Tisztelt rabbi!
Mostanában egyre többször megyek zsinagógába és sok vallásos emberen látom, hogy a kulcsukat a derekukra kötve viselik. Miért jobb ez így? Van valami előírás ennek a kulcstartónak az összeállítására?
Üdvözlettel:
Simon
Kedves Simon!
A szombati cipelésről több cikkben is szót ejtettünk már. Ezek közül a szombati mankóhasználat kapcsán már megírtuk (Gut Sábesz 21. évfolyam 8. szám), hogy bölcseink szerint (Talmud, Sábát 73a. végén) a 39 szombati munkatilalom egyike, hogy sábeszkor nem szabad kivinni semmit magánterületről közterületre, nem szabad semmit behozni közterületről magánterületre és nem szabad semmit vinni a közterületen. Vivés alatt azt értjük, ha valamit kézben, háton vagy például a zsebében cipel az ember (uo. 96a–b.).
Bár sok mindenről lemondhatunk, a lakáskulcsot mégiscsak el kell vinnie az embernek magával, ha szombaton kilép az otthonából – hacsak nem mechanikus számzáras lakata van (hiszen az elektromosságot sem szabad használni).
A háláchá azonban azt megengedi, hogy az ember bármilyen ruhát vagy ékszert magára vegyen szombaton, ahogy erről A rabbi válaszol című könyvben (4. kötet 24. fejezet) a szombati maszkhasználat kapcsán már írtunk. Ez alapján övet is szabad hordani, ami kiegészíti az öltözéket. Itt nyílik egy lehetőség arra, hogy a kulcsot magunkkal vigyük, és mégis betartsuk a szombati előírásokat. A rabbinikus elme találmánya a szombati öv, amelybe valahogy bele van építve a kulcs, ami így az öltözék részévé válik. Fontos, hogy nem elég a kulcsot az övre a kulcsot rálógatni, mert az olyan, mintha zsebre raktuk volna.
A kulcsnak az öv részévé kell válnia, pl. úgy, hogy az övcsat nyelvét kicseréljük egy kulcsra. Ilyet használtam én is mint bár micvó fiú Brooklynban a magyar haszidok között felnőve.
Utóbb, amikor a lubavicsi környezetbe kerültem, megismerkedtem az ott elterjedt, kevésbé elegáns megoldással, ami nem más, mint egy gumiöv, amire rákötjük a kulcsokat. Természetesen nem elég egyszerűen rácsomózni a gumira: a kulcsnak funkciója kell hogy legyen az öv részeként azáltal, hogy összetartja a gumi két végét. Ennek a megoldásnak előnye, hogy több kulcsot is be lehet építeni az övbe, ha több darabra vágjuk a gumit, a darabokat pedig egy-egy kulcs tartja össze.
Mivel az öv önmagában nem ruha, hanem egy kiegészítője az öltözéknek, a Sulchán áruchban (OC 301:36.) van olyan vélemény (RöMÁ uo.), amely különbséget tesz közöttük. Eszerint ruhából bármennyit fölvehet az ember; például vagy 20 éve egy turista kölcsönkért tőlem egy kaftánt szombatra, mert a csomagjai nem érkeztek meg vele együtt. Szombat előtt már nem volt idő eljönnie hozzám, hogy elvigye, így két kaftánt vettem magamra zsinagógába menet, és ott adtam át neki az egyiket. Övből azonban egy ruhára csak egyet lehet fölvenni eszerint a vélemény szerint. Azért, hogy ne legyen szükség a könnyítő véleményre hagyatkozni, jó, ha olyan ruhára vesszük föl a kulcs-övet, amin nincs más, hagyományos öv. Például, ha valaki a kaftánjához gártlit, haszid övet visel, akkor a kulcsos övet vegye a kaftán alá, az ingére.
A derékra kötött kulcsos övek mutatják tehát, hogy van elfogadott halachikus megoldás arra, hogy magunkkal vigyük a kulcsunkat sábeszkor, anélkül, hogy megszegnénk a szombatot.
Gut sábesz, üdvözlettel:
Oberlander Báruch
Megjelent: Gut Sábesz 24. évfolyam 13. szám – 2021. december 2.
