Kedves Anyuka!
Az egyik legfontosabb micva a sábesz, a péntek estétől szombat estig való pihenés betartása (Jeruzsálemi Talmud, Nödárim 3:9.). Ezzel mutatjuk, hogy elismerjük a világ urának és teremtőjének, Istennek a létezését (2Mózes 20:8–11.). Ahogy Isten megpihent a teremtéstől ezen a napon, úgy mi is pihenünk, és nem végzünk teremtő munkát. Bölcseink 39 féle munkáról állapították meg, hogy a teremtés kategóriájába esik (Talmud, Sábát 73a.).
Ezek között van a vivés is, mégpedig magánterületről közterületre, közterületről magánterületre, illetve közterületen egyik pontról a másikra való cipelés (uo. 96a–b.). A Talmud második leghosszabb traktátusa 157 lapon keresztül a sábeszi törtévnyekkel foglalkozik, és ezen belül a vivés tilalma a legelső téma, amit tárgyal. Ahogy tárgyakat, úgy gyereket se szabad cipelni (Sulchán áruch, OC 308:41.; SÁ RSZ 81.; Misná brurá 154.), és ebből a szempontból mindegy, hogy kézben vagy hordozókendőben visszük-e, mert ez is a vivés egyik módja (lásd Smirát sábát köhilchátá 1. kötet 18:50.).
Aki kisgyermekre vigyáz otthon, az fel van mentve az alól, hogy zsinagógába menjen szombaton, mivel sokkal fontosabb micvát végez. Sokszor mondják nekem anyukák, hogy így kimaradnak a közösségi étkezésekből a zsinagógákban. A közösségi étkezések célja, hogy azokat is bevonjuk, akiknek másként nincs lehetőségük kósert enni vagy nem ismerik a sábeszi hangulatot. Én azt szoktam javasolni az édesanyáknak, hogy használják ki ezt az időszakot, és teremtsék meg az otthoni sábeszek hagyományát. Gyerekkorom legkedvesebb emlékei közé tartoznak a péntek esti-szombati étkezések, amikor hosszú beszélgetéseket lehetett folytatni édesapámmal és a család többi tagjával az asztalnál, mert mindenki ráért, senki ne sietett sehova.
Üdvözlettel:
Oberlander Báruch
