Kedves Judit!
A nidá egy bibliai előírás, melyet Mózes harmadik könyvében találunk: „Midőn egy asszony folyós lesz, mégpedig vér a folyása a testén: hét napig legyen tisztulásában…Nőhöz tisztulásának tisztátalanságában ne közeledj, hogy fölfedd szemérmét.” (15:19–20., 18:19.) . Közismert, hogy ez egy nagyon fontos alapköve a zsidó házasságnak és a házaséletnek, ez megtartja, felfrissíti és megerősíti a férj és feleség közötti kapcsolatot (lásd még Talmud, Nidá 31b.). A ciklus kezdetétől a nő nida, ami annyit jelent , hogy férj és feleség fizikai távolságot kell, hogy tartsanak egymástól és nem élhetnek házaséletet egészen addig, amíg a tisztulási napok lejártával a feleség meg nem merült a mikvében (Sulchán áruch, Jore déá 195:1., 197:1.).
Amikor még állt a Szentély, akkor más szabályok is kapcsolódtak a nidához, így például nem volt szabad bemenni a Szentélybe, vagy enni az áldozati húsból (3Mózes 12:4.; Maimonidész, A fekvő- és ülőhelyeket rituálisan tisztátalanná tévő személyek szabályai 1:1., 7.). Ma, amikor nem áll a Szentély, az egyetlen szempont a nidá törvényeiben a férj és a feleség közötti házastársi kapcsolatra vonatkozik.
Ezért, ha a házastársak nem tartózkodnak egy helyen, amikor véget érnek a nidá napjai, akkor a feleség nem megy mikvébe, mert nincs annak semmi jelentősége. Ha valamikor a tiszta napok alatt újra egy helyen lesznek, akkor azon a napon vagy az előző estén kell a feleségnek a mikvébe mennie.
Ha csak a következő ciklus alatt, vagy utána találkoznak újra, akkor ismét ki kell várni a nidá végét és akkor menni a mikvébe. Azonban ilyenkor is időben megcsinálni a hefszek táhárát (a menstruáció végén előírt önellenőrzést), mert előírás, hogy ki kell számolni, mikorra várható a következő ciklus kezdete, hiszen azokban a napokban, amikor várható, hogy megjön a menstruáció, nem lehet házaséletet élni (SÁ uo. 189. fejezet). Ezért nagyon fontos, hogy ezeket a számításokat ilyen esetben is tudjuk vezetni (Táhárá köháláchá 2. kötet 21. fejezet 7.).
Ezenkívül van egy kabbalisztikus oldala is a dolognak. A mikve szentséget ad az embernek, így amikor a nő alámerül a rituális fürdőben, szentséget ölt magára, ezért nagyon fontos, hogy mikve utáni éjszaka együtt legyen a férjével. A kabbala szerint, ha nem lesz együtt a férjével, akkor félő, hogy rossz „lelkek” megkívánhatják és ragadhatnak rá, ezért fontos, hogy ne menjen mikvébe, csak ha a férje is otthon van (Táhárá köháláchá uo. 3.). Ha mindenképpen valami miatt előbb kell mennie mikvébe, minthogy együtt tud lenni a férjével, akkor javasolt, hogy azon az éjszakán aludjon a férje ágyában és a férje ruhájával takarózzon be, így szimbolikusan egyesül vele.
Oberlander Báruch rabbi