Kedves Oberlander Báruch főrabbi úr!
Az volna a kérdésem, hogy kihez tartozik egy körzet Tórája, és el lehet-e azt ajándékozni, ha csak egy Tóra maradna a zsinagógában?
Kérdésem alapja, hogy az újraalapított körzetünkben csak egy Tóránk van. A körzetünk eredeti Tóráit egy másik zsinagóga kapta meg, amikor a miénket a ’60-as években bezárták és az épületét eladták. Ezek közül szerettünk volna visszakérni néhányat, de elutasítottak minket.
Tisztelettel: Gábor
Kedves Gábor!
A Tóra előírásai között az utolsó, 613. parancsolat az, hogy minden zsidó ember írjon egy új Tórát (5Mózes 31:19.; Maimonidész: A parancsolatok könyve, Tevőleges, 18. micva). A generációk során mindenki, aki tehetősebb volt, az írt vagy íratott egy Tórát.
Két vélemény van arról, hogy amikor valaki megírt Tóráját egy közösségnek ajándékozza, azzal teljesítette-e a kötelezettségét vagy sem (lásd Nité Gávriél – Széfer Torá 5:1.). Az egyik vélemény szerint a lényeg a Tóra írása, teljesen mindegy, hogy a kész tekercs kinek a tulajdonába kerül aztán. A másik vélemény szerint azonban az embernek kell hogy legyen a saját tulajdonában egy Tórája. Ez az elfogadott nézet, így amikor az ember bead egy Tórát egy közösségbe, akkor az nem jelenti azt, hogy átruházza rájuk a tulajdonjogát: az övé marad és a közösség használhatja. Még akkor is, ha kifejezetten ajándékba adta, akkor is társtulajdonos marad és a közösség nem tudja továbbadni a hozzájárulása nélkül (uo. 5.).
A Sulchán áruch azt írja (OC 153:20.; Turé záháv 15.; NG uo. 2.), hogy ha valaki egy Tórát ad a közösségnek anélkül, hogy bármit mondott volna róla, akkor magától értetődően úgy tette, ahogy legjobb háláchikusan, vagyis a sajátja marad és a közösség használhatja. Természetesen, mivel ez a sajátja, elviheti magával, halála után a gyerekei öröklik, ők is elvihetik máshova (uo. 6., 11.).
Az ’50-60-as évek szomorú valóságában sok körzet bezárt, nagyon sokszor külső, állami nyomásra, a Tórák pedig átkerültek máshova. Ha újra létrejön az eredeti közösség, akkor úgy volna logikus, hogy a körzet, amelyik „megörökölte” a Tórákat, segítsen az újra megalakulónak, és legalább egyet-kettőt adjon vissza. Hiszen az ajándékozó, aki továbbra is a tulajdonos, eleve annak az eredeti közösségnek szánta.
Úgy is lehet érvelni, hogy ez a helyzet szokatlan, és ezek a Tórák véglegesen átmentek a közösség tulajdonába, mivel az eredeti ajándékozó örökösei nem jelentkeztek értük, például azért, mert eltávolodtak a zsidóságtól, vagy nincsenek is örökösök, mert nem élte túl senki a vészkorszakot. Ez esetben a Tóra a közösségé. Azonban, ha a közösség ugyanabban a körzetben, ugyanabban az épületben újra alakul, miután az államhatalom 50 évvel ezelőtt feloszlatásra kényszerítette őket, akkor ez ugyanannak a közösségnek tekintendő és jár nekik vissza, ami eredetileg az övék volt, függetlenül attól, hogy milyen minhág szerint imádkoznak.
Így háláchikusan helyesebb lenne, ha legalább megosztoznának a Tórákon és annyit átadnának, hogy két Tórája legyen az újra megalakuló körzetnek is, akiknek eredetileg ezeket a Tórákat szánták, hiszen gyakran van szükség egynél több tekercsre. Még ha nem lenne mellette háláchikus érv, akkor is szép gesztus kölcsönadni egyet a Tóráik közül, amit nem használnak, hogy segítsenek egy másik közösségnek. Már csak azért is jó lenne, mert így ezek a Tórák is rendszeres használatba kerülhetnének és nem csak állnának annak a zsinagógának a tóraszekrényében, amelyik szerencsés volt és túlélte az „átkos” időket.
Kívánom, hogy minél több közösség éledjen újra és vegye használatba az évtizedek óta használaton kívüli Tóráit.
Oberlander Báruch
Megjelent: Gut Sábesz 26. évfolyam 24. szám – 2024. február 22.
