Állati eredetű szervek
Ahogy korábban említett tanulmányomban írtam, az állati szerv átültetése nem tiltott, még akkor sem, ha a „donor” nem kóser állatfajhoz tartozik. Effajta eljárás már korábban is létezett, ilyen volt például a disznóból átültetett hasnyálmirigy vagy szívbillentyű. Mivel a disznóra vonatkozó tilalom az evésre vonatkozik1, s nem arra, hogy más módon felhasználjuk, akár szervátültetésre is. Különösen igaz ez, ha életmentésről van szó, hiszen, ahogy láttuk fentebb, az életmentés esetén még akár fogyasztani is szabad lenne a disznóhúst.
Ebben a témában a zsidó hozzáállás eltér attól, amit a disznót szintén nem fogyasztó iszlámnál látunk – náluk annyira tisztátalan állatnak számít ez az állat, hogy semmilyen felhasználása nem elfogadható számukra. A zsidóságnak azonban semmiféle fenntartása nincs pl. a disznóbőrből készült tárgyak, cipő, dzseki vagy akár kipa használatával szemben. Sőt, ha valaki úgy véli, az hasznos, akkor akár a magyar népi gyógymódot is alkalmazhatja, miszerint a köhögő beteg mellkasát éjszakára disznózsírral bekenve dunsztolják…
Disznó és ember közötti hasonlóság
Érdekes, hogy kifejezetten a disznó és az ember különböző testrészeinek hasonlóságára – ami lehetővé teszi a transzplantációt – már a talmudi bölcsek is rámutattak2.
A háláchá szerint, ha valami nagy baj fenyegeti a közösséget, akkor a város bét dinje kihirdet egy, a közösség tagjaira nézve kötelező böjtnapot3, hogy az ehhez kapcsolódó imákkal hárítsák el az égi ítéletet. Ennek kapcsán elmondja a Talmud, hogy egyszer, amikor Jehúda rabbinak megemlítették, hogy a disznók között járvány tört ki, akkor ő böjtnapot hirdetett. Talán azért hirdette ki – veti fel a Talmud –, mert azon a véleményen volt, hogy ha egy állatfaj körében járvány van, akkor az átterjedhet más fajokra is, és attól félt, hogy zsidók által is tartott állatai veszélyben vannak? „Nem”, válaszolja meg a Talmud, általában nem kell attól tartani, hogy egyik fajról a másikra terjedne a járvány, „de a disznó más megítélés alá esik, mivel a gyomruk hasonló az emberéhez”, ezért attól kell tartani, hogy a sertéseket sújtó betegség az emberek között is el fog terjedni.
Disznóbőr bútorok
Emlékszem, hogy a ’90-es évek végén járt a Vasváriba egy fiatal házaspár, akik egyre komolyabban belekapcsolódtak a zsidó életbe, mígnem teljesen vallásos, szombattartó zsidók nem lettek, akik természetesen betartották a kóserság szabályait is. Egyik nap a fiatalember büszkén mesélte nekem, hogy előző nap egy antikvitásokat áruló boltban jártak, ahol láttak egy disznóbőrrel bevont étkezőgarnitúrát. A feleségemnek nagyon tetszett, mesélte a férj, nagyon szerette volna megvenni, de mondtam neki, hogy erre nincs lehetőség azután, hogy mi kóserek lettünk. Mindezt láthatóan az elismerésemet várva mondta el, én pedig hezitáltam, hogy hogyan kellene erre helyesen reagálnom. Észrevette a bizonytalanságomat, így rákérdezett: rabbi úr, ezek szerint nem lenne probléma ezzel a bútorral? Erre már elismertem, hogy semmi probléma nincs vele, hiszen nem szoktuk a széket vagy az asztalt elfogyasztani… Az sem okoz gondot, ha az étel érintkezik az asztallal, hiszen a bőr feldolgozva érkezik, nem kell attól tartani, hogy keveredik az étellel. Erre a fiatalember csak annyit mondott: remélem, hogy a feleségem meg fog bocsátani…
Kívánok David Bennettnek teljes gyógyulást és hosszú életet, és bizonyosodjon be, hogy a technológia működőképes, ami megoldást jelenthet a világszerte tapasztalható szervhiányra, ami miatt csak az Egyesült Államokban naponta 17 ember hal meg a 110 ezer ember közül, aki szervátültetésre vár.
Oberlander Báruch
Megjelent: Gut Sábesz 24. évfolyam 21. szám – 2022. január 27.
