknek nem volt több váltás ruhája, és nagyobb érték is volt egy-egy öltözet, ezért a háláchá (SÁ uo. 340:15., A SÁ kivonata 195:7.) tárgyalja, hogy hogyan és mikor lehet a szakítást megvarrni. A szülők halála után megtépett ruhát harminc nap gyász után össze lehet tűzni, de soha nem szabad megvarrni, míg más rokon esetén a hét nap gyász után össze lehet tűzni, és harminc nap gyász után meg lehet varrni. A békéscsabai származású Zinner Gávriél rabbi kifejezetten azt írja (Nité Gávriél uo. 57. fejezet végén), hogy „ma ez a halacha nem releváns”, hiszen általánosan elterjedt, hogy az emberek nem javítják meg a betépést, mivel már nem sajnálják annyira a ruháikat, hanem kiselejtezik azokat, főleg, mert általában eleve egy kevésbé értékes darab volt. Sőt, a munkácsi rebbe, Spiró Chájim Elázár rabbi (1871–1937) kifejezetten ellenezte, hogy a süve után az emberek megtartsák megszaggatott ruháikat, mivel az az Örökkévaló szigorúságát, sőt akár büntetését szimbolizálja (Dárké Chájim vösálom 981.).
Az utóbbi években többször láttam magam is, hogy vannak Magyarországon, akik a temetés utáni 30. napig viselik a megszaggatott ruhát. Szerintem ez nem egy sajátos magyar szokás, hanem a fentiek félreértelmezéséből származik. Azt, hogy meg lehet javítani a 30. nap után, ha szükség van arra a ruhadarabra, úgy értelmezik, hogy kötelező addig viselni, holott erről nincs szó. Tudomásom szerint az egész világon általános elterjedt gyakorlat ma a megszaggatott ruha kiselejtezése rögtön a süve befejezetével. Bár sokat kutattam, de semmilyen alapját nem találtam annak, hogy ez egy magyar szokás lenne. Sem négy magyar nagyszülőmtől, sem három magyar mesteremtől nem láttam ilyen szokást sosem.
Adja az Örökkévaló, hogy mindannyiunknál csak jó hírek legyenek, és mihamarabb eljöjjön a Messiás, amikor a halottak is életre kelnek majd. Ámén.
Oberlander Báruch
