Kedves Oberlander Báruch főrabbi úr!
Az volna a kérdésem, hogy kihez tartozik egy körzet Tórája, és el lehet-e azt ajándékozni, ha csak egy Tóra maradna a zsinagógában?
Kérdésem alapja, hogy az újraalapított körzetünkben csak egy Tóránk van. A körzetünk eredeti Tóráit egy másik zsinagóga kapta meg, amikor a miénket a ’60-as években bezárták és az épületét eladták. Ezek közül szerettünk volna visszakérni néhányat, de elutasítottak minket.
Tisztelettel: Gábor
Kedves Gábor!
A Tóra előírásai között az utolsó, 613. parancsolat az, hogy minden zsidó ember írjon egy új Tórát (5Mózes 31:19.; Maimonidész: A parancsolatok könyve, Tevőleges, 18. micva). A generációk során mindenki, aki tehetősebb volt, az írt vagy íratott egy Tórát.
Két vélemény van arról, hogy amikor valaki megírt Tóráját egy közösségnek ajándékozza, azzal teljesítette-e a kötelezettségét vagy sem (lásd Nité Gávriél – Széfer Torá 5:1.). Az egyik vélemény szerint a lényeg a Tóra írása, teljesen mindegy, hogy a kész tekercs kinek a tulajdonába kerül aztán. A másik vélemény szerint azonban az embernek kell hogy legyen a saját tulajdonában egy Tórája. Ez az elfogadott nézet, így amikor az ember bead egy Tórát egy közösségbe, akkor az nem jelenti azt, hogy átruházza rájuk a tulajdonjogát: az övé marad és a közösség használhatja. Még akkor is, ha kifejezetten ajándékba adta, akkor is társtulajdonos marad és a közösség nem tudja továbbadni a hozzájárulása nélkül (uo. 5.).
A Sulchán áruch azt írja (OC 153:20.; Turé záháv 15.; NG uo. 2.), hogy ha valaki egy Tórát ad a közösségnek anélkül, hogy bármit mondott volna róla, akkor magától értetődően úgy tette, ahogy legjobb háláchikusan, vagyis a sajátja marad és a közösség használhatja. Természetesen, mivel ez a sajátja, elviheti magával, halála után a gyerekei öröklik, ők is elvihetik máshova (uo. 6., 11.).
Az ’50-60-as évek szomorú valóságában sok körzet bezárt, nagyon sokszor külső, állami nyomásra, a Tórák pedig átkerültek máshova. Ha újra létrejön az eredeti közösség, akkor úgy volna logikus, hogy a körzet, amelyik „megörökölte” a Tórákat, segítsen az újra megalakulónak, és legalább egyet-kettőt adjon vissza. Hiszen az ajándékozó, aki továbbra is a tulajdonos, eleve annak az eredeti közösségnek szánta.
Úgy is lehet érvelni, hogy ez a helyzet szokatlan, és ezek a Tórák véglegesen átmentek a közösség tulajdonába, mivel az eredeti ajándékozó örökösei nem jelentkeztek értük, például azért, mert eltávolodtak a zsidóságtól, vagy nincsenek is örökösök, mert nem élte túl senki a vészkorszakot. Ez esetben a Tóra a közösségé. Azonban, ha a közösség ugyanabban a körzetben, ugyanabban az épületben újra alakul, miután az államhatalom 50 évvel ezelőtt feloszlatásra kényszerítette őket, akkor ez ugyanannak a közösségnek tekintendő és jár nekik vissza, ami eredetileg az övék volt, függetlenül attól, hogy milyen minhág szerint imádkoznak.
Így háláchikusan helyesebb lenne, ha legalább megosztoznának a Tórákon és annyit átadnának, hogy két Tórája legyen az újra megalakuló körzetnek is, akiknek eredetileg ezeket a Tórákat szánták, hiszen gyakran van szükség egynél több tekercsre. Még ha nem lenne mellette háláchikus érv, akkor is szép gesztus kölcsönadni egyet a Tóráik közül, amit nem használnak, hogy segítsenek egy másik közösségnek. Már csak azért is jó lenne, mert így ezek a Tórák is rendszeres használatba kerülhetnének és nem csak állnának annak a zsinagógának a tóraszekrényében, amelyik szerencsés volt és túlélte az „átkos” időket.
Kívánom, hogy minél több közösség éledjen újra és vegye használatba az évtizedek óta használaton kívüli Tóráit.
Oberlander Báruch
További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.
Megjelent: Gut Sábesz 26. évfolyam 24. szám – 2024. február 22.
