Kedves Tamás!
Nézzük meg először is, hogy mi az a kipa! Bár a férjezett nők hajának letakarásával (kiszuj ros) ellentétben a férfiak fejének befedése nem tórai eredetű parancsolat, a gyakorlat mégis olyannyira elterjedt az évszázadok során, hogy tulajdonképpen kötelezővé vált. A háláchá szerint a zsidó férfiaknak be kell fedniük a fejüket, ha imádkoznak, Tórát tanulnak, áldást mondanak, vagy belépnek egy zsinagógába. Ezt kiterjesztve pedig a legtöbben csak úszáshoz, fürdéshez, illetve alváshoz veszik le a fejükről a kipát, de olyanok is vannak, akik befedett fejjel alszanak. A szokás alapja a Tórában található: a Szentélyben szolgálatot teljesítő kohénok (papok) számára volt előírás a fejük befedése. A kerek fejfedőnek az arámiból származó jiddis nevében találjuk meg a szokás magyarázatát: jármülke – a király félelme, vagyis az Istenfélelem az oka, hogy kisgyerekkortól (legkésőbb három éves kortól) arra szoktatjuk fiainkat, hogy mindig be legyen takarva a fejük. Bölcseink szerint a kipa hordásának célja az, hogy istenfélelmet ültessen a szívünkbe, és folytonosan figyelmeztessen arra, hogy az Örökkévaló mindig fölöttünk van. A kipa sokféle lehet: színes, vagy egyszínű, bársony, horgolt, vagy selyem, hímzett, vagy egyszerű… a lényeg, hogy egyértelműen jelezze, viselője istenfélő zsidó ember.
Önvédelem vagy asszimiláció?
Két irányból közelíthetjük meg a „láthatatlan kipa” kérdését, és ez a két szempont egyben napjaink zsidó életének két legnagyobb problémáját is jelenti egyben. Az egyik az antiszemitizmus, ami kiváltó oka volt a hajból készült fejfedő megalkotásának, és ezáltal a „láthatatlan kipa” célja az lesz, hogy „megvédje” viselőjét az antiszemita támadásoktól, mivel az illetőt nem tudják egyértelműen zsidóként azonosítani. Érdemes azonban a másik aspektust is figyelembe venni: nemcsak az antiszemitáktól védhet meg, hanem ezzel egy időben az asszimilációt is elősegítheti a láthatatlan tárgy: a nem-zsidókhoz tesz hasonlatossá. Nem látszik, és a viselője nem is érzi, hogy ott van… Veszélyes út is lehet ez. Vannak, akik egy harmadik szempontot is figyelembe vesznek: a paróka viselése elsősorban a nők körben elterjedt szokás – felvetődik tehát a kérdés, hogy nem ütközik-e a férfi és női ruhák felcserélésének tilalmába ez a kis, parókaszerű kipa.
Nincs új a nap alatt
A kérdés egyébként egyáltalán nem új, hiszen a „láthatatlan kipa” tulajdonképpen nem más, mint egy kisméretű, kopasz folt elfedésére használt paróka. Elsőként a krakkói Smuel Orgaler rabbi (1645-1700) foglalkozott a kérdéssel a Sulchán Áruchhoz írt kommentárjában, és úgy rendelkezik, hogy bár fejfedőnek számít, de mivel nem látszik, ezért lehetőség szerint jobb elkerülni a használatát. Az évszázadok során voltak olyan rabbik, akik feltétel nélkül engedélyezték ezeknek a fejfedőknek a használatát, mások csak bizonyos esetekben. A poznani Akiva Eiger rabbi (1761-1837) például teljes mértékben elfogadja fejfedőnek, azzal a kitétellel, hogy imádkozáshoz, illetve Isten nevének említéséhez lehetőség szerint ne ezt a fejfedőt használják. A XIX-XX. század fordulóján élt Chofec Chájim által szerkesztett Misna Brurában is szerepel a kérdés, hogy egy ilyen paróka kipának számít-e. Végső következtetésként azt olvashatjuk ott, hogy egy veszélyes helyzetben elfogadható lehet a kisméretű paróka viselése kipa gyanánt. Ráv Jákov Kamenetzky, és más, korunkbeli döntéshozók a máárit ájinra (egy megengedett cselekedettől való tartózkodás annak érdekében, hogy nehogy rossz szemmel nézzenek az emberre, vagy azt gondolják, hogy nem megengedett dolgot csinál) többnyire nem kívánatosnak tartják az ilyenfajta kipa viselését. Ráv Ovádjá Joszef és Ráv Mose Feinstein azt is kiemelték, hogy a kipának elég nagy méretűnek kell lennie ahhoz, hogy minden oldalról látható legyen, illetve hogy a fej jelentős részét eltakarja.
Mit javasol a Rebbe?
Menáchem Mendel Schnerson rabbihoz, a lubavicsi Rebbéhez az ez ügyben az 1970-es években forduló párizsi diákok azonban azt a választ kapták a kérdésükre (tilos volt fejfedővel ülni az egyetemi előadásokon), hogy viseljenek parókát. Érdekes aspektust vet fel az izraeli Slomó Áviner rabbi, aki azt írja, hogy azt is figyelembe kell venni, hogy hol hordja az ember „láthatatlan kipát” – véleménye szerint, akik nem Franciaországban élnek, nem határozhatnak arról, hogy ott mi a helyes, illetve az elfogadható, csak a Franciaországban élő rabbik ítélhetik meg, hogy a körülményeket figyelembe véve engedélyezik-e ennek a fejfedőnek a viselését. Azt sem szabad elfelejteni, hogy alternatív megoldásként a helyi viselettől el nem ütő kalapot, baseball sapkát is szabad használni fejfedő gyanánt, és ez megoldhatja, illetve elkerülhetővé teheti a könnyen való azonosíthatóság problémáját.
A zsidó nép fennmaradásának egyik titka, hogy sosem adtuk fel az identitásunkat. A jól ismert magyarázat szerint a zsidók azért tudtak megmaradni Egyiptomban külön népként, és azért tudta az Örökkévaló kihozni őket onnan, mert megőrizték a nyelvüket, a neveiket és a ruházatukat, melyek megkülönböztették őket az egyiptomiaktól. Fontos tanulság ez napjainkig: ha meg akarjuk őrizni az identitásunkat, akkor nem bújhatunk el, hanem fel kell vállalnunk önmagunkat.
forrás: http://www.vosizneias.com/wp-content/uploads/2015/01/Mideast-Israel-Magic-_sham.jpg
Steiner Zsófia
