Erre elmondta a következő történetet, ami vele és családjával esett meg, amikor fogalmuk sem volt, hol tarta-nak, honnan kéne folytatni a dolgokat.
1944. áprilisában, Újpesten, Peszách ünnepén egy légiriadó szakította félbe az ünnepi Szédert, és az embereknek sietve-félve le kellett futniuk az óvóhelyre. Órákkal később, amikor feljöhettek, fogalmuk sem volt, hol tartottak a Hágádában, elmondták-e már a kidust, vagy sem. Felmerült a kérdés, honnan kell folytatniuk a Hágádá felolvasást.
A választ az a háláchá adja meg, ami a péntek esti kidushoz kapcsolódik.
A Tórában ez áll: „Emlékezz a szombat napjára, hogy megszenteld azt!” (2Mózes 20:8.)
Maimonidész (A szombat szabályai 29:1.) ennek kapcsán azt írja, hogy az „emlékezz a szombat napjára” azt jelenti, hogy a szombat bejövetelekor és kimenetelekor is dicsérő szöveget kell mondani: bejövetelkor kidust, kimenetelkor hávdálát.
Erre azonban azt írja a Mágén Ávrahám a Sulchán Áruch egyik kommentárja (271:1.), hogy magának akidus a tórai előírásának az ima szövegével eleget teszünk, a bor és az étkezés csak rabbinikus kiegészítés.
Ennek kapcsán azt írja a Misna Brurá (uo. 2.), Megádimra (Esel Ávrahám uo.) hivatkozva, hogy ez alapján, ha valaki nem tudja, hogy csinált-e már kidust a borra, vagy sem, akkor nem kell újramondania az egészet. Ha ugyanis tórai előírásról nem tudja, hogy teljesítette-e, akkor újra kell csinálnia, ám ha rabbinikusról nem tudja, nem kell megismételnie. Mivel a Mágén Ávrahám szerint a kidus a borra csak rabbinikus kiegészítés, nem kell ismételni akkor sem, ha nem tudjuk, elhangzott-e már. A Misná Bruráazonban nem ért ezzel egyet teljesen, ugyanis ő nem biztos benne, hogy a szombati kidus nem tórai előírás-e. Azzal azonban egyetért, hogy az ünnepnapi kidus biztosan rabbinikus előírás, és így azt nem kell ismételni.
Édesapámék esetében tehát, ha a Hágádá felolvasását szakította meg a légiriadó, és abban nem voltak biztosak, hogy már elmondták-e az ünnep kidust, ami a Széder eleje, vagy sem, akkor biztosan újra kellett mondani azt, mert ez a „Beszéld el fiadnak!” (2Mózes 13:8.) bibliai parancsának teljesítése. Azonban, ha csak egy-egy bekezdés-ben nem biztosak, hogy elhangzott-e, azt nem kell újramondani (lásd Sulchán Áruch Háráv 473:43.). Ha pedig az lenne a kérdés, hogy elmondták-e a kidust, akkor azt nem kellett ismételniük.
Ez a történet megerősíti azt az észrevételt, amit édesapámtól és más idős holokauszt túlélőktől is hallottam. Eszerint az összes „lehetetlen” szituáció, ami a Talmudban és a háláchában található, az mind nagyon fontos volt számukra, mert szinte mind előfordult velük a vészkorszakban.
Oberlander Báruch
